Kazuto az ablakon kívül lévő madarak énekére ébredt. Kiugrott az agyból és elhúzta függönyét. Kinézett az égre. Egy rendkívül napos szombat reggel volt és az égbolt mélykék árnyalatban pompázott. Gyorsan lezuhanyozott és felöltözött. Lerohant a lépcsőn és villámsebességgel falta fel a reggeliét. Teli szájjal kiáltott egy viszlátot amint kilépett az ajtón. Suguha eléggé zavart volt, mert nem tudta miért siet ennyire az unokatestvére. Felnézett a naptárra és egy kis mosoly ült ki ajkaira. Február 14.-e volt. El sem hiszem, hogy néha ennyire feledékeny. Gondolta egy kisebb kuncogás kíséretében.
A rendkívül energikus fiú felugrott a kerékpárjára és már ment is a belvárosba. Különösebben nem késett el semmivel és nem is sietett, csak nem tudta meddig fog tartani, míg megtalálja Asuna számára a tökéletes ajándékot. Eddig már sok üzletbe benézett, de még nem látott semmi olyat, ami jó lett volna. Valószínűleg azért nincs semmi, mert túl sokáig vártam és mindent elvittek. Pofozta meg magát az elméjében. Most mit fogok csinálni? Ezek a gondolatok forogtak továbbra is a fejében, mikor elhaladt egy ékszerbolt mellett és szeme sarkából elkapott valami csillogást. Rögtön tudta, hogy ez tökéletes lesz. Hazament a zsebében lévő biztonságosan becsomagolt medállal. Felment a szobájába és bezárta az ajtót. Nem akarta, hogy zavarják miközben saját kezűleg igazít az ajándékon.
Eközben a város másik végében Asuna azon izgult, hogy vajon milyen Valentin napi ajándékot adjon Kazuto-nak.
Ó ez olyan nehéz. Gondolta magában. Nem tudom, hogy mit adhatnák neki. Elkezdett azokon a dolgokon gondolkodni, amiket a barátja szeret. Hirtelen beugrott neki egy ötlet és máris rohant a boltba, hogy beszerezhesse a dolgokat.
Azon az éjszakán Kazuto áthívta magához Asunát, hogy egy kis időt tölthessenek együtt. Sugu és a nagynénje elmentek rokonlátogatóba, hogy magára hagyhassák a két tinédzsert. A fiú kopogtatást hallott és kirohant megnézni ki az. Asuna-n egy hosszú ballonkabát volt hozzáillő kalappal és kesztyűvel, hiszen estére elég hűvös lett, a felhők is eltűntek.
– Boldog Valentin Napot Kirito-kun!– mondta lelkesen a lány.
– Neked is Boldog Valentin Napot Asuna.– felelte a feketehajú kardforgató, miközben megölelte a barnahajút.– Biztosan fázol, kérlek gyere be.– mondta és ezzel a lány be is lépett. Levette a kabátját, cipőjét és egyéb kiegészítőit, majd követte a fiút a nappaliba.– Várj egy kicsit mindjárt jövök.
Nem hagyta egyedül Asunát sokáig, mivel egy kis idő múlva két csésze gőzölgő forrócsokoládéval tért vissza.
– Köszönöm Kirito-kun. Pontosan ezt szerettem volna.– mondta boldogan mielőtt leült a kanapéra és fejét a fiú vállaira hajtotta. Kazuto ezen elmosolyodott és állát óvatosan a lány feje búbjára fektette. Pár percig még így maradtak, közben lassan kortyolgatták a forrócsokoládéjukat, míg az teljesen el nem fogyott, majd Kazuto megtörte a csendet.
– Hé Asuna! Szeretnél kimenni az erkélyre és nézni a csillagokat?– egy bólintást kapott válaszul, majd mindketten melegen bebugyolálva indultak meg a fiú szobája felé. A fekete hajú kinyitotta az ablakot és segített a lánynak kimászni majd ő is követte. Ahogy másztak Asuna észrevett egy kis dobozt a házigazda asztalán, és azon töprenget, hogy mi lehet az. Az erkélyen összebújtak és agy pár percig nézték a vakító csillagokat és a teliholdat, mielőtt Kazuto felállt.
– Mindjárt visszajövök.– mondta és visszament a házba. Felvette a kis dobozt, amit a lány már látott és becsúsztatta a zsebébe. Nagyon remélte, hogy sikere lesz.
Ugyanabban az időben Asuna az erkélyen ellenőrizte a kis tárgyat, ami a kabátja zsebében volt elrejtve. Minden rendben. Nincs semmi baja. Remélem tetszeni fog Kirito-kunnak. Mivel Kazuto visszatért a lány gyorsan elrejtette a dobozt és a másikra mosolygott.
– Visszajöttem.– jelentette ki a legnyilvánvalóbb dolgot a fiú mielőtt visszaült volna a helyére. Egy kicsit bámulták még az eget, amikor Asuna megszólalt.
