A karakterek Toboso Yana tulajdonában állnak!
A történet mangafictiontic.gportal.hu tulajdonában áll!
Író: DestinyDreamer911
Eredeti cím: Ciel's (Almost) First Date
Fandom: Kuroshitsuji
Főszereplő(k): Elizabeth Middleford., Ciel Phantomhive
Fordította: Kitsu
Lektor: Oka-chan
Műfaj: Romantika, Humor
Figyelmeztetés(ek):
Ciel (majdnem) első randija
Ciel Phantomhive gyorsan, és csendben ment le lábujjhegyen a kúria lépcsőin. Mind két irányba paranoiásan nézett, hogy hátha ott van körülötte valamelyik idióta szolgája. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor senki sem volt ott. Ciel elkezdett kutatatni a nadrágja zsebében, elővett egy sárga cédulát és ráírt pár dolgot.
Kedves szolgák,
Ha ezt olvassátok, akkor már elmentem egy kis ideje.
Ne fáradozzatok megkeresésemmel.
- Ciel
Otthagyta a jegyzetet a korláton és elindult az ajtó irányába.
- Megy valahová uram?
A fiú megrezzent a meglepettségtől, és fejét lassan a hang irányába fordította.
- Csak egy kicsit elmegyek.- Ciel arcán egy kis pirulás kezdett el képződni.
- A fiatal mester elmegy valahová?- kérdezte Mey-rin mialatt felbukkant Sebastian.
- Hová mész, mester?
- Finny, te idióta! Úgy kéne megkérdezned, hogy „mester, hová megy”?
- Ho ho ho!
Ciel robotszerűen hátrafordult, és három fejet látott őt bámulva.
- Ez nem a ti dolgotok!- horkant fel, és megragadva az alkalmat kiment az ajtón.
- Kíváncsi vagyok, hogy hova ment az úrfi.- mondta Finny
- Remélem nem fog valami kellemetlen dolgot csinálni.- siránkozott Mey-rin
- Kérlek Mey-rin. Az ifjú mester már 15 éves. Gyakorlatilag férfi.- vigyorodott el Bard.
- Ho ho ho!- mondta Tanaka
- Látod Tanaka is egyetért velem.- kiadós nevetésbe kezdet Bard.
- Mit gondol erről Mr. Sebastian?- Mey-rin kérdezte figyelmen kívül hagyva Bardot.
Sebastian, aki eddig csak intenzíven bámulta az ajtót, odafordult Mey-rinhez és elvigyorodott.
- Azt hiszem meg kell keresnünk a mi kis mesterünket.- mondta Sebastian miközben egy huncut szexi mosolyt villantott.
- N...n…nem tehetjük, hogy…- nyivákolt Mey-rin
- De miért mindig nem?- kérdezte Sebastian hamis ártatlansággal.
- Meg fog minket ölni a fiatal mester!- Finny sikított a gondolatra, ha Ciel kiderítené.
- De mi van, ha megsérül a fiatal mester, és mi nem voltunk ott, hogy megmentsük?- javasolta Sebastian.
A szolgálók elgondolkodtak ezen. Összebújtak egy kis körbe.
- Mit tegyünk?- kérdezte Finny.
- Mr. Sebastian van egy pont, hogy mit csinál.- mondta Mey-rin.
- De ha a mester rájön, mi mind ki leszünk rúgva.- mondta Bard.
- Én inkább kockáztatom a munkámat inkább, minthogy a fiatal mester megsérüljön.- Finny elmosolyodott, és a többiek is.
- A fiatal mesterért!- mondta Finny és kör közepére helyezte a kezét.
- A fiatal mesterért!- kiáltottak a többiek és odarakták kezüket Finnyéhez.
- Rendben Mr. Sebastian, induljunk.- szólalt meg Bard, ahogy megszakították a kört.
- Remek.- vigyorgott Sebasztian, amely megrémítette a pokoli szolgákat.
-Látod őt, Finny?- kérdezte Mey-rin. A négy hűséges szolga jelenleg a városban keresték szeretett mesterüket.
- Nem, még nem.- jelentette ki Finny miközben elvette szeme elől a távcsövet.
