– Azt egész úgy kezdődött, hogy Ausztria úr föl kereset. Először elküldtem, hogy oldja meg maga a problémáit, de ő nem adta fel. Egyre többször látogatott meg azzal, hogy segítsek neki, még a visszautasításaim ellenére is. Végül már annyira az idegeimre ment, hogy beleegyeztem. Könnyű harc volt számomra az ellenség szinte megadta magát. Akkor arra gondoltam, hogy, hogy lehet valaki ilyen gyenge. De mikor eljött a búcsú ideje, ő csak kedvesen mosolygott. Majd pár évvel később felkeresett szintén azzal a kéréssel, hogy segítsek. Természetesen most egyből belementem, hogy elkerüljem a fölösleges fejfájásokat. Ez így ment évekig, míg egyszer az egyik csata után súlyosan megsérültem. Ausztria úr egész végig mellettem volt és ápolt, olyat tett, amit már nagyon régen nem csinált senki. Igazán boldog voltam. Aztán amikor felépültem megkérte a kezemet. Elsőre nem tudtam választ adni, kértem, hogy agyon nekem egy kis időt. De végül belementem. Az első pár hét igazán jól telt, de nem voltam hozzá szokva az úri környezethez. És ami bekövetkezett az várható volt. Eltörtem és tönkretkem dolgokat, ami komoly büntetéseket vont maga után. Ezek azok a nyomok a hátamon. Ez többször megismétlődött és nem tudtam rendesen lekezelni a saját hátamat, ezért maradt meg a heg. Majd bekövetkezett a hódítások kora és Olaszországocska nevelője lettem. Nagyon boldog voltam, hogy lett egy társaságom és nem akartam, hogy ez megváltozzon. Én úgy szeretlek, ahogy vagy.- Mosolygott a lány az olasz fiúra.- De mivel nevelőként nem végeztem jó munkát, ezért Ausztria úr az á…
Magyarország nem tudta befejezni, mert egy izmos kar átölelte és közben neki szorította száját a karhoz tartozó mellkashoz.
– Sie haben noch bis zum Ende!-Mondta Poroszország.- Nem kell erősnek mutatnod magad. Ezért szeretnénk, ha maradnál. Itt az lehetsz, aki valójában vagy. Nem kell megjátszanod magad.- A férfi elengedte a lányt és rámosolygott.
– De nem értem, hogy Magyarország-san miért maradt Ausztria mellet?
– Ez mondjuk nekem sem világos.- Vélekedett Német.
– Azért mert az mondta, hogy szüksége van rám.- Szólalt meg Magyar.
– Csak e miatt?- Csodálkozott a német.
– Jut eszembe! Valamit elfelejtettem átadni.- Ment a szobában álló táskájához Lengyelország.- Itt a pisztolyod és ez.- Nyújtott át egy kis barna dobozt.- Tőled hoztam el ezeket.
– Ez….-Kezdte a lány de nem tudta befejezni, mert könnyei akaratlanul is elkezdtek folyni.
Az ország akit még a legkritikusabb helyzetekben sem ejtett könnyeket, most a német házban a kanapén ülve szorongatott egy kis barna dobozt, miközben nem tudta abba hagyni a sírást. Lengyelen kívül mindenki nagyon meg lepődött.
– Kö... köszönöm.- Hálálkodott a lány.
– Ugyan, hisz tudom, hogy mennyire fontos ez neked. Nyoo~
– Mi a baj? Miért sírsz?- Aggodalmaskodott a fehér hajú férfi.
– Se... semmi. Csak olyan boldog vagyok, hogy ez megint nálam van.- Törölte le a könnyeit a lány.
– Miért? Mi az?- Érdeklődött Olasz.
– Valami, ami még az életemnél is fontosabb.- Válaszolta a lány.
Ezzel ennyibe is hagyták a dolgot. Bár mindenki kíváncsi volt, hogy mi lehetett az, ami a lány szeméből képes volt könnyeket elő csalni, mégsem faggatták tovább, mert látták, hogy a lánynak ez valami nagyon fájdalmas. Még az olasz srác is észrevette.
– Akkor mit mondasz?- Tette fel a kérdést végül Porosz.- Egy darabig még maradsz?
