Magyarország égő szemmel ébredt a szobájában. Nem emlékezet arra, hogy került oda, csak arra, hogy tegnap mennyire sírt. Emlékezett a Beilschmit testvérpár arcára, majd hirtelen minden beugrott neki. Előző nap meglátogatta őt Ludwig és Gilbert (+ Gilbird), majd a porosz férfi vállain hullatta a könnyeit. Furcsa mód egyáltalán nem bánta. Inkább meg volt könnyebbülve. Eddig csak Lengyelországnak mondta el a bánatát, de most hirtelen megnyílt.
A lány elmosolyodott és kelt volna föl az ágyból, de valami visszatartotta. Ledobta magáról a takarót, hogy megnézze mi tartja őt vissza, majd meglátta az albínó ölelő kezeit a derekán. A férfi haja össze vissza kócolódott az éjszaka alatt. Pólója felgyűrődött, így tökéletesen lehetett látni a hasizmait. Látszólag kellemeset álmodott, mert édesen szuszogott, pont, mint egy kisgyerek. Erzsébet teljesen vörös lett, ahogy megpillantotta az alvó férfit, majd megemberelte magát és óvatosan lehámozta magáról a férfit. Viszont ahogy kiszállt az ágyból rögtön beleütközött a fiatalabbik tesóba. Ludwig a földön aludt összegömbölyödve. Haja csapzott volt, ruhája pedig gyűrött. Magyarország azóta nem látta ilyennek a férfit, hogy elvesztette az emlékeit, arról az időről mikor még Német-Római Birodalom volt a neve. De erről csak ő, a bátyja és Ausztria tudott. Nem szeretnék, hogy a német az emlékeivel együtt a régi sebeket is felszakítsa, ezért úgy döntöttek, hogy ez titok marad. Szerencsére a férfi sosem kérdezte a múltja felől.
Bözsi óvatosan átlépte az alvó németet, miközben ráterített egy takarót, majd a szekrényhez sétált és kivett egy tiszta ruhát, valamint egy törölközőt. Végül oda sétált az író asztalhoz, hogy elvegye a fésűt, amikor észrevette a kis sárga csibét. Békésen szundikált gazdája sáljában. Magyar csöndesen elvette a fésűt, majd ki ment a szobából.
Porosz megdörzsölte szemét, majd felült az ágyban. Mint minden reggel, most is lassan akart beindulni az agyműködése, de aztán ráeszmélt, hogy a lány nincs mellette, majd lenézett az ágy mellé ahol az alvó öccse volt. Először csak nézte, majd elkezdte bökdösni az arcát.
– West, ébredj!– Mondta először halkan, de amikor ez nem bizonyult sikeresnek, hirtelen rágurult az ágyról a testvérére.
– Olaszország! Meg mondtam, hogy ne mássz be mellém az ágyba!– Kiabálta Német.
– Szóval együtt alszotok, mi?!– Húzódott gúnyos mosolyra Gilbert szája.
– Bruder te mégis mi a fent csinálsz?– Próbált témát váltani a német.
– Nem akartál felébredni, ezért rád gurultam.
– És miért volt olyan sürgős, hogy felkeljek?
– Szerinted hol lehet Erzsébet?– Tette fel a kérdést az albínó.
– Honnan tudnám, ha én keltem fel legkésőbb?
– Igazad van. Bocsánat.– Mászott le testvéréről az idősebb. Majd elkezdte a plafont bámulni, miközben hanyatt dőlt a lány ágyán.
Porosz mély lélegzettet vett a narancssárga ágyneműben. Érezte a lány édes illatát. Tudta, hogy nem lehet veszélyben szerelme, de mégis elfogta a félelem. Nem tudta, hogy most hol van és mit csinál, sem azt, hogy milyen a hangulata. Komolyan kezdte úgy érezni magát, mint egy gondoskodó anyuka, aki legszívesebben bezárná gyerekét egy szobába, mint sem baja essen. De ő ezt nem teheti meg egy olyan szabad lélekkel, mint Magyarország, ráadásul az évek során rengetegen akarták megfosztani a szabadságától, de ő kitartott és bár sebzetten, de mégis mindig újra szabad lett. Ez a vadság volt az, amit a férfi legjobban szeretett benne.
