– Szeretnék mindenkit meghívni az új évi bálomra! Ezzel ünnepeljük meg a béke időszakot, és ha szerencsém van, akkor mást is.- Kacsintott a srác.
– De hisz még November eleje van.- Mondta Német- Nem korai még ez egy kicsit?
– Ugyan tök jó lesz. Mint a régi szép időkben és felvehetjük a katonai díszegyenruhánkat.
– Benne vagyok!- Állt föl Japán.
– Japán te aztán szereted a bálokat.- Vélekedett Olasz.
– Vagy csak ő is már annyira szeretné felvenni a díszegyenruháját, mint én.- Mosolygott Porosz.
– Végül is én is nagyon szeretném már felvenni.- Kuncogta a magyar lány.
– Nem, nem aranyom. A hölgyek estélyiben lesznek.- Bökte meg a lány homlokát Lengyel.
– Ha majd látok egy hölgyet, akkor szólok neki.- Mosolygott gúnyosan Magyar.
– Magyarország ne kezd megint. Ne mond, hogy még most is fiúnak hiszed magad?- Csapta a homlokához a kezét az albínó.
– Persze, hogy nem. De azt sem mondhatjuk, hogy egy hölgy vagyok.- Suttogta.
– Ez nem igaz nővérkém. Te nagyon szép és csodálatos vagy, aki fél kézzel képes volt leteríteni egy vaddisznót.- Kedveskedett az olasz.
A társaság tágra nyílt szemekkel nézett a lányra.
– Egy vaddisznót?- Kérdezett rá Német.
– Sì, amikor kicsi voltam elmentem az erdőbe és ott megtámadott egy, és akkor jött a nővérkém és megmentett.
– Te biztos egy ország vagy és nem egy gorilla?- Kérdezte gúnyosan a fehér hajú férfi. Amikor a válasz csak egy hatalmas fejbe vágás volt egy serpenyővel.
– Azt mégis honnan a francból szerezted?- Kiabálta az ország miközben kezeit a fejéhez szórította.
– Ó, ez? Ez a tiétek.
– A saját dolgaimmal vágsz fejbe? Te tényleg nem vagy egy hölgy, inkább egy nőstény szörnyeteg.
Magyarország villogó szemekkel állt fel az asztaltól. Majd Porosz felé fordult kezében a serpenyővel.
– Ugh.- A vörös szemű ország nyelte egyet, majd futásnak eredt, a lány meg utána.
– Ahhoz képest, hogy tegnap még Magyarország-san járni sem tudott egyedül, egész gyorsan felgyógyult.- Jegyezte meg Japán.
– Az országok közül aranyom gyógyul a leggyorsabban. Rengeteget szenvedett, de remélem, hogy mostantól minden jóra fordul nála.- Nézett Lengyel abba az irányba amerre a páros futott.- Még szerencse, hogy nem találtam meg a pisztolyához a golyókat.
– Én is jobban örülnék, ha Bruder nem töltené az estéket más lányok karjaiban.- Ivott bele a sörébe az említett öccse.
– Jutt eszembe! Kína is ott lesz a bálon a többiekkel. Szerintem az egy remek alkalom lesz arra, hogy tisztázzátok a dolgokat.- Kacsintott ismét Lengyelország.
– Hai. Az tényleg remek lenne.
– Romano is jön?- Kérdezte lelkesen Olaszország.
– Tak, ez egy alap dolog. De most már indulok haza, megígértem Litnek, hogy sakkozok vele.
– Vee~ Nem várod meg amíg visszatér Poroszország és Magyarország nővérkém?
– Van egy olyan érzésem, hogy egy darabig még nem térnek vissza. Nem kell ki kísérni, tudom az utat.- Mondta és kilépett a konyhai ajtón.- Nyoo~
Magyarország futott a férfi után egészen a ház mögötti füvészkertbe, ahol elvesztette a nyomát a fák között.
– Picsába!- Lihegte kimerülten.
Mivel nem emlékezett az útvonalra, amin jött, ezért úgy döntött, hogy körülnéz egy kicsit. Már egy ideje bolyongott a gyümölcsfák között, amikor megpillantotta Gilbirdöt.
– Gilbird!- Kiabálta, amire a kis csibe felreppent és elindult a lánnyal ellentétes irányba.
A porosz férfi széles mosollyal az arcán futott be a fák közé, majd pár perc múlva megállt. Nem hallotta az eddig őt követő lány hangját vagy lépteit. Mikor megfordul látta, hogy a lány eltűnt.
– Gilbird!- Kiáltott föl, mire a kis madárka lerepült az egyik fáról.- Tudtam, hogy követsz engem te kis cukiság.- Simogatta meg állatkája fejét a férfi.- Keresd meg Magyarországot és vezesd el a kerti tóhoz. Rendben?
– Piyoo piyopiy.- Mondta a kis csibe és felröppent.
– Várj meg Gilbird!- Kiáltotta a lány, de kis csibe nem várta meg.