– Igen.- Bólintott a lány. Amire a társaság elmosolyodott.
– Magyarország-san, itt olyan lehet, amilyen valójában. Sírni nem a gyengeség jele, csak annak, hogy vannak érzelmei.
– De Japán téged és Németországot se láttalak még sírni.- Mondta a barna hajú fiú.
– Ha Westről van szó,én már láttam.- Jegyeztem meg az albínó.- Kis korába mindig sírt, amikor véresen jöttem haza. Olyan édes volt, hogy nem tudtam meg állni, hogy meg ne öleljem.
– Bruder!- Kiabálta az említett.
– Nyoo~ Mindenki olyan kis cukika. De éhen halok. Van valami kajcsi itt?
– Természetesen már előkészítettük a reggelit.- Mondta Japán.
A kis társaság elindult a konyhába, kivéve Poroszországot.
– Mi a baj?- Kérdezte az olasz.
– Menjetek csak előre, mindjárt megyek én is- Mondta majd elindult az ellenkező irányba.
– Vee~- Adta ki a szokásos hangot, majd követte a többieket.
Amint beértek a konyhába meglátták a kis sárga Gilbirdöt az asztalon, aki Japánt méregette.
– Miért érzem úgy, hogy Gilbird-san engem figyel?- Rázta ki a hideg a fekete hajút.
– Biztos azért, mert rátenyereltél. Bruder egy személyi testőrt képezett belőle az évek alatt.
– Ez lehetséges egyáltalán?- Hitetlenkedett a magyar lány.
– Tudom nehéz elhinni, de ez az igazság. A legjobb az lenne, ha bocsánatot kérnél tőle.- Mondta a kimért német.- Legutóbb amikor Dánia megsértette, egész csúnyán elbánt vele.
– Ez a kis csibe?- Csodálkozott Magyar.
– Hát jobb félni, mint megijedni- Mondta Japán és lehajolt Gilbirdhöz.- Hontōni gomen'nasai, Gibird-san.- Hajolt meg a férfi.
– Ha Gilbird itt van, akkor hol van Poroszország?- Kérdezte Magyar.
– Pont mögötted!- Jött a válasz az ajtóból.
– Hol voltál Prusz-nyo?
– Csak a füvész kertben a ház mögött.- Mosolyogta.
– Bruder, mit kerestél te ott?
– Hát, a kinézete egy kicsit megváltozott...
– Sì, è stato bellissimo!- Ölelte át a lányt Olasz.
– Igen és nagyon, de még így is hiányzik valami.- Fejtette le a magyar lányról a barna hajú srácot.
– Mi? Azt hittem, hogy tökéleltesre csináltam aranyomat.- Szomorkodott Lengyel.
– Tökéletes is lett, csak ez hányzot.- Rakot a férfi a lány hajába egy rózsaszín szászorszépet.- Így már tökéletes. Nagyon aranyos vagy!
A lány hirtelen elpirult és hátat fordított a férfinak.
– Nem is tudtam, hogy Magyarország-sanak van ilyen oldala.
– Én sem.- Mondta Német.
– Fogjátok be.- Mondta zavartan a lány.
– Pedig mindig is ilyen volt. Vee~ Sosem bírta, ha dicsérték.- Szólalt meg az olasz.
– Na jó, kajcsizunk!- Kiáltott fel Lengyel és leült az asztalhoz.
– Hai.- Foglalt helyet Japán és Német.
– Vee~-Csatlakozott a csapat legvidámabb tagja.
– Gyere te is, mert ezek a végén még felzabálnak mindent.- Fordult a még mindig zavarba lévő magyar lányhoz.
– Hé! Nekem vigyáznom kell az alakomra.- Tömte az arcába a pirítóst Lengyel.
– Aha, persze.- Válaszolt ironikusan az albínó.- Na gyere már, mert éhen halok.
– Rendben.- Válaszolta halkan Magyarország miután erőt vett magán.
Mindenki csöndben evett, amikor hirtelen Lengyelország felállt.
– Drodzy przyjaciele!- Kezdte.- Lenne egy fontos bejelenteni valóm!
AJÁNLOM AZ OLDALT