Ilyen gondolatok jártak a porosz férfi fejében, amikor az ajtó kinyílt és a magyar lány sétált be rajta, kezében egy tálcával. Bözsi sokkal frissebbnek tűnt, mint tegnap este. Arcán gyermekies mosoly ült, smaragd szemei csak úgy ragyogtak. Egy fekete farmert és egy piros pulóvert viselt, míg haját egy szintén fekete szalaggal felkötötte.
– Jó reggelt.– Köszönt vidáman a lány.
– Guten Morgen!– Köszönt Német, miközben feltápászkodott a földről.
Gilbert nem reagált semmit, egyszerűen csak bámulta a lányt, akinek ez fel is tűnt.
– Van valami az arcomon?– Kérdezte gúnyosan, amire a férfi észbe kapott.
– Nem, nincsen, csak azt néztem, hogy a milyen vidám vagy ma.
A lány letette a tálcár a még mindig alvó Gilbird mellé.
– Mert tegnap olyan oldalamat mutattam meg amit eddig csak Lengyelországnak.– Vallotta be a magyar.– És boldoggá tett, hogy azt mondtátok, hogy barátok vagyunk.
A két férfi furcsán nézett a lányra, aki ettől kicsit elpirult.
– De ez most nem lényeges!– Terelte el a témát.– Hoztam nektek kávét és ha azt megittátok nyugodtan lefürödhetek és ha nincs jobb dolgotok akkor esetleg megmutathatnám a fővárosomat. De előtte még reggelizni kéne vagy azt majd fürdés után szeretnétek? De miket is beszélek? Biztos zavarok.– Hadarta a lány.– Inkább magatokra hagylak titeket.
Már épp ment volna ki, amikor a két férfi megragadta a karjait.
– Ha jól gondolom, akkor nem bánsz valami jól a közeli kapcsolatokkal!– Mondta Ludwig.
– Igazad van West, én is így gondolom.
– És ha igen, akkor mi van?!
– Semmi sincs.– Engedték el a lányt.– Akkor megisszuk a kávét és elmegyünk zuhanyozni, majd reggelizünk és jöhet a város nézés.– Kacsintott Gilbert.
– Bocsánat, de nekem ma gyűlésre kell mennem, de te nyugodtan maradj Bruder, majd este vissza jövök érted.
– Ez egy kicsit olyan, mint az óvoda.– Kuncogta a lány.
A szőke férfi odalépet a kávékhoz, majd egyet kiválasztott és egy levegővel megitta a forró folyadékot. A másik kettő csak nézte.
– Nos, akkor Freudos!– Mondta Németország, majd elhagyta a helyiséget.
– Ez gyorsan lelépet.– Állapította meg Gilbert.– Nos, akkor csak ketten leszünk ma.
– Nos, én nem bánom. Legalább megköszönhetem illően a segítségedet.– Mosolyogta Magyar.– Majd beküldöm Petrát és ő mindent megmutat neked.– Ezzel a mondattal ő is elment.
Nem sokára pedig megjelent Petra és kérte, hogy kövesse.
Magyarország az ebédlőben ült és várta az újdonsült barátját. Körülbelül fél órája már annak, hogy Petrára bízta a férfit. Valamint már kilenc is elmúlt.
– Entschuldigen aserbaidschanischen weil Sie warten!– Suttogta az albínó a lány fülébe, aki annyira el volt foglalva a gondolataival, hogy észre sem vette a férfit.
– Megleptél.– Fordult meg Magyar, de amint meglátta a férfit rögtön meg is bánta.
Poroszország egy sima farmert viselt testhezálló kék pólóval, ami tökéletesen kiemelte izmos felső testét. Bár a ruha egyszerű volt, még is úgy nézet ki az országon mintha a legújabb divat szerint lett volna felöltözve. Erzsi éles fájdalmat érzett a mellkasában, olyat, mint amilyet ezelőtt még soha.
– Jól vagy? Teljesen vörös lett az arcod. Úgye nem fáztál meg?– Lépett hozzá közelebb a vörös szemű férfi.
– N….nincs s…. semmi bajom!– Fordult vissza a lány.– Foglalj helyet. Mit szeretnél enni?
