A karakterek Soumei Hoshino tulajdonában állnak!
A történet mangafictiontic.gportal.hu tulajdonában áll!
Író: EroBatto
Lektor: Misao-chan
Fandom: Heart no Kuni no Alice
Főszereplő(k): Blood Dupre, Alice Liddell
Műfaj: Romantika, Melankólia
Figyelmeztetés(ek): -
Történet
Emlékszem, hogy meséltél egyszer egy könyvről. Szeretted azt a könyvet, bár én nem igazán találtam érdekesnek. Egy történet egy lányról, aki egy fehér nyuszit kergetve eljut Csodaországba. Egy országba, ahol mindenki furcsa. Először egy gyönyörű hely, de aztán megmutatja a valódi énjét. Az ott élők cinikusak és barátságtalanok a lánnyal. Végül megpróbálják megölni. Nem értem, hogy tetszhetett ez neked, bár a végén nem hal meg a lány. Viszont a befejezés meg unalmas volt. A lány felébredt. Még mindig nem értem. És mikor megkérdeztelek, hogy miért ez a kedvenced, te azt felelted: „Mert ez a könyv rólad szól kishúgocskám.”. Értetlenül néztem. „Nem baj, ha még nem érted. De majd rájössz, hogy az élet és halál, csak egy játéktól függ.” Miféle játék? Már végkép nem értettelek, te meg csak nevettél. Nem eset jól, de nem mondtam. A lényeg az volt, hogy neked még számítottam. Nevető hangod mindig jobb kedvre derített. Te voltál a tökéletes úri hölgy. Velem ellentétben. Nem csoda, hogy te kellettél neki és nem én. „Menjünk teázni” Mondtad, majd elindultál. Akkor még nem is sejtettem, hogy egyszer eljön ez a nap.
Hideg ujjakat éreztem arcomon, amire felriadtam.
– Bocsánat, nem állt szándékomban felébreszteni ifjúhölgy. – Mondta Blood.
– Semmi gond. – Válaszoltam kissé álmosan.
Észre sem vettem, hogy elaludtam. Persze nem volt meglepő. A rózsakert kellemes hely volt. A virágok illata mindent körbe lenget és az idő is kellemes volt.
– Nagyon aranyos voltál, de úgy láttam, mintha az álmod kellemetlen lett volna. – Mondta kedvesen. – Szabad tudnom, hogy miről álmodtál.
– Egy régi történetről és egy játékról.
– És miről szólt? – Kérdezte miközben lágyan megsimította az arcomat.
– A játék az életről, a történet meg egy lányról, aki egy nyulat kergetve egy másik országba kerül.
– Ez ismerős…– Gondolkodott el. – Biztos meg van a könyvtáramban.
– Lehet. – Vontam meg a vállamat.
– Akkor mehetünk. – Nyújtotta felém a kezét.
– Persze. – Fogattam el a segítséget.
Egy kis ideig csendben sétáltunk egymás mellett.
– Alice. – Kérdőn néztem rá. – Kérlek, sose ébredj fel.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
