Japán és Olaszország lassan sétáltak haza a megvett hozzávalókkal. A barna hajú srác a szokásához boldogan dúdolgatott, míg ázsiai barátja boldogan szemlélte a fiú vidámságát. Viszont amikor közelebb értek a házhoz, a mosoly eltűnt arcukról. A ház előtt egy mentő autó állt. Gondolkodás nélkül mindketten szaladni kezdtek a ház irányába. Amikor beértek a házba rögtön meglátták a kanapén ülő szőke férfit.
– Németország, Németország! Mi történt?- Szaladt hozzá olasz barátja.
– Magyarország-san jól van?- Lépett melléjük a fekete szemű férfi.
– Ő remekül van, ellenben Bruderrel.- Válaszolta a férfi érezhető aggodalommal a hangjában.
– Miért? Mi történt Poroszországgal?
– Elájult és vért köhögött fel.
– És Magyarország-san merre van?
– Az ajtó előtt ül, hogy elsőnek beszélhessen Dr. Zöllerrel.
– Megyek meg nézem.- Mondta Japán, de mire elindult volna meglátta az orvost mellette a lánnyal.
– Hogy van Bruder, doktor úr?
– Semmi baja, csak megfázott és kimerült. Úgy látszik az utóbbi időben nem pihente ki magát rendesen. Egy kis pihenés és máris jobban lesz.
– És a vér, amit felköhögött?
– Nos, az nem a tüdőből és nem is a gyomorból származott.
– Hanem?
– Az-az idióta ráharapott a szájára, miközben elájult, és amikor köhögött akkor a vért is kiköpte a szájából.- Morogta Magyar.
– Akkor nincs semmi komolyabb baja?
– Nincs.- Mondta az doktor száján egy mosollyal.
– Gott sei Dank!- Vett egy mély levegőt Német és leroskadt a kanapéra.
– Szedjen egy kis lázcsillapítót és pihenjen sokat. Ahogy ismerem, nagyon hamar rendbe fog jönni.- Mondta Dr. Zöller, majd a lányhoz fordult.- A kis asszony is hamar rendbe jött. Szedi a gyógyszert, amiket felírtam?
– Én nem kaptam semmilyen gyógyszert.
– Fiúk, nem meg mondtam, hogy szednie kell?!- Nézett a három országra mérgesen.
– Igen, doktor. De még nem volt időnk oda adni neki. De már is megtesszük.
– Helyes! Nos ha nincs más gond, akkor én elmennék.
– Természetesen. Hadd kísérjem ki sensei.- Ajánlotta föl Japán.
– Azt meg köszönném.
Amikor a doktor elhagyta Japánnal a helyiséget, Magyarország elindul a konyha felé.
– Olaszországocska.- Fordult vissza.
– Sí, itt vannak a szatyrok.- Mutatott a fiú a fotelre, ahová a bevásárlást rakták Japánnal.
– Akkor kérlek segíts hozni őket. És létszíves te is Németországocska.- Mondta üres hanggal, majd bement a konyhába.
– Képzelődök vagy Magyarország tényleg egy kicsit hidegen viselkedett?- Lepődött meg Német.
– Vee~ Nem, jól láttad Németország. Magyarország nővérkém mindig ilyen, ha nagyon aggódik valaki miatt.
– Tsundere?
– Nem, csak nem mindenkivel tudja hogyan kéne viselkedni. Ilyen például Poroszország is.
– Értem, akkor vigyük a konyhába a hozzávalókat.- Emelte fel az egyik szatyrot a szőke férfi.
– Vee~- Emelte föl a másikat a barna hajú fiú.
Magyarország a konyhában előkészített minden kelléket, amire szüksége volt a leves elkészítéséhez. Közben a fiúk is behozták a hozzávalókat és Japán is visszatért.
– Kér valamilyen segítséget?- Kérdezte a fekete szemű férfi.
– Nem, köszönöm. Csak kérlek szóljatok majd, amikor az a barom felébred.
– Vee~- Válaszolta Olasz és ezzel a trió kiment a konyhából.
A lány fölkötötte haját és megmosta a kezeit, majd felvette a kötényt, amit Németországtól kért kölcsön
– Rendben, vágjunk bele!- Mondta miközben elő vett egy éles kést.
A tengelyhatalmak csapata a nappaliban ült. Mindenki mást csinált. Olaszország a tévében nézet egy olasz főzőműsor, miközben váltogatta a „pasztaa~” és a „vee~” szavacskákat. Németország a telefonját babrálta, miközben az újságot bújta. Úgy nézet ki, hogy nagyon keresett valamit. Japán pedig egy magyar szépirodalmi könyvet olvasott.
– Mit olvasol Japán?- Nézet föl Olasz, amikor vége lett a műsornak.
– Egy magyar szépirodalmi könyvet. Úgy gondolom, hogy jobban meg kéne ismernünk egymás kultúráját. Nagyon érdekes ember lehetett ez a bizonyos Toldi Miklós.