– Valami egyszerűt, mint például pirítóst és hozzá vajat.– Ült le mellé Porosz.
A barna hajú lány bólintott, majd magához hívott egy középkorú férfit és elmondta a kérését. Nem kellet sok idő és el is kezdhették az evést. A reggeli szép csöndben telt. Miután befejezték a lány kért a férfinek egy kabátot és kimentek Budapest hidegébe.
– Basszus miért van ilyen hideg?– Kérdezte Porosz amint kiértek.
– Általában télen hideg van.– Kuncogta a lány.– Mit szeretnél elsőnek megnézni?
– Mindent!– Tárta szét karjait a férfi.
– Ugye tudod, hogy az lehetetlen.
– Akkor azokat a helyeket mutasd meg, ahol szívesen vagy.
– Rendben, de a legtöbb zárva van ilyenkor.
– Nem gond, majd beszökünk.– Nevette Poroszország.
– Inkább majd tavasszal megnézzük, de akkor most menjünk.– Ragadta meg Gilbert karját.
– Hova?
– A Váci utcába.
Amikor oda értek Gilbert szemét egy hatalmas fényáradat csapta meg. Bár még világos volt, az utca még is fényben ragyogott. Mindenhol üzletek vagy utcai bódék álltak, valamint utcai mutatványosok voltak mindenhol. A levegőben érezni lehetett a friss kukorica, vattacukor és kürtöskalács édes illatát. Az utca szó szerint tele volt élettel.
– Ez Budapest leghíresebb bevásárlóövezete.– Mondta vidáman a lány.– Itt mindenféle boltot megtalálhatsz. Valamint az advent miatt most ki is van díszítve. Hát nem gyönyörű?
– Igen, az.– Mondta ámulva a porosz, csak ő nem az utcára gondolt.
Erzsébet csodálatosan mutatott a világítások alatt. A hideg téli levegő miatt arca piros lett és lehelete látszódott. A legtöbb nő, akit ismert már rég panaszkodott volna, hogy hideg van és haza akar menni. De ő teljesen más volt.
– Akkor szeretnél?– Kérdezte a lány.
– Tessék?– Tért vissza a való életbe Gilbert.
– Azt kérdeztem, hogy szeretnél-e kicsit jobban körülnézni?– Ismételte meg magát a lány.– Mi van veled teljesen el vagy varázsolva.
– Csak gyönyörködtem a látványban.
– Értem, ürülök, hogy tetszik. De a válaszodat még mindig nem hallottam.
– Nem egyértelmű?– Emelte meg egyik szemöldökét az albínó.– Azért jöttem, hogy nézelődjek.
És ezzel elindultak a tömegbe. Végig néztek egy két kisebb üzletet, ahol emléktárgyakat lehetett kapni. Gilbert rögtön is vett egy zacskónyi Szerencsi csokoládét. Amikor a lány megkérdezte, hogy minek, a férfi elmondta, hogy az ő drága öcsikéje milyen édesszájú valójában. Egy másik boltban pedig vett egy kis porcelán fészket Gilbirdnek, bocsánatkérés gyanánt, mert otthagyta Magyarország szobájában. Az idő további felében nem vett semmit, csak nézelődött. Viszont annyira jól érezték magukat, hogy nem is vették észre, hogy már két óra is elmúlt. Egyedül akkor néztek rá telefonjuk kijelzőjére, amikor Gilbertnek korogni kezdett a gyomra.
– Nos, ez szórakoztató, de ideje lenne enni.– Nevette Magyar.
– Nem kell kinevetned.– Fordított hátat a férfi színlelt sértődéssel.
Amikor a lány utána nyúlt, hogy visszafordítsa, hirtelen az ő gyomra is felmordult. Erre már mindketten nevetésben törtek ki.
– Van valahol a közelben egy Mcdonald’s vagy egy BurgerKing?
– Miért szeretnél te olyat enni? Inkább mutatok egy jó kis helyet.
Bözsi fogott egy taxit és elindultak a „jó kis hely”-hez. Porosz előre is félt, hogy milyen lehet az-az étterem. Biztos volt benne, hogy valami sznob hely, ugyanis a fiatal úrral mindig ilyenekbe jártak. Viszont amikor végre megérkeztek, a férfinak kellemesen csalódnia kellet. Ahogy kiszállt rögtön meglátta a Hard Rock Caffe feliratú táblát. Ezt a helyet már Münchenben is imádta, de sosem gondolta volna, hogy itt is van ilyen.
