Alice lehúzta a paplant a fejéről és felnézett a plafonra. Szobája nem változott az elmúlt 2 évben, könyvei egymás hegyén-hátán, ruhái szépen hajtva a fiókban. Az egyetlen probléma a padlót beterítő ételek csomagoló papírjai voltak. Alice felsóhajtott, amint érezte, ahogyan két erős kar átöleli, majd lenézett a mosolygó amerikaira.
– Jó reggelt. – mondta, mire a brit lány visszamosolygott és lehajolt, hogy összeérinthessék ajkaikat.
– Jó reggelt. Jól aludtál az éjszaka?
– Úgy, mint a bunda ezután a csodás este után.
– Ugye tudod, hogy a bátyáim még mindig nem tudják, hogy itt vagy?? – kérdezte a lány mikor kopogtak az ajtón.
– Alice. – a testvére Seamus kiáltott be. – Kelj fel, Scott csinált reggelit. Alfred is kér? – a brit lány fellökte az orrára a szemüveget, kiszállt az ágyból a barátja védő karjai közül. Gyorsan felvett egy fürdőköpenyt és kinyitotta az ajtót. A vöröses barna hajú bátyjával találta szembe magát.
– Honnan tudtad, hogy itt van? – kérdezte.
– Nem nehéz kitalálni, Alice. Itt van minden este. – gúnyolódott bátyja, és Peter bukkant fel mögötte.
– És hallottuk, hogy mit csináltatok tegnap este~. – mondta a kisfiú miközben lement a lépcsőn.
– Figyelembe se vettem ezt a megjegyzésedet! – kiáltotta Alice és becsukta az ajtót. A nevető Alfredre nézett.
– Szeretem a testvéreidet.
Katarina a WC-vel szemben ült, kezét a fejére szorította, mintha fájt volna neki. Nem...ez nem történhet meg vele. Lenézett a rettegett kis fehér botra, majd ismét felsóhajtott. A kis rózsaszín csík még a napnál is világosabban megmutatta, amit az olasz már jól tudott.
Gyakorlatilag látta. Antonio elhagyja őt, olyan valakiért, aki nem kiabál rá, nincsenek hormon ingadozásai és nem is tudom...Mondjuk nem terhes!
A lány kidobta a botot a kukába és megtörölte a szemeit egy zsebkendővel. Nem mintha sírt volna vagy ilyesmi. Kinyitotta az ajtót, ahol egy zavaros spanyollal találta szembe magát.
– Egy darabig ott voltál Ángel. – mondta, mire Katarina vállat vont.
– Ott akartam lenni és kész. – ki akarta kerülni a barátját, de az megragadta a karját és egyenesen a szemébe nézett.
– Sírtál. Miért vagy ideges Ángel?
– S-Semmiért… – nyöszörögte és megpróbált kiszabadulni a másik szorításából. A spanyol közelebb vonta magához és arcon csókolta.
– Kérlek mond meg mi a gond. – kérlelte és úgy nézett közben, mint egy kirúgott kiskutya. Francba. Sosem tud nem mondani semmit, ha ilyen arcot vág. Katarina lenézett a lábára majd vissza a férfira.
– Rendben, elmondom. De előtte ígérd meg, hogy nem hagysz el bármi is történjék.
– Megígérem, hogy nem foglak elhagyni, nem számít mi fog bekövetkezni. – mondta, mire az olasz vett egy mély lélegzetet.
– Terhes vagyok.
Antonio egy pillanatig hitetlenkedve nézte az olasz lányt. Katarina lelkiekben felkészült arra, hogy spanyol barátja kiabálni fog vele, lehülyézi, mert az ő hibája, hogy teherbe esett. Fejében, alig két másodperc alatt védőfalat épített magának. Azonban, mindez lebomlott, mikor érzett két meleg ölelő kart dereka körül, amik felemelték a levegőbe és megforgatták, majd visszarakták a földre.
– Komolyan? – kérdezte a spanyol csillogó szemekkel, mire a lány csak bólintott. 5 kib*aszott terhességi tesztet csinált, és találd ki! Mind pozitív lett!
Antonio újra megölelte és megcsókolta az arcát.
– Azon aggódtál egész végig, hogy elhagylak ha várandós leszel? – Katarina ismételten, csak bólintani tudott, enyhén pirosas arccal. A férfi édes csókot lehelt, barátnője ajkaira, majd a szemébe nézett. – Soha nem foglak elhagyni, nem számít mi történjen.
Antonio letérdelt és megcsókolta Katarina hasát.
– Un Bebe (kisbabám) – mondta halkan. – Un Ángel csakúgy, mint az anyja.
Ezek után, minden újra tökéletes volt Katarina világában. Újra béke volt.
