Poroszország vizes hajjal baktatott le a lépcsőn. Sokkal frissebbnek érezte magát egy kiadós zuhany után, viszont aggódott a lányért. Nem mintha nem bízott volna meg Lengyelországban, de sokkal nyugodtabb lett volna, ha minden percben mellette maradhat. Ráadásul az orvos azt mondta, hogy férfiak közelében egy kicsit megzavarodik, akkor miért nem reagál West, Japán, Olaszország és Lengyelország érintésére? Nos, valószínűleg rájuk azért nincs hatással, mert megmentették, de mi van akkora a lengyel sráccal?
Ilyen gondolatok foglalkoztatták az albínót, amikor beért a nappaliba. Ahogy beért meglátta a kávézó németet és a teát szürcsölgető Olaszt és Japánt. Viszont sehol se látta a barna hajú lányt és a rózsaszín pólós férfit.
– Chao.- Integettet az olasz srác amint meglátta a fehér hajú országot.
– Helló.- Köszönt vissza.- Hol vannak a többiek?
– Magyarország, nos, ő éppen fürdik.- Válaszolta testvére.
– És a másik?
– Nos… khm…ő…
– Magyarország-sannal fürdik.- Vágott közbe Japán miközben belekortyolt teájába.
– Hogy mi? És ebbe ki egyezett bele?
– Magyarország maga mondta, hogy őt nem zavarja.- Mondta zavartan a német férfi.
– Ez igaz, hisz velem a mai napig együtt szokott fürödni.- Mosolyogta a barna hajú ország.
Poroszország nem akart hinni a fülének. Szóval Magyarország rajta kívül mindenkit elfogadott. Ezek szerint nem csak ő látta a lányt ruha nélkül. Ez a tény elszomorította, de mégis inkább feldühítette.
– Szóval akkor láttad, igaz?- Nézett haragosan Porosz.
– Vee~ Igen, láttam már ruha nélkül Magyarország nővérkémet.- Mosolyogta a srác.
– Értem. Akkor ezt nem hagyhatom annyiban.- Ropogtatta öklét mérgesen a vörös szemű.
– Bruder, szerintem ez egy kicsit túlzás.
– Egyetértek Németország-sannal.
– Akkor kezdhetem veletek is, ugye?
Német levette fekete pólóját, ami alatt egy szintén fekete trikó volt, és elállta a bátya és a félénk fiú közti távot.
– Azt hiszem nincs más választásom. Mindig is így vezetted le a feszültséget.- Sóhajtott a szőke testvér.
– Ahogy mondod West. Csak mint a régi szép időkben.- Reagált a fehér hajú testvér.
– De nem fogom hagyni magam.- Nézett villogó kék szemeivel testvérére.
– Azt nem is szeretném.- Mosolyodott el a porosz férfi.
– Vee~ Erre semmi szükség!
– Épp ellenkezőleg Olaszország-kun. A férfiak így oldjál meg a gondjaikat.
– Már te is Japán? És mit akarsz azzal a kamerával?
– Nem akarok lemaradni semmiről.
– Álljatok hátrébb!- Utasította őket Német.
– R…. rend…. rendben.- Mondta Olasz, majd elbújt Japán mögé.
– Gyere!- Fordult vissza bátyához.
A fehér hajú férfi nem felelt, csak elmosolyodott és elindult.
Magyarország nyakig elmerült a kellemesen meleg vízben. Olyan érzése volt, mintha évekig nem fürdött volna. Mélyen beszippantotta a felszálló párát, majd elégedetten kifújta. Lengyelország boldogan nézte, ahogy ez a folyamat ismétlődik. Ez így ment egy darabig.
– Boldognak látszol- Törte meg a csendet a fiú.- És ez nagyon boldoggá tesz.
– Ezt, hogy érted? Én mindig is ilyen voltam.- Nézett kérdően a lány a barátjára.
– Nem, ez nem igaz. Hiszen mindenki megváltozik, amikor megismeri a szerelmet.
– De hisz jól tudod, hogy az már nagyon régen megvolt.
– Ez megint csak egy hamis állítás. Te is jól tudod, hogy az nem szerelem volt. Viszont amit Prusz-nyo iránt érzel, na, az már szerelem.
A lány nem tiltakozott, csak orrig elmerült a vízben, ezzel elfedve zavarát.
– Na, látod, nem is ellenkezel!- Nevetett fel a szőke ország.
– Nem tudom.
– Tessék?- Kapta oda a fejét Lengyel.
– Nem tudom, hogy mit érzek iránta.- Mondta zavartan a lány.- És azt sem tudom, hogy ő mit érez irántam. Hisz, ha lenne is köztünk valami, annak se lenne semmi értelme és haszna se. Senki se járna jól vele, sőt lehet, hogy csak bonyodalmakat okozna. Ezért nem értem, hogy miért mentett meg. Nincs belőle semmi haszna és csak pluszmunkát jelentek neki. Egyáltalán nem értem a szándékait.