- Oh Ciel, szerinted is csodálatosak ezek a ruhák?- nyikorgott egy női hang.
A szolgák feje azonnal felpattant, és a hang irányába fordultak.
- Igen Lizzy.- válaszolt egy másik hang.
- Ez az úrfi!- Mey-rin és Finny kórusban felsikoltott.
Sebastian gyorsan lefogta a szájukat és egy közeli sikátorba húzta őket.
- Mi a baj Ciel?- kérdezte Lizzy.
- Semmi. Azt hittem, hogy halottam valakit.- válaszolt Ciel.
- Idióták! Majdnem észrevett minket.- suttogta Bard.
- Bocsánat…- mondta a két vétkes félénken.
- Srácok, Mr. Sebastian valaki, aki sok mindet tud biztosan, mégsem tud sok mindent.- Bard kuncogott, mintha a kijelentése tökéletesen érthető volna.
Sebastian felvonta szemöldökét- Mit jelent ez?
Finny kuncogott, Mey-rin elpirult, és Bard vihogott.
- Hát nem nyilvánvaló, Mr. Sebastian?- kuncogott Finny.
Sebastian fejét oldalra döntötte.
- A fiatal mester egy randin van Lady Elizabethel!- a szolgák kuncogtak és pirongtak.
- Randi?- kérdezte Sebastian. A kifejezés volt neki új. A dátum (hogy értsétek, a randi és a dátum angolul egyazon szó!) egy átlagos nap a hónapban.
- Tudod, a randi. Amikor egy férfi és egy nő egész nap együtt vannak.- magyarázta Finny.
Tehát az ifjú mester ezért nem akarta, hogy vele mennyek. Gondolta Sebastian.
- Elmennek! Mennyünk!- kiáltotta Bard. A többiek bólintottak és követték.
- Köszönöm, hogy megvásároltad nekem ezt a ruhát Ciel.- pirult el Elizabeth.
- Szívesen. Nagyon szépen néztél ki benne…- felelte Ciel jobban elpirulva, mint Lizzy.
- Mit mondanak?- kérdezte Bard.
- Valami ’nézd ezt’.- mondta Finny, miközben figyelte őket kétlencsés távcsövével.
- Mi?! Oh, tudtam, hogy a fiatal mester valami kellemetlen dolgot csinál, ugye?- kiabált Mey-rin.
- Kéz a kézben vannak, tudom.- jelentette ki nyíltan Sebastian.
- Micsoda?!- ordított fel egyszerre a többi szolgáló.
- Hadd lássam!- kiáltotta Bard, ahogy kikapta Finny kezéből a távcsövet.
- Hé!- duzzogott Finny.
- Ki gondolta volna, hogy a mester is lehet ilyen szerelmes madárka.- füttyentett Bard, és átadta a távcsövet Mey-rinnek.
- Ó!- visított fel a lány.
A pár valóban kéz a kézben volt. Ciel nagyon el volt pirulva, ahogy Lizzy keze kígyózott az övén. Nem is bánta. Már régóta hiányzott neki az a melegség, ha valaki tartja a kezét.
- Nézd Ciel, jégkrém!- sikított Lizzy és a fagylaltos kocsihoz rángatta a fiatal grófot.
- Milyet szeretne hölgyem?- kérdezte a kocsi tulajdonosa.
- Hmm…- elgondolkozott Lizzy, ahogy a különböző ízű fagylaltokat nézte.- Epreset.- kuncogot a lány.
- És az úr?- fordult felé a fagylaltos.
- Csokoládésat.- válaszolt Ciel.
A kocsi tulajdonosa bólintott, és átadta a két nemesnek a fagyasztott desszertet.
- Mi történik Finny?- kérdezte őt Mey-rin.
- Hmm…, csak jégkrémet vettek.- válaszolta Finny száját nyalogatva a finomnak látszó jégkrémek után.
Finny átdobta Sebastiannak a távcsövet. Úgy nézett át rajta, hogy megtalálja a mesterét és Elizabethet kézen fogva, ahogy jégkrémet esznek. Elmosolyodott.