Daisy felnézett Ludwigra, aki kulcsait keresve körbe-körbe járkált.
– Hol vannak? – motyogta, majd a lányra nézett, aki az asztal fele mutatott, miközben ivott egy korty kávét. Az asztalon ott voltak a fényes kulcsok, amiket e német mindig magánál tartott. A férfi megcsókolta barátnője homlokát, majd megragadta őket.
– Ve~ Miért van szükséged rájuk? – kérdezte az olasz. – Csak később kell menned dolgozni.
– Tudom. – mondta Ludwig miközben felvette a cipőjét. – Kint hagytam valamit a kocsiban. – kiment a lakásból egyenesen le a lépcsőn.
Daisy befejezte a kávéját, majd betette a bögrét a mosogatóba, pont akkor, mikor a német barátja visszajött. A férfi leült az asztalhoz, majd az olaszra nézett
– Daisy, kérlek foglalj helyet. – kérte, majd a lány megtette azt, közben zavartan nézve párját. Ott ült Ludwiggal szemben, aki zavartam harapdálta a hüvelykujja körmét. – Nos, elég sokat voltunk együtt az elmúlt évben és…öhm.. – dadogta, miközben néha megköszörülte a torkát. Sóhajtott és kivett a zsebéből egy kis bársony dobozt, amit kettőjük közé helyezett az asztalra. Daisy levegő után kapkodva emelte kezét a szája elé.
– Én nem vagyok az a tipikusan romantikus ember. – kezdte a német. – Ami azt illeti ez a jellem áll tőlem a legtávolabb, de én nagyon-nagyon szeretném ezt...Szóval...uhm... – az olaszra nézett, kinek könnyek ömlöttek le az arcán. –Daisy, hozzám jössz feleségül?
– Si! – sírta és megtörölte a szemét az ingujjával. – Hozzád megyek!
Gilbert kivonszolta magát a szép, kényelmes, meleg és barátságos ágyából, mikor a csengő már sokadjára szólalt meg. Káromkodott egy sort mikor megbotlott a cipőjében, és nekivágódott az ajtónak. Kinyitotta, így felfedve a szőke, kanadai lányt.
– Ha nem te lennél az, már régen seggen rúgtam volna az illetőt. – mogyogta és Meg csak nevetett, ahogy a sárga tollgombóc a fején landolt. – Igen, igen a madaram is aranyos, de nem olyan félelmetes, mint én! – közölte, majd beengedte a lányt.
– Sajnálom, ó hatalmasságod. – mondta Meg és megcsókolta a férfi arcát. – Elfelejtettem, hogy féltékeny vagy ha Birdie, úgy gondolja, hogy Gilbird aranyosabb, mint te.
Abban a két évben, mióta elhagyták az utcát, Megnek nőtt a bizalma és Gilbertnek….nos neki az egója nőtt az biztos.
– Azt hallottam, hogy Nyugat ma kéri meg Daisyt. – mondta a férfi, mire a kanadai elmosolyodott.
– Annyira édesek együtt!
– Itt állok, mindössze egy boxerban és te arról áradozol, milyen édes Bruder és a jövőbeli menyasszony? – kérdezte Gilbert, mire a szőke lány felkapott egy pólót és hozzávágta. Az albínó csak duzzogott. – Nem vagy szórakoztató.
– Tudom. – mosolygott Meg és homlokon csókolta a másikat.
Leszállt az éjj Londonra, és kis csapatunk a bárban ült a szokásos asztalnál.
– Csak egy kólát kérek. – mondta, Katarina, Antonionak.
– Csak kólát? – kérdezte Alice. – Normális esetben, már azonnal valami erőssel kezdted volna. Mi ez a szűzieskedés? –a spanyol visszajött egy nagy pohár kólával és egy kis adag rummal.
– Vigyáznunk kell Ángel-ra. – mondta, miközben leült és megsimogatta az idősebb olasz gyomrát. Alice, Meg és Daisy döbbenten néztek rá.
– Szó sem lehet róla! – akadt el a brit lélegzete.
– Nem lehet! – sírta a kanadai. Katarina Antoniora nézett.
– Egy nap Bastardo, egy nap. – motyogta, mikor húga ránézett.
– Tényleg kisbabát vársz? – kérdezte, mire a nővére lassan bólintott. Daisy sikítva átölelte, Katarina nyakát.
– Nagynéni leszek! – kiáltotta. – Un Zia (unokahúgom)! És Luddy lesz a nagybácsi!
– Mi van? – kérdezte Katarina. Mindenki megdermedt, és az olasz-német párosra néztek. Ludwig, aki éppen sört ivott, most köhögött, mert félrenyelte azt. Daisy vőlegényét nézte, miközben próbált levegőhöz jutni. Gilbert elmosolyodott.
