Senki sem vett tudomást róla, pedig ott ült minden egyes találkozón. Ott ült a székében és nézte a többieket, miközben medvéjét szorosan ölelte magához. Szőke, enyhén hullámos haja egészen lenőtt mióta utoljára látta, de az a rakoncátlan tincs, ami mindig is tetszett a férfinak, még mindig ott volt. Aranyosan kunkorodott a fiú arca előtt, ami még kedvesebbé tette az amúgy is békés nemzet arcát. Kék szemei, melyek néhol lilásnak látszottak, most pont összefúródtak az övével. És így maradtak addig, míg el nem kapta a tekintetét, majd megint a testvérére fordította. Ha nem tudná már kicsi koruk óta, akkor sosem jött volna rá, hogy azok ketten testvérek. Amerika hangos volt, akaratos és beképzelt, ellentétben öccsével, aki inkább az a visszahúzódó típus volt, aki a bátya árnyékában él. Sokan még azt sem tudják, hogy mi a neve, még a saját háziállata sem. Pedig még is csak a Föld második legnagyobb országa. Senki sem tudott jóformán róla semmit. Nem tudták, hogy mennyire szereti a palacsintát és a juharszirupot vagy, hogy a menyire szeret az erdeiben sétálgatni, de még azt sem tudják, hogy ő a világ legjobb hockey játékosa. Talán Francis volt az egyetlen, aki igazán ismerte, már hogy ne ismerte volna, hisz szerette. Viszont félt, hogy a közeledése esetleg megrémítené, vagy csak egyszerűen elborzasztaná az észak-amerikai országot. Pedig nincs abban semmi rossz, ha két férfi szereti egymást. A szerelem az szerelem. Bár az is lehet, hogy a férfi személyisége riasztaná el. Hát igen, a nézetei nem hétköznaposak, de ha tényleg beleszeretett valakibe, akkor azt, ha kell, saját életével védelmezi. Most is így érzett. Képes lett volna mindent eldobni a fiúért. De mit szólnának ehhez a többiek? Ugyan kit érdekelnek?! Ha csak egyszer megérinthetné azokat a selymes aranyfürtöket, már boldog lenne.
És míg Franciaország ezen gondolkodott, a világtalálkozó véget ért és az országok türelmetlenül pattantak fel helyeikről. Mindenki szeretett volna minél hamarabb haza menni a saját földjére. Oly annyira, hogy nem is törődtek a többiekkel, csak ment mindenki a maga feje után. És ennek az lett a következmény, hogy Kanada a földön kötött ki, míg a kezeiben tartott papírok szétröppentek. De senki sem állt meg segíteni neki, még a testvére vagy az állítólagos barátja, Kuba sem. Viszont a francia nem is gondolkozott azon, hogy mit kéne tennie, rögtön a segítségére sietett. Útközben felkapott pár elkószált iratot, majd végül megállt a padlón a térdepelő Kanada előtt. A fiú csak nézet rá hatalmas szemekkel, majd mikor megpillantotta az elvesztett értékeit egy szelíd, kedves mosoly suhant át az arcán.
– Te ugye emlékszel rám?- Kérdezte alig halható hangon, amibe a férfi beleborzongott.
– Oui.(1)- Válaszolta egyszerűen Franciaország.- Ezeket elejtetted.- Nyújtotta át neki a papírokat, melyeket a másik remegő kezekkel elfogadta. A mozdulat során a kezeik összeértek, ami akaratlanul is mosolyt varázsol az európai arcára. Természetesen ez Matthew figyelmét sem kerülte el.
– Valami furcsa van az arcomon?- Kérdezte kicsit még jobban megszeppenve.
– Non.(2)- Felelte Francis.
– Akkor csináltam valamit, amit nem kellet volna?
– Ez sem talált.
– Akkor miért mosolyogsz?
Erre a kérdésre az eddig álló férfi most leguggolt és megsimogatta az aranyszőke fürtöket.
– Alors je dirai.(3)- Mondta most már nevetve, majd összeszedte a maradék papírt és még mindig mosolyogva elhagyta a termet és a fülig pirult Kanadatát.
Rég érezte ilyen boldognak magát, pedig ez egyike volt a világ legegyszerübb cselekvéseinek. És másoknak nem lett volna akkora dolog, hogy megérinthetik a másikat. De az aki igazán szerelmes, annak még a legapróbb mozdulatok vagy gesztusok is kincset érnek, és igen, Francis érezte, hogy képes lesz egyszer megtenni. Nem most vagy a közeljövőben, hanem majd egyszer. Ensuite, je vais dire que Je t'aime! (4)
1: Igen
2: Nem
3: Majd egyszer elmondom.
4: Majd egyszer elmondom, hogy szeretlek!
AJÁNLOM AZ OLDALT