Miután a lány kifizette a taxist, oda lépett a fehér hajú barátja mellé.
– Mondtam, hogy ez egy jó kis hely.– Mosolyogta elégedetten a lány, ahogy meglátta a férfi boldog arcát.
– Na, akkor bejössz?– Intett Bözsi a férfinak, aki egy szó nélkül követte.
Ahogy bement rögtön meg is lepődött. A bár és az asztalok helyén egy bolt volt, mindenféle rockos emléktárgyakkal. Kérdő pillantást vetett a barna hajúra, aki erre nem reagált, csak elindult egy csigalépcsőn lefelé. A férfi követte. A lépcső alján az a látvány volt, amit Gilbert várt. Babzsákok, fotelek, székek, bárpult, gitárok, képek, harsány világítás és rock zene.
– Tetszik?– Ült le az egyik asztalhoz a lány.
– Ez kérdés volt?– Ült le vele szembe a porosz.– Sosem gondoltam volna, hogy szereted a rock zenét. Mindig azt hittem, hogy a klasszikusokat kedveled.
– Szeretem is őket, de egy hangversenyen nem tombolhatok.
– Pedig azt megnézném.– Nevette az albínó.
– Mit szeretnél enni?
– Azt amit te.
– Kristóf a szokásosból kettőt!– Intett oda az egyik húsz év körüli pincérnek Magyar.
Fél óra múlva kihozott két tál grillezett marhahúst, paradicsom salátával és sült krumplival. Mellé pedig két üveg Coca-Colát. Az étel nagyon finom volt, a hangulat és a zene tökéletes, de a férfi még sem ettől volt igazán boldog, hanem attól, hogy a lány végre nem úgy kezeli, mint egy ellenséget vagy egy riválist. Ez a gondolat akaratlanul is mosolyt csalt az arcára, ami nem kerülte el a lány figyelmét.
– Mi ez a bárgyú mosoly?– Kérdezte gúnyosan, de valójában nagyon is tetszett neki ez az arckifejezés.
– Csak azon gondolkoztam, hogy milyen sokat változott a kapcsolatunk az évek alatt. Régen ahogy megláttuk egymást rögtön elkezdtünk verekedni, majd ez rutinossá vált és szerintem ez volt a barátságunk kezdete. Most meg itt ülünk, mint a legjobb haverok az egész világon.
– Lengyelországot nem cserélem le.– Jelentette ki a magyar lány.
– Ahogy én sem a Bad Touch Duot.
– Nem trió?
– Nélkülem csak duo.– Mosolyogta a porosz.
– De visszatérve, hogy őszinte legyek én mindig is azt éreztem, hogy magányos lennék, ha meghalnál. És amikor meghallottam, hogy Poroszország nem létezik többé, akkor mérhetetlenül nagy hiányt éreztem. De te csak akkora faszkalap voltál, hogy nem mondtad el, hogy csak egyesülsz az öcséddel.– Nézett haragos szemekkel a barna hajú lány.
Porosz először nem tudott erre válaszolni, csak az a rész járt a fejében, hogy hiányozna neki. De gyorsan észbe kapott és belenézet a lány smaragd színű szemeibe.
– Sajnálom…– Mondta komolyan, amire a lány szíve kihagyott egy ütemet.– …hogy olyan ostoba voltál, hogy azt hitted, hogy a nagy Poroszország meghallhat.– Nevette.
Erre a férfi jutalma egy fejbevágás volt.
– Honnan a jó kurva életből szedted azt a serpenyőt?– Káromkodta.
– Az titok.– Kacsintott a lány.
Ezt követően csöndben ettek, majd amikor végeztek, Erzsi magához hívta a Kristóf nevű pincért.
– Milyen volt?– Kérdezte Kristóf.
– Mint mindig. Tökéletes!– Mondta Magyar miközben elővette zsebéből a pénztárcáját.
– Én fizetek.– Csapott rá a kezére a férfi.
– Miért pont te?
– Mert egy igazi gentleman vagyok.– Húzta ki magát a porosz „úriember”.
