– Rudolf, adj egy tollat.
– Ne hívj Rudolfnak fattyú.
– Nem. Ez egy kedves név, ami illik hozzád.
Hong Kong átnyúlt az ezüsthajú nemzet asztalán és elemelt egy tollat arról. Izland bosszúsan ráncolta a homlokát, de vitatkozni Germánia osztályában nem valami túl jó ötlet.
Fenébe a sápadt bőrével.
Két napja, szombaton megfázott. A reakció, amit Li adott neki ma reggel az egy mosoly volt, miután meglátta az arcát.
Az ázsiai fiú mosolya elég ritka, de annál könnyebb meglátni. Különösen akkor, ha ugratni fog valakit.
Francba.
– Finnország. – fordult hátra a barnahajú az izlandi egyik fogadott testvéréhez, miután már nem mosolygott. – Nem számítottam rá, hogy Rudolfot is elhozod az iskolába.
– Fogd be a szád. – fújtatott Emil. Az orra vörös volt, de egyáltalán nem villogott, vagy világított a sötétben. De mégis Tino kuncogott Hong Kong megjegyzésén. Hirtelen Izland hatalmas megkönnyebbülést érzett, hogy Dánia nem volt jelen. A furcsa hajkoronájú nemzet még jobban elbátortalanította volna.
– Miért? – kérdezte Li egy üres arckifejezéssel.
– Csak fogd be a szád. – motyogta mire a barna hajú vállat vont.
– Ha te mondod Rudolf.
Átkozta a sápadt bőrét, ami miatt orra még pirosabbnak látszott, mint egy átlag embernél. Hong Kong egész nap Rudolfnak szólította. Azzal vágott vissza, hogy fattyúnak hívja Hong helyett. (Nem annyira közeli barátok, de Izlandnak ő volt az egyetlen barátja az északiakon kívül, ugyanígy fordítva is. Az egyetlen ok, amiért rövidítenek az- az, hogy jobban kedvelik a rövidebb szavakat. A lustaság nem bűncselekmény.)
Amint a csengő megszólalt, és az osztályt elengedték, Emil minden cuccát beletolta a táskájába az asztalról és már éppen menni készült volna mikor egy ismerős fiú lépett mellé.
– Visszakíséred Finnországot a házába Rudolf?
– Hagy abba. – horkant fel a fiatalabb. – Ugye tudod, hogy ez egyáltalán nem vicces?
– Dühös vagy?
– Nem, csak bosszús. – mondta nyersen, bár tényleg egy kicsit ingerült volt. Beteg, és Li annyira aggódik miatta. Megfáztál? Jól vagy? Miért nem mész a nővérhez és pihensz egy kicsit? Esni fog jobb lenne, ha sietnél. Ez egy jó barát mi?
– Sajnálom, csak egyszerűen nem tudom visszafogni magam. – kuncogott az ázsiai. Ez egyáltalán nem hangzott bocsánatkérően. – Először azt, hittem, hogy leégtél, de ez azt jelentené, hogy olyan maszkot viselsz, aminek egy lyuk van a közepén.
– Elég vagy szét rúgatom Dániával a panda seggedet.
– Oww Rudolf. – mondta Li egy monoton hangon, bár nem nagyon leplezte vele, hogy milyen jól szórakozik. – Ez aztán a félelmetes fenyegetés. Most nagyon megijedtem.
Izland csak most jött rá, ha Dánia ezt hallaná... Ó ember ő sokkal rosszabb, mint Hong Kong.
– Mindegy. Hagyd abba. Nem szeretem ezt a nevet.
– Miért?
– Mert az én nevem Izland és ez a vicced egyáltalán nem nevetséges.
– Hm… akkor szabadulj meg az édes nózidtól.
– Azt mondtam…
Li egy gyors kézmozdulattal megragadta az európai ingjének gallérját és az ölébe húzta a fiút. Violaszín szemei tágra nyíltak a döbbenettől mikor ajkaik találkoztak. Biztos volt benne, hogy valahol hallott egy fényképező kattanást. Talán Japán volt, vagy Tajvan netán Magyarország, vagy esetleg mind a három egyszerre. Kiku a nagy nindzsa hatalom soha nem hagyott volna ki egy ilyen alkalmat csakúgy, mint Erzsébet vagy Mei sem.
Bár a csók nem volt erotikus, mint amilyet a filmekben látott, mégis egész testében égett. Az ajkai, az arca, a fülei, a nyaka… Hong Kong nemsokára elengedte és ugyanolyan üres arckifejezéssel nézte, mint eddig. Emil, miután felállt, gyorsan megtörölte a száját és élesen nézett azokra, akik bámulták őket. (Norvégiának köszönhetően szakértő lett ebben is.) Szerencséje volt, hogy a testvérei felmentek a következő osztályba. Az volt a második gondolata, hogy ezt Li bizonyára észrevehette, ezért merte megcsókolni.
– Mit művelsz? – kérdi az alacsonyabb dühösen és kissé kíváncsian.
– Azt hiszem most sikerült eltüntetnem a Rudolfosságodat Ice … – mosolyodott el halványan. – Most már nem csak az orrod vörös.
Fenébe a sápadt bőrével.
Izland megajándékozta azt az egy-két embert, akik még mindig nézték őket egy olyan éles pillantással, amiből azt lehetett kiszűrni: Törődjetek a magatok dolgával! Nem nagyon érdekelte, hogy ha holnapra mindenki tudná, hogy Hong Kong megcsókolta.
Visszafordult az ázsiaihoz, aki felemelte az egyik szokásosnál kissé vastagabb szemöldökét és adott neki egy ritka mosolyt. Kesztyűs kezeivel átkarolta Li nyakát, a magasabb meglepettségére, majd forrón megcsókolta. A barna hajú lehunyta a szemeit, kinyitotta a száját, és mohón viszonozta a gesztust, bár fogalma sem volt róla mire gondol a fiatalabb.
Végül lihegve elváltak, mire Hong Kong észrevette, hogy Izland még mindig mosolyog, ami furcsa.
– Azon mosolyogsz, hogy milyen jól csókolok? – kérdezte játékos hangon.
– Nem a legjobb, tízből hetet adnék rá. De nem ez az oka. – ezen a részen az északi felkuncogott.
– Ó.~
– Azon derülök, hogy hülye vagy és elfelejtetted… – kezdte lassan elindulva, mert a szokásosnál is jobban el akarta, húzni a mondanivalóját. – Hogy a megfázást könnyen elkaphatod.
Akkor te is megfázol és az orrod olyan piros lesz, mint Rudolfé.
Finnország olyan büszke lesz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