– Szépek nem? A Hold, a csillagok, mindegyik annyira lenyűgöző.
– Igen.– jött Kazuto szegényes válasza, mert elméje csapdába volt esve a szépséges égen.– Tudod...– kezdett bele.– …mikor csapdába voltunk esve a SAO-ban egy ideig azt hittem, hogy soha nem fogunk kijutni. De amikor egy pillantást vetettem az égre láttam a virtuális csillagokat, amik úgy csillogtak, mint a gyémántok és azt gondoltam, hogy egy nap ugyanazt fogom látni az éjszakai égbolton a való világban is és majd újra lesz bátorságom uralkodni az Aincrad-ban.– a lány halványan elmosolyodott, mert nem gondolta volna, hogy szerelme ilyeneket fog mondani.
– Emlékszem, hogy én is gondolkodtam ezen.– úgy gondolta, hogy ő is belekezd.– De akkor te és a megosztott szerelmünk és a gyermekünk Yui ráébresztett arra, hogy minden rendben lesz megint.– egymásra mosolyogtak és a fiú úgy döntött, hogy itt az ideje oda adni az ajándékot.
Kihúzta a dobozt a zsebéből.
– Ezt neked hoztam. Boldog Valentin Napot, kedves.
– Ó Kirito-kun nem kellett volna.
– De én szerettem volna.– így Asuna kénytelen volt elfogadni. Mikor kinyitotta a szeme úgy világított, mint mikor Kazuto megkérte a kezét a SAO-ban.– Nem tetszik?– eléggé furcsának érezte, hogy nem szólt semmit. Ekkor vette csak észre, hogy sír.
– Ki… Kirito-kun….ez…ez gyönyörű! Imádom! Nagyon köszönöm.– alig tudott lélegezni, mikor kiemelte az ajándékot a dobozból. Ez egy ezüst szív alakú medál volt, amiről a lány meg tudta mondani, hogy drága.
– Nyisd ki.– hallotta barátja hangját. Megnyomta az oldalán lévő gombot, hogy felfedje a fiú keze munkáját. Belül a medál egyik oldalán egy kép volt, amelyen a pár egy padon szorosan összebújva bóbiskolnak. Asuna visszagondolt arra a napra mikor ez készült. Egy szép nyári nap volt és valamennyien a társaságból összegyűltek a parkban, hogy pihenhessenek egy kicsit. Kazutoval leültek egy padra, mikor Klein lefényképezte őket. Mind a ketten vörösek voltak, mint a paradicsom és kissé nehezteltek a férfire. Erre az emlékre örömkönnyek gyűltek szemében. Mennyire szórakoztató nap volt. Ellentétben az első felével a másodikban egy videó volt. Volt egy kis ikon, amit ha megnyomott elindult a lejátszás. Ebben a barátja a virtuális lányukkal Yuival egymás mellett álltak. Egy üzenetet adtak át. Az idők végezetéig szeretni fogunk Asuna. Ezután a lány gyakorlatilag idegösszeomlást kapott, és sírva fakadt. Kazuto karját átfonta a vállai felet és szorosan magához ölelte.
– Kirito-kun.– sikerült kimondania mikor visszanyerte a lélegzetét.– Köszönöm szépen ezt a csodálatos ajándékot. Szeretlek és mindig is szeretni foglak.– egymásra mosolyogtak, majd a fiú kivette a lány kezéből a medált és a nyakába helyezte.
– Tökéletesen illik hozzád.
– Ó te.– mondta pirulva.– Igaz is. Majdnem elfelejtettem. Boldog Valentin Napot Kirito-kun.– folytatta, miután elővette a kabátja zsebéből a másik ajándékát.
– Köszönöm.– mondta és elfogadta a dobozt tudván, hogy mindketten rosszul éreznék magukat, ha nem tenné. Kinyitotta és lehetett látni, ahogy a szeme és a szája kiszélesedik, mint egy gyereknek karácsony reggelén. A doboz belsejében néhány szép, házi készítésű sütemény volt. A fekete hajú nem tudta abba hagyni a mosolygást. Az elkövetkezendő öt percben hálálkodott a barátnőjének.
Asuna végül megszólalt.
– Azt hiszem, ezt nevezhetjük az eddigi legjobb Valentin Napnak.– jelentette ki.
– Persze.– válaszolta Kazuto. Ezzel egyben egy hosszú, mély csókra húzta a másikat. Miután szétváltak homlokukat egymásénak támasztották, pillantásuk szorosan a másikéba fonódott azzal fenyegetve, hogy nem nagyon fognak szétválni.– Szeretlek Asuna. Boldog Valentin Napot.
– Én is szeretlek Kirito-kun. Boldog Valentin Napot.
Az elkövetkezendő perceket egymáshoz bújva töltötték megosztva egymás melegét. A lány finom sütijeit ették és bámulták a lenyűgöző esti égboltot.
Vége
AJÁNLOM AZ OLDALT