– Pont, mint Anglia.– Nevette a lány.– Akkor most az egyszer megengedem.
Fizetés után kimentek az utcára, ahol már sötét volt.
– Télen hamar besötétedik, így nem nagyon tudunk mit csinálni.– Sóhajtotta Poroszország.
– Vagy még is?– Csillant meg Magyar zöld szeme, majd megint fogott egy taxit.
– Hova megyünk?– Kérdezte Porosz.
– Oda, ahonnan az egész várost látni lehet a fények mellett.
Most sem tartott sok ideig az út, ugyanis ilyen hidegben szinte senki sem megy fel a Gellért-hegyre.
Ahogy megérkeztek Gilbert szeme elé egy csodálatos esti tájkép kerekedet. Fent voltak a magyar szabadság szobor lábánál, ahonnan tényleg mindent látni lehetett.
– Szép, igaz?
– Igen.– Bámulta még mindig a tájat.
– Gyere!– Ragadta meg a kezét Erzsébet és oda húzta egy kőkorláthoz.
Poroszország nézte, ahogy a lány hajába belekap a hideg szél, majd hirtelen kibukott belőle egy kérdés.
– Nem szeretnél vissza költözni hozzám?
A lány szemei elkerekedtek a kérdés hallatán.
– Remekül éreztem magam nálatok, de…
– De nem.– Fejezte be a mondatot Gilbert, amit követően csönd lett egy ideig, majd a férfi ezt is megtörte.
– Mond Erzsébet, mi a szabadság?
Erzsit meglepte a kérdés. Először felnézett az esti égboltra, majd a férfi szemeibe.
– Szerinted mi az Gilbert?– Kérdezett vissza a lány.
– Ha senki sem uralkodik rajtam.
A lány megrázta a fejét, majd fölmászott a kőkorlátra és széttárta a kezeit.
– ”A jövőben sokan szeretnék, majd megszerezni a földjeidet és sokan szeretnének majd uralkodni feledted. De sose hagy fel a reménnyel és a szabadsággal. Mert ez a kettő az, amit sosem vehetnek el tőled, amíg a szíved erős. A remény mindig ott lesz veled, míg a szabadság a puszták fölött szárnyaló turulmadár, sosem. Ami nincs veled az nem tudják elvenni és amit jól elrejtesz a szívedbe azt sem. Ha egyszer leigáznak, az nem jelenti azt, hogy megfosztanak a valódtól. Mert te mindig szabad leszel és büszke. És amikor már mindent átvészeltél, büszkén húzd ki magad és ad át magad a folyók hangjának, a madarak énekének, a lovak patáinak kopogásának és a szíved ütemének. Sosem fogsz eltűnni, még ha a tested el is porlad. Te mindig ott leszel a saját földödön és soha nem leszel egyedül. Ne feled, hogy ezt nevezzük életnek.” ez egyszer egy olyan személy mondta, aki nagyon közel állt a szívemhez. Bár a teste már semmivé lett, de most is érzem a szélben a szabadságát és a reményét, amit rám bízott. Bár már nem vagyok olyan hatalmas, mint hajdanán, de még mindig érzem, hogy élek és ez a legfontosabb. Ezért a kérdésedre a válaszom az, hogy a szabadság az-az érzés, amit sosem vehetnek el tőled.– Mondta a lány miközben egyenes háttal büszkén állt és hagyta, hogy az arcán legördüljön egy könnycsepp, ami csak az ő népéért született.
Poroszország átkarolta Magyarország derekát és levette őt a magasból. Letörölte kezével a könnycsepp vonalát, majd csak nézte a büszke ország smaragd zöld szemeit, amiken most már tisztán látta, hogy nem is az ékkövekre hasonlítanak, hanem a pusztákat benövő fű színére, amelyeket beárnyékol egy szintén büszke turulmadár. Csak most érezte igazán, hogy nem is tűnt el a térképről, még mindig ott van, csak a testvére képében, akit a háttérből támogat. Gilbert egy hirtelen felindulásból közelebb húzta a lányt magához és még szorosabban átölelte. Furcsa mód a lány nem ellenkezett, csak hagyta, hogy a férfi szorítsa őt a végtelenségig.
AJÁNLOM AZ OLDALT