Lengyel sóhajtott egy hatalmasat.
– Aranyom, nem hiszem el, hogy ilyen ostoba vagy.
– Tessék?- Lepődött meg a fiú hangnemén a lány.
– Miért nem vagy képes magad mögött hagyni a múltat és csak egyszer a jelenre koncentrálni? A szív nem egy logikus dolog. Néz csak magadra, gyönyörű tested van, de mégis a hátad tele van sebekkel! Ez annak az oka, hogy kitartottál amellett a vadbarom mellett! Csak azért mert azt mondta, hogy szüksége van rád. Én csak neked akarok jót!
– Lengyelország….- Hatódott meg Magyar.
– Most pedig hadd csinosítsalak ki. Olyan édes leszel és a hajadat is megcsinálom aztán meg beszélgetünk a fiúkról.- Tért vissza a régi Lengyelország.
A magyar lány egyáltalán nem tudott kiigazodni rajta. Az előbb még halál komoly dolgokról beszélt, most meg visszatért a komolytalan valójához. De végül is a barna hajú lány épp így szerette.
– Rendben.- Szált ki a kádból mosolyogva a lány.
– Nyoo~- Mosolygott vissza a fiú rá, és ő is kiszállt.
Porosz leterítette öccsét, majd megpróbált behúzni neki. De Német még időben elkapta a fejét és ellentámadásba lendült, ami sikertelennek bizonyult. Ellenben az albínó bevitt egy ütést gyomorszájba, aminek következtében a szőke ország köhögni kezdett.
– Vee~ Hagyjátok abba!- Próbálkozott az olasz srác.
De a két férfi meg sem hallotta. Tovább folytatták a harcot, aminek következtében Porosz is kapott pár ütést.
– Ezek szenzációs képek lesznek.
– Japán, hogy tudsz ennek örülni?
A fekete hajúnak nem volt ideje válaszolni, mert az albínó felkiáltott.
– Megvan!- Lobogtatta mosolyogva a férfi az öccse nadrágját.
– Bruder ez alattomos húzás volt!- Kiáltott rá Németország.
– Én meg el sem hiszem, hogy mackós bokszert hordasz!- Tört ki nevetésben a porosz férfi.
– Németország ez nagyon aranyos. Vee~
– Ezt le kell fényképeznem.- Kapta az arca elé a lencsét Japán.
– Ezt nem hagyom annyiban!- Mondta majd lerántotta bátya nadrágját, ami egy kék alapon sárga csibés bokszert rejtett.
– És még te beszélsz Bruder.
– Ezt is le kell kapnom.- Kattogtatta a gépet Japán.
– De én ebben is jól nézek ki!- Tört ki a nevetés először az albínóból, majd a szőkeségből.
– Itt mégis mi a franc folyik?- Állt az ajtóban Magyarország és Lengyelország.
– Rendben készen vagyunk.- Mondta Lengyelország.- Állj fel, hogy megnézzem mennyire tök cuki vagy.
Magyarország eleget tett a kérésnek és felállt.
– Fantasztikus. Tökre elvennélek. Nyoo~ - Örvendezett a furcsa ország.- Svájci és a cukika húga pontosan eltalálta a méretedet az átszabásnál. Nézd meg magad!- Állt el a srác a tükör elöl.
A magyar lány nem hitt a szemének. Haja selyem hatású volt és fényes. Hátul a gesztenyebarna haj össze volt fonva, de nem az egész, csak egyetlen tincs középen, ami közé egy hosszú zöld szalag volt belefonva. A többi rész pedig szabadon hullámzott. Arcán a sebek és a varrat egyáltalán nem látszott. Smaragd zöld szeme feketével vékonyan és macskahatásúra volt kihúzva. Az arcán egy enyhe arcpirosító volt, míg ajkait szájfény díszítette. Nyakán a kötést egy zöld nyakpánt fedte. A ruha amit viselt, az a ruha volt, ami leginkább elnyerte a tetszését a Liechtenstein által hozottakból. A fehér ruha zöld szegéllyel és a derekán a masnival, aminek szintén zöld volt a szegélye. Pont elfedte a kötéseket. Kiegészítő gyanánt a rózsaszín pólós ország zöld virágos fülbevalót és az előbb említett nyakpántot rakta rá.
– Na hogy tetszik? Tök ari, ugye?
– Lengyelország fantasztikus vagy!- Hüledezett a lány.- Mintha nem is én lennék.
– Pedig te vagy aranyom. Mindig is ilyen szép voltál, csak sajna sokáig rejtegetted. De inkább mutassuk meg a srácoknak.
A két barát elindult a nappali felé, de a következő látványra nem voltak felkészülve.
