Norvégia őszintén szólva szégyellte magát. Ő volt az, aki bármi történjék, mindig sztoikus, nem mutatja ki érzelmeit, de mégis ahogy itt ült, kövér könnycseppek gördültek le orcáján, ahogy a televízió képernyőjét nézte.
Úgy kezdődött, hogy csak szeszélyből nézi meg a filmet. Dánia átjött és kábé egy órája becsörtetett a konyhájába. Dühös volt, mert a norvégnak semmi furcsa japán desszertje sem volt otthon, ezért lement a boltba.
Ezután unatkozni kezdett. (Nem mintha hiányolná azt a hülyét! Miket képzelsz!? Még örült is neki, hogy egy kis időre békén hagyja.) Bekapcsolta a televíziót és nyomkodni kezdte a lépegető gombot azzal a szándékkal, hogy találjon egy olyan műsort, amit élvez. Azonban egyik sem volt jó.
Mikor az ABC- re ugrott látta, hogy egy animált mamut uralja a képernyőt. Enyhén kíváncsi volt így nézni kezdte. A film körülbelül három valószínűtlen állatot állított össze, hogy megmentsenek egy embergyermeket a jégkorszakban. Azonban a kardfogú tigris meg akarta ölni a gyermeket és a mamutot.
Norvégia az egész film alatt betakarózva egy párnát szorongatott. Hol zihált az olyan pillanatokban, egy másikban viszont nevetett. Valójában elég jónak találta.
Aztán eljött az a pont, ahol bemutatták a mamut múltját. A családját brutálisan meggyilkolták az emberi vadászok. De a nagy termetű állat nem tartott haragot. Lukas tágra nyílt szemekkel bámulta a képernyőt mikor arra lett figyelmes, hogy nedves az arca. Türelmetlenül letörölte és visszament nézni a filmet.
Egy másik résznél a mamut kockáztatta az életét, hogy megmentse a tigrist és a nagymacska ekkor jött rá, hogy milyen értékes barátokra talált. Ismét az irritáló nedvesség meg szállta a norvég arcát.
Végül a vége fele teljesen összetört. Miután a tigris bevallja a barátainak a tervét újat kreál azért, hogy megmenthesse őket és a babát. De ez visszafele sül el és a kardfogú súlyosan megsérül. Azt mondta a többieknek, hogy menjenek nélküle és meg is tették.
Norvégia nem zokogott, de a könnyei megállás nélkül folytak. Olyannyira magával ragadta a film, hogy azt sem vette észre, hogy Dánia visszatért.
Christensen a nappalin kívül, a félig nyitott ajtón keresztül nézte a norvégot. Teljesen le volt döbbenve. Mi okozhatta azt, hogy a szokásos érzelem mentes ország sír?
Végül elérkezett a film vége. A gyerek végre újra az apjával lehet, és búcsút mond a mamutnak és a lajhárnak. Az emberek és az állatok útjai elválnak. Azonban a tigris még tudott velük találkozni a sérülése ellenére is, mert a macskáknak „kilenc életük” van. A három barát végleges búcsút mondott az embergyermeknek és visszaindultak saját földjükre.
Lukas hangosan zihált mikor megmutatta magát a tigris majd ismét sírni kezdett. Nagyon megható film volt. Ezután Dánia belépett az ajtón. Norvégia azonnal hozzávágott egy párnát és megmondta neki, hogy menjen ki, majd megpördült és szembefordult a sarokkal, hogy rendbe szedhesse magát.
A magasabb azonban nem vette figyelembe a fiatalabb kívánságát. Inkább a másik mögé lépett, átkarolta a derekát és csókot lehelt a tarkójára.
Lukas egy ideig fészkelődött, de aztán feladta és engedett az ölelésnek. Ebben a helyzetben maradtak egy ideig, míg Christensen úgy nem döntött, hogy leül. Lehuppant a kanapéra magával húzva a kisebbet, aki egyenesen az ölében kötött ki. Egy kis nyikorgó hangot hallatott, de nem ellenkezett.
Néhány pillanatnyi csend után Norvégia megszólalt.
– Nem tudom elhinni, hogy így láttál…– mondta a szokásos érzelemmentes hangján. Dánia jobban ismerte. Tudta, hogy egy kis vörös pír volt a norvég arcán.
– Nem számít. Nem fogom elmondani senkinek. – mondta egy kicsit szorosabban ölelve.
– Köszönöm.
– Szeretlek Norge (Norvégia). – vallott Christensen, orrát Lukas nyakának görbületébe fúrva. Az indigó szemű elpirult és fél szívvel próbálta eltolni magától a másikat.
– Én is szeretlek. – motyogta alig hallhatóan, de Dánia éppen, hogy elkapta. Vigyorogva megfordította a kisebbet, hogy vele szemben üljön és ugyanazzal a mosolyával összeérintette a szájukat.
AJÁNLOM AZ OLDALT
