Magyarország teljesen kipirult és arcán valami furcsa mosoly jelent meg. Hirtelen csuklani kezdet és kivette a porosz férfi kezéből a másik korsót.
– Olyan aranyosak vagytok fiúk!- Nevetett egy eddig sosem hallott hangon.
– Mé….mégis mi a franc történt vele?- Kérdezte meglepetten az albínó.
– Vee~ Magyarország nővérkém nem bírja az olyan, italt ami nem a saját földjéről származik.- Hallatszolt Olaszország válasza.
– És ezt eddig miért nem mondtad?!- Förmedt rá a német férfi.
– Mert nem gondoltam, hogy fontos lenne! Kérlek, ne bánts!- Kapta az arca elé a kezét a fiú.
– El a testvéremtől krumpli zabáló!- Kiáltott rá Romano, de amint a szemébe nézet rögtön Spanyolország mögé bújt.- Csinálj valamit te teknős barom!
– Nyugi nem fogok senkit sem bántani.- Fújta ki a levegőt Német.
– Úgy van!- Kiáltott föl a lány.- A harcokból semmi jó nem származhat. Inkább mindenki ölelje meg a mellette lévőt és igyon még egy kört! JUHÉÉÉ!
– Akkor most Magyarország részeg?- Kérdezte Spanyol.
– Oui. Nagyon úgy néz ki.
– Ezt le kell fotóznom!- Lihegte Japán.
– Japán te veled biztos minden rendben?-Kérdezett rá Német.
– Hé, Japán! Majd én is kérnék belőle egy másolatot- Vetette oda a fehér hajú.
– Bruder, már te is?
– Természetesen.- Válaszolt a kérdésre az ázsiai.
– Tudjátok fiúk, most olyan jó a hangulatom, hogy bármit kérdezhettek.- Kortyolt még egyet a lány.
– Emberek ezt nem használhatjuk ki!- Hallatszott a német férfi hangja.
– Akkor én kezdem.- Lépet elő Spanyol.
– Figyeltél egyáltalán arra, amit mondtam?!
– Mi az igazi neved?- Tette föl a kérdést a zöld szemű férfi.
– Fattyú! Ilyet tudod, hogy csak a számodra fontos embereknek szabad elmondani!- Üvöltötte le a fejét Romano.
– Tudom, de annyira kíváncsi vagyok. Azt hallatom, hogy Magyarország nem árulta el még senkinek sem.
– Ez igaz egyáltalán?- Hitetlenkedett Francia.
– Ez az igazság!- Kiáltott fel hirtelen a lány.- De mivel azt mondtam, hogy bármit kérdezhettek, ezért elárulom.- Kacsintott Magyar.
– Komolyan, ennyi idő után képes lennél elmondani egy ilyen egyszerű indok miatt?- Kérdezte Poroszország.
– Persze, nem mintha nagy dolog lenne, csak még senki sem kérdezte meg. Héderváry Erzsébetnek hívnak.- Nevettet a lány.
Mindenkit nagyon meglepet ez a kijelentés. Sosem hitték volna, hogy ez ilyen könnyű lesz.
– És szeretném, ha ezentúl Erzsinek szólítanátok, vagy ha nem megy, akkor legalább Lizinek. Oké?
A társaság csak bólintott.
– Szerintem itt hagyjuk abba!- Próbálkozott továbbra is a ház fiatalabbik ura.
– Én jövök!- Ugrott egyet Olasz.
– Te is Olaszország?
– Mit utálsz a világon a legjobban?
– Ha a testvérek veszekednek.- Mondta elfojtott hangon.
– Miért? Hisz neked nincs is testvéred.- Csodálkozott Porosz.
A lánynak egy könnycsepp csurgott végig az arcán. Majd követte egy másik és még egy és még egy, amíg már szabályosan nem sírt?
– Mi a baj? Ez is az alkohol hatása?- Kérdezte Spanyol.- Még sosem láttam sírni.
– Mi viszont már igen.- Komolyodott meg Japán.- Amikor Lengyelország-san átadta neki azt a dobozt. Magyarország-san, önnek ugye van egy testvére.
A lány megrázta a fejét.
– Nem nincsen. Illetve volt, de ő már nincs többé.
Ere a kijelentésre mindenki megmerevedett. Spanyolország, Poroszország és Franciaország már nagyon régóta ismerte a lányt, de még sosem hallottak a testvéréről. Erzsébet megtörölte a könnyes szemét és hirtelen felugrott.