Magyar már kezdet fáradni, amikor Gilbird lelassított és megállt egy kis tavacska mellett.
– Miért hoztál ide?
– Pyooo piyo py py pyoop.
– Persze, mintha érthetném, hogy mit beszélsz.- Sohajtotta Magyarország, miközben leült a tó partjára.
A tóban gyönyörű tavirózsák úszkáltak, és ahogy leszakított egyet a hajában lévő százszorszép beleesett a vízben.
– Francba.- Kapott a virág után a lány. Bár sikerült elkapnia, de víz miatt egy kicsit deformálódott az alakja és a nyomás miatt le is konyult.
Magyart hirtelen bánat töltötte el, ahogy a kis virágot nézte. Eszébe jutott a férfi, akitől kapta és hirtelen a bánat át ment egy meleg érzésbe, amit a lány az előtt még sosem érzett. Majd lepillantott a vízre és meglátta maját tükörképét.
– Lengyelország tényleg nagyszerű munkát végzett.- Mosolyodott el.
Tényleg nagyon szép lett ahhoz képest, ahogy az elrablása után kinézett. Majd amikor felébredt, akkor sem volt a legjobb állapotban, de mégis megtettek érte mindent. Olaszországocska, Németországocska, Japán, Liechtenstein, Svájc és még Poroszország is. Még most sem érti, hogy a férfi mire gondolt amikor megmentette, vagy amikor a fogadást kötötték. És főként nem értette azt az érzést, ami mostanában fojtogatta. Gilbird közelebb húzódott a lányhoz és felrepült a fejére.
– Nézd csak Gilbird a tükörképünket. Teljesen olyanok, mint mi, de nincsenek fájdalmai, nem éreznek csalódottságot és boldogságot. Néha én is szeretnék csak egy tükörkép lenni. Szemlélni, hogy az eredeti énem mit csinál és nem aggódni semmi miatt. És valamikor csak eltűnni a világ elöl. De ez nem lehetsége.- Sóhajtotta a lány.
Poroszország közeled a tóhoz ahol a lány volt. Sajna elég messze volt tőle, ezért beletelt negyed órába míg odaért. Rögtön meg is pillantotta a víz mellet ülő lányt, amint a tükörképét bámulja szomorúan.
– Nem kell ilyen szomorú arcot vágni, csak azért mert távol kerültem tőled.- Lépet közelebb a férfi.
A lány először megijedt, majd megfordult.
– Na persze, mintha ilyen megtörténhetne.- Válaszolta a lány gúnyosan.
A férfi még közelebb ment, majd leült a magyar lány mellé.
– Mit néztél annyira?- Kérdezte két perc csönd után.
– A tükörképemet.
Az albínó közelebb hajolt a vízhez, hogy ő is belenézhessen.
– Nagyon szép vagy.- Kezdte, amire a lány elpirult.- De közel sem vagy annyira szép látvány, mint én.
Magyar megragadta a serpenyőt és teljes erőből fejbe vágta a férfit. Aminek következtében Porosz vérző orral a tóban kötött ki. Az albínó köhögve jött a felszínre, majd nevetésbe tört ki.
– Mégis mi olyan nevetséges te idióta?- Förmedt rá a magyar.
– Most már gyönyörű a tükörképed.
– Ezt hogy érted?- Kérdezett vissza, de utána rögtön rájött a mondat lényegére. A férfi úgy nézet ki a vízben, mint egy visszatükröződés. Nem bírta és ő is nevetésben tört ki.
Egy ideig csak nevettek, amikor a férfi tüsszögött egyet.
– Nem akarsz kijönni? Ősszel már elég hideg van.
– Mondja az, aki ilyen hiányos öltözetben ül a földön.- Mondta miközben kimászott a vízből.
– Na, menjünk vissza. Lassan dél és még nem ittam semennyi sört sem.
– Dél? De hisz csak most keltünk fel.
– Tízkor keltettek fel minket, és azóta még fogócskáztunk is egyet. Szóval már ebédidő van. HAPCIIII!
– Komolyan megfázhatsz, ha nem megyünk vissza.
– Nem érdekel. Olyan kellemes a hangulat most. Pont mikor még gyerekek voltunk és a folyómederben lubickoltunk. Emlékszel?
– El lehetet azt felejteni? Sok idő telt el az óta, de mi még mindig ugyanúgy civakodunk.
– Ez igaz, de én sokszor kívántam azt, hogy a kapcsolatunk megváltozzon. Mond, emlékszel még a fogadásunkra?- Kérdezte hirtelen a porosz férfi.
– M...mit akarsz vele?- Pirult el a lány.
– Kérlek, felejtsd el. Egy ostoba felindulás volt.
– Miért mondod ezt hirtelen?
– Nem akarok rossz emlékeket idézni benned, mint amikor Svájc megérintet.
– Mond, miért törődsz velem?
– Mert sz....sz....sze....
AJÁNLOM AZ OLDALT