A két testvér egymás gatyáját tartja a kezükben, miközben nevetnek. Olaszország szintén nevet, míg japán össze vissza fotóz.
– Itt mégis mi a franc folyik?- Kérdezte a lány ahogy meglátta őket.
A kérdésre mindenki a hang irányába kapta a fejét. Németország először elsápadt, majd elpirult.
– Hé, hé! Mit csináltok? Én is beszállhatok?- Hozta fel a kérdést Lengyel.
– Vee~ Németország és Poroszország össze verekedtek és ez lett a vége.
– Én pedig lefotóztam az egészet.
Poroszország fellát a földről és a lányhoz sétált. Nem akart hinni a szemének, a lány csak úgy ragyogott. Legszívesebben magához ölelte volna, de vissza fogta magát.
– Lengyelország, remek munkát végeztél.- Mondta semleges hangon.- De visszatérve hozzád.- Fordult a lány felé.- Nincs kedved beszállni, mint a régi szép időkben.
A zöld szemű lány nem bírta tovább és hatalmas nevetésben tört ki, ami nagyon meglepte a jelenlévőket
– Bocsi, csak ilyen látványban sincs minden nap részem,- Mentegetődzött a lány.- De srácok, megtennétek azt, hogy azért felöltöztök.
– Miért? Én így is jól nézek ki, West meg olyan aranyos, mint mikor még nagyon pici volt.- Ment és ölelte át testvérét Porosz.- Bár nem sokat változott kis kora óta. Most is olyan aranyos!
– De te sem változtál semmit sem.- Mondta Magyar.- Ahogy Lengyelország és Olaszországocska sem. Jut eszembe! Japán te milyen voltál gyerekként?
– Úgy érzem, hogy én sem változtam sokat.
– Viszont te rengeteget változtál Magyarország.- Mondta Porosz miközben vissza vette a nadrágját.
– Ezt hogy érted?- Csodálkozott a lány.
– Nem egyértelmű? Hisz régen mindenki az hitte, hogy fiú vagy, még te magad is.
Erre a kijelentésre a három barát lefagyott.
– Ezt mégis, hogy érted Bruder?
– Úgy ahogy mondtam. Még ő is azt hitte magáról, hogy fiú.
– Ez igaz.- Helyeselt Lengyel.- Prusz-nyo volt az első, aki rájött a titokra.
– Ne is emlékeztessetek- Pirult el a lány.
– Miért?- Érdeklődött Japán.
– Mert utána Prusz-nyo ki se jött a templomból napokig. Egyfolytában csak gyónt.- Nevetett Lengyel.
– Már én sem akarok nosztalgiázni.- Jegyezte meg Poroszország.
– Vee~ Pedig ez érdekesen hangzik.
– Inkább hanyagoljuk- Mondta Magyarország.- Úgyis mondani akartam valamit.
– Mit?- Ült le Németország.
– Köszönöm, hogy gondomat viseltétek. És bár mondtátok, hogy maradjak nyugodtan, mégis arra a döntésre jutottam, hogy még ma elhagyom a házat.
– Hogy mi?- Kérdezett vissza Porosz.- És mégis mihez akarsz kezdeni? Ha elfelejteted volna meg vagy sérülve!
– Tudom jól, de én egy ország vagyok nem egy ember. Nektek is tudnotok kéne, hogy a sebeink gyorsabban gyógyulnak.
– Ó, igen? Akkor mégis mik voltak azok a régi sebek a hátadon? Azok miért nem gyógyultak be? És ki a fene fog gondoskodni rólad?
– Majd vissza költözöm Ausztria úrhoz.
Poroszország a név hallatán érezte, hogy a fejébe szökik a vér. Oda sétált a lányhoz, majd lehajolt hozzá.
– Mintha én azt hagynám! Hisz az a piperkőc tudomást sem vett rólad, amikor bajban voltál. Előbb halok meg, minthogy hagyjam, hogy vissza menj hozzá.- A többiek meg sem mertek szólalni, csak csöndben figyelték a veszekedő párost.
– Ez nem igaz! Ez nem lehet igaz!
Német nem bírta tovább és közbe szólt.
– Sajnálom, de amit Bruder mond az igaz.
– Magyarország nővérkém, én nem bírom tovább!- Állt fel sírva Olasz.- A… a se… sebeket a…. a hátadon u…. ugye Ausztria o…okozta, méghozzá mi… miattam?- Kérdezte szipogva.
– Olaszországocska, honnan tudsz te erről?- Kérdezte remegve a lány.
– Szó…szóval i… igaz.
– Rendeben, mindent elmondok, csak üljetek le kérlek.- Mondta halkan Magyarország.
A többiek engedelmeskedtek és leültek. Az olasz srác pedig próbálta vissza fogni a sírást.
– Azt egész úgy kezdődött, hogy…
AJÁNLOM AZ OLDALT
