– Mert sz… sz… sze… én sze… én szere
– Vee~ Megtaláltam őket!- Vetődött közéjük Olaszország, aminek következtében Porosz megint a vízben kötőt ki.
– Bruder jól vagy?- Szaladt testvéréhez Német, majd kisegítette a vízből.
– Ja. HAPCIII HAPCII
– Poroszország-san csak nem megfázott?- Csatlakozott Japán.
– HAPCII HAPCII KHM- Köhögött és tüsszögött a porosz férfi.
– Biztos jól vagy?- Kezdett aggódni a lány is.
– Sure.- Válaszolta miközben felállt a földről- De egy meleg fürdő azért jól esne.
– Szerintem mennyünk vissza. Majd készítek egy jó meleg levest és addig te feküdj le.- Fordult el a lány zavarában.
– Nem hagyhatom, hogy főzz ránk! Te egy vendég vagy!- Mondta a szőke férfi.
– Így ingyen élőnek fogom érezni magam és azt nagyon nem szeretném.
– Hadd csinálja meg az ételeket, mert ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor azt nem lehet kiverni belőle.- Mondta Poroszország.
– Mit szeretnétek enni?
– Csinálj valami olyat, amit te szeret.– Mondta a fehér hajú.
– De tudok olasz, osztrák és német ételeket is.
– De én azt szeretném, ha olyat készítenél, amit te szeretsz, más szóval egy magyar ételt.
– Rendben, de el kéne mennem vásárolni.
– Akkor elkísérlek.
– De Bruder múltkor összetörted a kocsidat.
– Majd elviszem a tiedet West.
– MI?!
– Ha lehetne, akkor inkább én mennék el vásárolni Olaszország-kunnal, csak egy listát kérek. Magyarország-sannak még nem tanácsos elhagynia a ház területét-
– Vee~ Én benne vagyok.
– Akkor ebben megegyeztünk.- Zárta le a témát Németország.
Magyarország meg akarta kérdezni, hogy miért nem tanácsos kimennie az utcára, de inkább ennyiben hagyta. Felvette Gilbirdöt a földről és követte vissza a többieket. Ahogy nézte az előtte lévő testvérpárt, eszébe jutott pár szomorú emlék, de nem engedte, hogy ezek felszínre törjenek. Elég volt neki az is, hogy engedte, hogy Lengyelországon kívül más is lássa sírni. „Ahogy ismerem Lengyelország már biztos haza ment.” Gondolta a lány útközben. Amikor visszaértek a házhoz a lány összeírta a hozzávalókat, majd Japán és Olasz elmentek bevásárolni. Porosz pedig kijelentette, hogy elmegy és vesz egy meleg zuhanyt. Így csak Németországgal ketten maradtak.
– Kérsz valamit? Van itthon sör, tea vagy kávé.
– Egy tea jól esne, kicsit hideg van kint.
Németország elment majd hamarosan visszatért egy csésze meleg teával és egy üveg sörrel. Egy ideig nem szóltak egymáshoz, csak itták a saját innivalójukat.
– Németországocska.- Törte meg a csendet a lány.
– Ja?
– Milyen valójában Poroszország?
A kérdés nagyon meglepte a német férfit.
– Ezt hogy érted? Te régebb óta ismered, mint én.
– Azt hittem, hogy ismerem, de a mostani cselekedetei teljesen eltérnek a megszokottól. Régen rengeteget harcoltunk, veszekedtünk, de mégis remekül éreztem magam. Komolyan úgy gondoltam, hogy barátok vagyunk.
– Tudod, az országok is megváltoznak, még ha néha észre sem vesszük. Bruder is rengeteget változott az évek alatt és van olyan oldala, amit nem mutat a külvilág felé. Ő nem olyan nyílt, mint Olaszország.
– Ez igaz, Olaszországocska nagyon nyílt és naiv.
– De mégis elfogadtam, bár időbe telet. Nem is tudod hányszor próbáltam lerázni, de aztán valahogy mégis megkedveltem.
– Ez igaz. De én annak örültem volna a legjobban, ha semmi sem változik.
– A változás elkerülhetetlen. És Bruder nagyon kedves személy. Mindig megvédet, amikor kicsi voltam, de túlzásba viszi és még mindig meg akar védeni. Mert valami sosem változik.- Mondta miközben beleivott a sörrébe.- És egy részeges vadállat. Annál rosszabb nincs, mint mikor annyit iszik, hogy elveszti a józan eszét.
– Nos, hallatom már pletykákat.- Kuncogott a lány.
– Meg sokat mesél az apánkról. Sajnálatos módon én nem ismertem Vatert, de ő rengeteg jót mondott már róla.
– Szerencsés vagy.
– Ezt hogy érted?
– Nem mindenkinek adatik meg ilyen tudás és ilyen nagyszerű élet. Köszönöm, hogy meséltél róla egy picit.
– Welche, de mi a helyzet veled? Amikor Svájcék itt voltak, valami olyasmit kiabáltál, hogy “Bátyám segíts!”. Soha nem hallatom, hogy lenne neked bármilyen rokonod is.
– Biztosan össze voltam zavarodva. Nekem nincs testvérem.
– Értem.- Mondta majd ránézet az órájára. Fél tizenkettő.- Bruder egy kicsit sokat fürdik.
– Biztos nagyon átfázott, hisz mindjárt itt a tél.
– Lehet, de inkább ránézek.
– Rendben.
Német elindult, hogy megnézze testvérét.
– Megint egyedül.- Suttogta Magyar.- Talán ez az én végzetem.
Hamarosan a német férfi hangjára lett figyelmes.
– BRUDER!
Neki sem kellet több és futni kezdett a hang irányába. Lassan elérte a hang forrását és meglátta Németet, amint a földön fekvő bátyja fölé hajol.
– Bruder, kelj fel! Gyerünk! Nem lehetsz ilyen nyápic!- Csordult ki a könnye az egyébként erős férfinak.
– Mi a baja?- Kérdezte Magyarország, miközben próbált nem oda figyelni Porosz meztelenségére.
Ahogy a német felemelte testvérét a lány észrevette az elájult alatt a kis sárga madarat.
– Gilbird!- Vette fel a madarat a lány.
– Bruder biztosan elájult és Gilbird próbálta megtámasztani.
Hirtelen a fehér hajú férfi vért köhögőt fel és ismét összeroskadt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