– Ennyi szomorúság elég is volt, hisz mindenki mulatni jött!- Megragadta Romano karját és bevonszolta a helyiség közepére, ahol a legtöbb hely volt. Egyenesen átgázolva Németországon.
– Elegem van! Mégis ki vagyok én, Kanada? Vegyetek már tudomást rólam!- Kiáltott fel a férfi.
– Oh, West te mikor kerültél ide?
– Bruder.- Mondta lelombozódva az említett.
– Nyugi, csak vicceltem.- Karolt a testvérébe Porosz.
– Hé, fiúk adjatok valami zenét!- Integetett a részeg lány.
– Mégis mi a francra készülsz?- Kérdezte Romano.
– Nem egyértelmű? Táncolni fogunk, mint a régi szép időkben- Mosolyogta a lány.
– Tangó jó lesz?- Kérdezte a barna hajú és szemű férfi.
– Tökéletes.
Ahogy a zene megszólalt, a lány rögtön magához húzta a paradicsom színű fiút. Mindketten remek táncosok voltak. Magyarország még részegen is tökéletesen megcsinálta a mozdulatokat. Olyanok voltak, mint egy lágy szellő egy forró nyári napon. Mindenki ámulattal nézte. Japán meg átváltott a fényképező gépről a videokamerára.
– Vee~ Ez eddig is nálad volt Japán?
– Természetesen.
Ahogy egyre jobban táncoltak Franciaországnak feltűnt valami.
– Mondjátok nem furcsa ez egy kicsit?
– Mégis mire gondolsz?- Nézet csodálkozva barátjára Poroszország.- Szerintem egész jól táncolnak.
– Nem, Francisnak igaza van! Itt valami nem stimmel.- Értett egyet barátjával Spanyol.
– De mégis mi?
– Vee~ Én tudom!- Emelte magasba a kezét Olasz.- Romano táncolja a lány, Magyarország nővérkém pedig a fiú részét.
– Igazad van! Most már én is látom.- Nézte meg jobban az albínó.
A tánc már a végéhez közeledett. Romanot most már csak a lány karjai tartották. Véget ért a bemutató.
– Remek táncos vagy Romano.- Kacsintott a magyar lány.
– Te…. te sem vagy rossz öreg banya létedre.
– Csodás előadás volt!- Tapsolt Spanyol.
– Comme si je pouvais danser mille roses dans le vent.- Hajított közéjük egy vörös rózsát a francia férfi.
A lány felvette a földről a virágot és mélye beleszagolt.
– Csodás az illata, nem Romano?
– Biztos, honnan tudnám?
Magyarország a fiú elé tolta a rózsát, de amikor az megszagolhatta volna, a lány lerántott. Helyette az arcát rakta és nyomott egy puszit a fiú ajkaira. Hirtelen néma csönd lett a helyiségben. Mindenki ámultan nézte a jelenetet. Kivéve persze az ázsiait, aki most már kamerázott és fotózott egyszerre.
– Na, milyen volt?- Érdeklődött a lány.
A srác arca vörös lett és alig tudott levegőt venni.
– CH….CH….CHI….CHIGIII~- Adta ki végül a nem szokványos hangot, miközben nyomorszájon rúgta a volt gondviselőjét.
Spanyol vért köhögött fel a mutatvány miatt.
– Nyugi Lovi!- Próbálta nyugtatni védencét az ország.
– Vee~ Most én jövök nővérkém!- kezdet volna szaladni a lány irányába az északi testvér.
– Még mit nem!- Mondta egyszerre Porosz és Német miközben lefogták a fiút.
Magyarország szép lassan visszasétált a helyére, ahol a tánc előtt ült, majd egy újabb korsó sör után nyúlt. Azonban Poroszország lefogta a kezét.
– Szerintem már épp eleget ittál!- Mondta keményen.
– Most miért?- Dünnyögte sértődötten a magyar.- Á, megvan! Mérges vagy, mert nem te kaptad a csókot, de ne aggódj, az csak egy szájra puszi volt.
– Nem vagyok mérges!
– Ugyan, ugyan. Látszik, hogy meg vagy sértve.
– De nem! És amúgy…..
A férfi nem tudta befejezni a mondatot, mert Erzsébet az ajkait az övére tapasztotta. Porosz teljesen ledermedt. Mikor a lány megszakította a csókot, nyelvével megnyalta a férfi száját, majd újra megcsókolta. Végül rá dőlt az albínóra és elaludt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
