– Gyereknek tart! –Pufogta a világos hajú, miközben szorosan átölelte lundáját.
– Hmm? – Nézet le rá Hong Kong.– Ki?
– Norvégia! Ki más?– Ült fel az ázsiai öléből Izland.– Nem akarja elfogadni, hogy már nem az a beteges kölyök voltam, mint hajdanán! Nem érti meg, hogy felnőttem az idő alatt, ameddig ő Dániát hajszolta.
– Testvér komplexus?
– Poroszországnak, na, neki az van! Lukas meg egyszerűen…. egyszerűen…. Nem is tudok rá szót mondani!
– Gazdagítani kéne a szókincsed.–Vettette oda flegmán Li.
– Te most gúnyolódsz velem?!
– Meglehet.
Emil érezte, ahogy fejébe szökik a vér. Olyan sebességgel állt fel a másik mellől, hogy Mr. Puffin lerepült róla. Így most már ő volt felül.
– Te sem veszel komolyan!
– A madarad azt hiszem megsértődőt.– Követte szemével Hong Kong az éppen távozó színes csőrűt.
– Ne tereld a témát!
– Nem terelem.
– Dehogynem!
– Nem terelem, csak nincs értelme gyerekekkel veszekedni.
Izland arca teljesen vörös lett a dühtől. Lábával erősen dobbantott a földön és villámló pillantásokat küldött a másik felé.
– NEM VAGYOK GYEREK!
Li nem reagált semmit, csak felállt és szembefordult az izlandival. Jó egy fejjel volt magasabb nála. Kezeit vállaira helyezte, majd lehajolt. Orruk súrolta egymást.
– Bizonyítsd!
A lilás szemű nagyokat pislogott és kissé megrázta fejét. Arca még mindig piros volt, de immár nem a haragtól. Szemeivel kerülte a másik pillantását. Fogaival ajkába harapott.
– Mondom, hogy még csak egy gyerek vagy.– Mondta a magasabbik, majd hátat fordított és elindult.
Emil a keze után kapott és lerántotta magához, hogy egy rövid és kissé ügyetlen csókot nyomjon a másik szájára.
– Vond vissza!
A barna szemű szája gúnyos mosolyra húzódott, majd puszit nyomot a másik homlokára.
– Ennél azért egy kicsit több kell.– Kacsintotta.
A szigetország teljes erőből fejen vágta, de úgy, hogy a párja a földön kötött ki.
– Hálfviti!– Kiabálta, majd faképnél hagyta.
Hong Kong még egy darabig nézet utána, végül nevetésben tört ki.
– Pont, mint egy gyerek.
Hálfviti (izlandi) = Idióta
AJÁNLOM AZ OLDALT