- Megint mozgásba lendültek. Jobb lenne köve...- állt meg Sebastian, amikor észrevette, hogy egyedül van.
Sóhajtott egyet, amikor megpillantotta a többi szolgálót, amint fagylaltot vesznek. A démon a szemeit forgatta. Miért pont ezek az idióták?
- Renden Finny, most mit csinálnak?- kérdezte Bard, miközben nyalt egyet a fagylaltjából.
- Esznek és fogják egymás kezét.- válaszolta Finny.- Ez a legjobb jégkrém, amit valaha ettem!- mondta ki a véleményét a fiatal kertész örömében. Bard és Mey-rin egyetértően bólintott.
- Lizzy, neked nincs olyan érzésed, minthogyha valaki figyelne minket?- kérdezte tőle Ciel megtörve a csendet.
- Nem, miért? Nem egy kém, ugye?- Lizzy zihált a gondolatra, hogy vőlegényét néhány furcsa patkány figyeli.
Ciel megrázta a fejét. Felnézett az égre és néhány épületre. Fújtatott, amikor meglátott négy ismerős arcot az egyik épület tetején. Pislogott egy nagyot, és újra odanézett, de amikor a gróf kinyitotta a szemeit, addigra már nem voltak ott.
- Mi a baj?- kérdezte Lizzy.
- Azt hiszem csak kápráztak a szemeim…
- Ez közel volt! Szerinted látott minket a mester?- kérdezte Finny.
- Remélem, hogy nem! A fiatal mester megöl minket, ha tudja, hogy kémkedtünk.- válaszolta Bard.
- Oh, ne! A fagylaltom!- sírt Mey-rin, amint a fagylalt elkezdett leesni az utcába.
Sebastian gyorsan utána ugrott és elkapta, mielőtt Lizzy fején landolhatott volna.
- Te is érzed ezt a szellőt?- kérdezte a szőke lány.
- Igen, és a szaga olyan volt, mint a jégkrémnek és a tisztítószernek.- mondta Ciel.
- Hogy a pokolba csinálta ezt?- csikorgatta fogait Bard.
- Hát maga is látta Mr. Bard.- mondta neki egy férfihang a hátuk mögött. A szolgák horrorisztikusan megrezzentek és megfordultak, hogy lássák Sebastian vigyorgó arcát.
- Én csak egyszerűen egy komornyik vagyok a pokolból.
A nap kezdett már lemenni London horizontján. Ciel és Lizzy szórakoztatónak találta, és a szolgák már egy jó ideje követte őket.
- Ó, bárcsak látnám a naplementét. Mindig elmulasztom.- mondza Lizzy miközben lengette Ciel kezét.
- Hm…- reagált rá Ciel. Lizzy szavain gondolkodva hirtelen kipattant egy ötlet a fejéből.
- Kövess engem Lizzy.- mondta, és megragadta a lány kezét.
- Hová mennek?- töprengett Finny.
-A kikötő?- kérdezte Lizzy.
- Hmh, apa ide hozott, amikor kicsi voltam.- válaszolt Ciel.
- Oh.- mondta Lizzy, és megszorította Cie kezét.
- Miért jöttek a kikötőbe? Olyan szag van, mint a döglött halnak.- motyogta Bard.
És még azt gondolnád, hogy egy szakács már meg szokta a döglött hal szagát? Gondolta Sebastian.
- A naplemente!- visította Lizzy.- Ó, köszönöm Ciel! Mindig is meg szerettem volna nézni a naplementét!- kuncogta és megölelte Cielt. A fiú felvillant egy kicsit és észrevétlenül mosolygott.
- Szóval azért hozta az ifjú mester Lady Elizabethet-et a kikötőbe.- mosolygott Finny.
- A fiatal mester tényleg kedves, igen.- Mey-rin mosolygott és letörölt egy kóbor könnycseppet szeme sarkából.
- Biztos elég szép lehet a naplemente.- mosolyodott el Finny.
- Igen, és még szebb lesz, ha eléri vizet.- mondta hozzá Bard.
- Gyönyörű a naplemente.- Lizzy mosolyogva megszorította a fiú kezét.- Ciel.- mondta halkan.