– Vee~ És te mit csinálsz Németország?
– Keresek valamit a régi újságok között és az interneten.
– Ez izgalmasan hangzik.- Csukta be a könyvet Japán.
– De semmi haszna.
– Miért mit kerestél?- Kérdezte mosolyogva az olasz.
– Úgy érzem, hogy Magyarország valamit eltitkol és ez nem hagy nyugodni.
– Németország, nem szabad mások múltjában kutakodni! Ez nem szép dolog!
– Egyetértek Olaszország-kunnal, ez valóban nem helyes. Ha majd el szeretné mondani, akkor úgy is megteszi.
– Igazatok van. Sajnálom, csak kíváncsi voltam.
– Vee~ Én meg azt hittem, hogy pornó oldalakat nézel.- Mosolyogta ártatlanul Olasz.
– Őszintén szólva én is azt hittem.- Mondta a másik is.
– Ti mégis minek képzeltek engem?- Lombozódott le a német férfi.
– Kész a leves.- Lépet a szobába a magyar lány.- Miről beszélgettetek?
– Németország szad….- Olaszország nem tudta bejezni, mert az említett kezével befogta a száját.
– Tényleg semmi különösről. Csak Olaszországnak meg szeretné ismételni a múltat.- Szorította meg a fogását Németország.
– Értem, nosztalgiázni néha nagyon kellemes.- Mosolyogta a lány.- Néha meg fájdalmas.- Suttogta alig hallhatóan.
– Mondtál valamit?- Kérdezte a német.
– Csak azt, hogy kész a gulyásleves. Egyetek nyugodtan, én addig felnézek Poroszországhoz.
– A gasztronómia is a kúturához tartozik.- Jegyezte meg Japán, majd fölállt és elindult az étkezőbe.
– Vee~ Kaja.
– Akkor azt hiszem én is megyek.
És ezzel mind a hárman elmentek. Magyar elindult kezében egy tálcával amint egy tányér leves, egy pohár víz, egy hideg borogatás és a felírt gyógyszerek voltak. Amikor a férfi szobájához ért megtorpan. Ez lesz az első alkalom, hogy bemegy egy férfi szobájába. Bár több évig volt házas, mégis külön aludtak, és sosem mehetett be Ausztria szobájába. Abban a hatalmas házban rengeteg szoba volt és mindegyik más célt szolgált, így sosem volt arra szükség, hogy bemenjen a volt férje szobájába. A lány vett egy mély levegőt és elfordította a kilincset. Az ajtó szép lassan kinyílt. Amikor belépet a szobába nagyon meglepődött. A szoba szép rendezett volt. A falak egyszerűen fehérre voltak festve, így tökéletesen illettek a fekete bútorokhoz. Az ágy az ablak alatt helyezkedett el. Az ágyon kívül volt még egy szekrény, egy íróasztal, amihez egy fotel tartozott, egy könyves polc, amin java részt csak képek voltak. Magyarország közelebb ment, hogy jobban szemügyre vehesse a képek tartalmát. Volt köztük régi fekete fehér és mai színes képek is. Az egyik képen Németország és Poroszország volt. A két testvér kezében egy hatalmas sörös korsó, nagyon vidámnak tűntek. Volt még közös kép Olaszországgal, Japánnal, Franciaországgal, Spanyolországgal, Romanóval, Dániával és még sokkal. Az egyik fekete fehér képen a lány volt miközben a kert udvarát takarította nyáron. Magyar lerakta a tálcát és felvette a képet. A kép egy héttel az esküvője után készült. Nem mentek el Ausztriával nászútra, mert a férfi azt mondta, hogy pénz kidobás lenne. Ezért inkább elment egy kis friss levegőt szívni. Sosem gondolta, hogy bárki is figyelné. Miközben a lány a képet nézte szép lassan elpirult, amikor meghallotta a férfi hangját.
– Magyarország.- Dünnyögte a férfi.
A lány gyorsan lerakta a képet és megfordult.
– Én csak….- Kezdet bele, de abba hagyta mikor megpillantotta, hogy Porosz még mindig alszik.
Közelebb ment és kezét az alvó férfi homlokára helyezte. Szinte lángolt. Oda sétált a tálcához levette róla a borogatást, majd ráhelyezte a beteg homlokára. Közelebb húzta az ágyhoz a fotelt és leült mellé. Egy ideig csak nézte az alvó arcát majd felpillantott a plafonra, a régi porosz lobogó volt rá fölfeszítve.
– Szóval neked is hiányzik a múlt.- Mondta halkan.
Már indult volna vissza a többiekhez, amikor a férfi megragadta a karját.
– Maradj még egy kicsit.- Suttogta.
A lány hirtelen felindulásból lehajolt és átölelte a beteg országot. Poroszországot meglepte a lány cselekedete. Érezte, ahogy arca egyre pirosabb lesz.
– Ne haragudj.- Mondta csendesen a lány.
AJÁNLOM AZ OLDALT