– Tehát akkor igent mondott Bruder? – mosolyogva megveregette az öccse hátát.
– Nos… Ez egy elég nagy előre lépés. – motyogta Alice, ahogy az olasz nővéreket nézte. – Gratulálok. Mind a négyőtöknek.
– Nem tűröm, hogy a burgonya szemét legyen a sógorom! – sírta Katarina és felemelte az öklét. Antonio megfogta barátnője csuklóját és megállította abban, hogy összetörjön valamit.
– Katarina, Ángel. – könyörgött. – Kérlek gondolj a kicsire.
A lány ránézett.
– Azt mondod, hogy nem üthetek meg senkit 9 hónapig? Francba... Szükségem van egy pohár borra. – motyogta, ahogy visszarogyott a székbe.
– Szóval… Úgy hallottam, hogy a minap meglátogattad Francist. – kezdte Meg és a brit lányra nézett. Mindenki elhallgatott. A Francis téma még mindig érzékeny pont a csapaton belül, de már szoktak beszélgetni róla.
– Igen, és jól van. – mondta Alice. – Még mindig jár terápiára, és szerény véleményem szerint van valami közte és a terapeutája között.
– Mit fog ezután csinálni? – kérdezte a spanyol, mire a szőke lány csak vállat vont.
– Nem tudom. Azt hiszem elment meglátogatni az anyja és az apja sírját Franciaországban néhány héttel ezelőtt, de azt nem tudom, mit fog csinálni, ezek után. – mondta, mikor egy új dal kezdett szólni a hangfalakból.
Random emberek kezdtek felsétálni a táncparkettre. Gilbert végignézett a tömegen, majd szeme megállapodott Megen.
– Szeretnél táncolni, Birdie? – kérdezte. A kanadai ránézett, majd idegesen bólintott. A férfi szinte behúzta a táncoló tömegbe. Antonio és Katarina követte őket, csak úgy, mint Daisy és Ludwig.
– Akarsz táncolni? – nézett Alfred Alicera, aki megrázta a fejét.
– Nincs hozzá erőm. – motyogta, ahogy a kanadai lányt nézte, ahogyan nevetve táncol az albínó barátjával. – Néhány napja kaptam egy levelet.
– Valóban? Mi volt benne?
– Van egy lány a Somerset-ben, aki azt szeretné, ha írnék egy életrajzot a Kitaszítottakról. Meg kell beszélnem vele a részleteket. Nagy részleget kapnánk a nyereségből.
– Hajrá. – mondta a férfi. Alice levette a szemét a táncoló barátaikról és a most már a 19 éves amerikaira nézett.
– Biztos vagy benne?
– Persze. Ez a te bandád, én csak néhány hónapig voltam benne. – nevetett. Jut eszembe. Felvettem néhány iskolai barátommal a kapcsolatot. Azt akarják, hogy menjek vissza Amerikába és találkozzak velük. Szeretném, ha te is velem jönnél. – megbökte a lány arcát. – Izgatott vagy, hogy New Yorkba mehetsz?
– B*ssza meg igen. – felelte Alice, majd megragadta Alfred gallérját, és megcsókolta. Csak pár perc múlva váltak el, és egymás szemébe néztek.
– Szeretlek Alice.
– Tudom. Én is szeretlek.
Ezután a találkozás után, a párok elkezdték élni a saját életükét.
Kilenc hónap áldott állapot után, Katarina világra hozott egy kislányt, akit Angelnek neveztek el. Ironikus mi?
Daisy és Ludwig Velencében keltek egybe, abban a templomban, ahol a lányokat keresztelték, ahol a szüleik vannak eltemetve, és ahol Nonno emlékműve van. Soha nem voltak messze tőlük.
Gilbert és Meg összeköltöztek, ezen kívül semmi nem változott közöttük. Meg most egy általános iskolai tanár, Gilbert meg mérnök, csakúgy, mint öccse.
És Alfred, és Alice? Nos úgy döntöttek, hogy ezentúl New Yorkban élnek. Alfred egy zenei producer, Alice meg egy kezdő író, akinek már meg is jelent az első könyve, mely utcán élő gyerekekről szól. Eljegyezték egymást, és már várják első gyermekük.
Francis végül visszament Franciaországba, ahol elvette a terapeutáját. Nem tudjuk ezután mi történt vele.
A kilenc barát talált valamit az utcán, amit soha sem leltek volna meg otthon. Megtalálták egymást. Kilenc különc, egy furcsa bonyolult világban.
KITASZÍTOTTAK
AJÁNLOM AZ OLDALT