- Igen?
- Ha nem csókolsz meg most, én lelöklek a dokkról, és remélem, hogy meg fogsz fulladni.- nevetett Lizzy
- Mit mondott?- kérdezte Mey-rin
- Valami megcsókolni most vagy én megfulladok neked.- mondta Finny, miközben sokáig, keményen figyelte a párost a távcsőben.
- MI?!
Ciel tágra nyílt szemekkel nézte, amint Lizzy előtte állt zárt szemekkel és enyhén csücsörítő ajkakkal. A nap tökéletesen megvilágította az arcát. A fiú körülnézett, hogy ha esetleg valaki figyelné őket. Ciel arrébb simította Lizzy szőke fürtjeit az arcáról és fejével dőlten közeledett a lány ajkaihoz.
- A fenébe Finny! Add ide a távcsövet!- ordított a séf.
- Ne neki add, hanem nekem!- kiáltozott a szobalány.
- Álljatok le! Látni akarom!- sírt a kertész.
A komornyik felsóhajtott, amiért egy idióta veszekedésbe keveredett.
A fiatal vőlegény szíve egyre gyorsabban vert minden múló pillanatban. Ciel érezte Lizzy eperfagylaltos leheletét az arcán. Ajkai szinte már a lányéin voltak, amikor…
- HAH! MEGVAN!- megszólalt egy hang mögöttük. A páros megfordult, és meglátták, ahogy Bard éjjenez és lengeti a távcsövet a levegőben.
- BARD!- sikoltotta Ciel.
- Igen…? Oh, elszúrtam…- mondta Bard.
Ciel forrt a méregben, amikor rájött, hogy Mey-rin, Finny, Bard és Sebastian kémkedett utána.
- Uh…oh…- sírt Mey-rin és Finny.
- Mennyi ideje?- morogta Ciel összeszorított fogakkal.
- Mennyi ideje mi…?
- MIÓTA KÖVETTEK ENGEM?!- csikorgatta fogait az ifjú mester.
- Már az eleje óta.- mondta félénken a három szolga.
Ciel felsóhajtott és Lizzy felé fordult.- Sajnálom, Lizzy. Ezek a hülye szolgálók tönkretették a mai estét.
- Semmi gond Ciel. Hajlandó vagyok elfogadni bármit, hogy Paula is itt van.- Lizzy felnevetett. A fiú visszamosolygott rá.
Homlokát újra összeráncolta, amikor visszafordult a szolgáihoz.
- Vigyetek engem és Elizabethet haza!- parancsolta Ciel.
- Igenis, mester.- hajoltak meg a szolgák.
- Nos, ki a franc adta nektek meg a jogot arra, hogy kövessetek engem?!- kiáltotta Ciel, ahogy kezét rácsapta az asztalra.
Mey-rin, Finny és Bard lenézett a földre szégyenében.
- Válaszoljatok nekem a fenébe is!- kiáltott hangosabban.
- Nos, mester, aggódtunk, hogy baja esik a kis kiruccanáson.- mosolyodott el Sebastian.
- Rohadt jól tudtad, hogy nem fogok magamban kárt tenni Sebastian!- csikorgatta fogait Ciel.
- De a szolgák és én is aggódtunk a mi kis mesterünk miatt, ugye?- kérdezte Sebastian. A többiek egyhangúan bólintottak.
- És milyen Phantomive szolgálók lennénk, ha az úrfi megsérül, és mi nem vagyunk ott, hogy segítsünk?- vigyorgott Sebastian.
Ciel forgatta a látható szemét, és felsóhajtott.- Rendben, rendben. Mind szerencsések vagytok, hogy túl fáradt vagyok ahhoz, hogy szidjalak titeket. Reggel adok nektek büntetést. Sebastian készítsd el az ágyat, a többiek meg kotródjanak a szemem elől!- kiáltotta Ciel.
A szolgák, úgy eliramodtak, mint az egerek, és Sebastián előkészítette az ágyát.
Mit fog tenni Ciel a több, mint védelmező szolgálóival?
VÉGE
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
