|
Nekem te vagy a legfontosabb!
9.fejezet
Lengyelország színre lép
Japán a konyhában tevékenykedett, míg barátai az étkezőben az asztal terítették a reggelihez. A fekete hajú férfi egy fehér pólót és egy egyszerű fekete farmert viselt. Sosem volt szokása túl nagy díszben felöltözni. Kivéve persze a dísz katonai ruháját, ami jelenleg a szekrényében pihent odahaza. Az étel amit készített szintén egyszerű volt. Sima Európai reggeli, ami tükörtojásból, pirítósból és némi vajból állt. Szívesebben készített volna tőkehalat egy kis rizzsel és szójaszósszal, de most úgy gondolt, hogy illeszkedik a nyugati hagyományokhoz. Már majdnem kész volt amikor Olaszország rohant be a konyhába.
– Japán, Lengyelország most hívott, hogy mindjárt itt lesz. Nem tudnál esetleg még egy adagot készíteni?- Kérdezte mosolyogva a mindig élénk fiú.
– Természetesen.- Mosolygott vissza az ázsiai férfi.
Olaszország ma egy rózsaszín pólót és egy citromsárga rövidnadrágot vett fel, kezén pedig egy olasz mintás karkötő volt. Japán mindig is elcsodálkozott ifjú barátja színes öltözetein, de sosem szólt egy szót sem. Nem akarta megsérteni az amúgy is sírós barátját.
– Mit mondott Lengyelország-san, mikor érkezik meg?- Tette föl a kérdést Japán.
– Ami az illeti, már itt is van.- Lépett be az ajtón Német, aki szokásához híven egy zöld nadrágot és fekete pólót viselt az ellengethetetlen fekete vaskeresztes nyaklánccal.
Nem kellet sok, és megjelent mögötte Lengyel is.
– Japán mi ez a hivatalos megszólítás már megint?- Kérdezte durcásan a fehér nadrágot és rózsaszín pólót viselő ország.- Hányszor mondtam már el, hogy szólíts Leny-channak.
– Őszintén sajnálom, de erre képtelen vagyok.- Borzongott meg a fekete szemű ország.
– Akkor mindegy, majd legközelebb ráveszlek.- Nevetett Lengyel.- De hol is van az én aranyom?
– Vee~ Fönt alszik a szobájában.
– Nem kellene már felkelteni?- Kérdezte a japán férfi.
– De. És Brudert se ártana, biztos megint elaludt az ágy mellett.- Sóhajtott a kimért szőkeség.- Olaszország, keltsd fel őket!
– Vee~ Vagyis. Igenis uram!- Tisztelget a fiú, majd elhagyta a konyhát.
– Szóval, mi van Prusz-nyo és aranyom között?- Érdeklődött a furcsa ország.
– Igazán semmi.- Válaszolta Japán.
– Ó, igazán?- Vonta fel a szemöldökét a lengyel srác.- Pedig már azt hittem, hogy Prusz-nyonak sikerült végre haladni valamennyicskét. De ez nagyon-nagyon nehéz, mert aranyom nagyon, de nagyon butuska.
– Ezt úgy érted, hogy te tudtad, hogy mit érez Bruder?- Csodálkozott Német.
– Ez csak természetes. A Lengyel–magyar Monarchia óta remek a kapcsolatom aranyommal. És mindig megfigyeltem, amikor Lit nem ért rá, hogy engem szórakoztasson. Nem is tudjátok, hogy régen mennyit pirult el Prusz-nyo és szerintem ez egyértelmű. Tök ari volt.- Kuncogott Lengyel.
Németország lefagyott. Nem tudta, hogy erre mit kéne válaszolnia. Szerencséjére nem is kellet, mert Olaszország nagy iramban szaladt a társalgók közé. Arcán egy hatalmas pír és egy mosoly volt.
– Japán! Azonnal hozd a fényképeződet!- Ugrált izgatottan a fiú.
– Miért lenne rá szükséged Olaszország-kun?
– Mert Poroszország és Magyarország nővérkém alszanak.
– Ez nem újdonság. Pont ezért küldtelek fel téged.
– De egy ágyban és közben ölelkeznek!- Mondta Izgatottan a fiú.- És Gilbird is ott van Poroszország fején. Az egész nagyon aranyos.
Japán kiejtette a kezéből a villát. Németország meg alig hit a szemének.
– Nyoo~ Szóval belehúztak.
– Már is hozom.- Lihegte Japán, majd hatalmas gyorsasággal kiszaladt és vissza is tér kezében egy kamerával.
– E….ez gyors volt.- Nézett egyébként higgadt barátjára Német.
– Ez csak természetes. Induljunk barátaim.- Mondta az alacsony férfi és elindult Magyarország szobája felé.
– Várj én is megye! Nyoo~ - Szaladt utána Lengyelország.
– Azt hiszem nincs más választásom.- Sóhajtott Német.- Gyere Olaszország.
– Vee~
A kis csapat már megérkezett a szoba ajtajához. Japán remegő kézzel nyúlt a kilincs után, majd szép lassan kinyitotta azt. A látvány, ami a szemük elé tárult, egyáltalán nem volt megszokott. Magyarország felhúzott lábakkal Poroszországhoz simulva aludt. Kezeit a férfi mellkasára tapasztotta és édesen szuszogott. Bizonyára nagyon fáradt volt. Az albínó férfi pedig az oldalán feküdt. Egyik keze a feje alatt, a másik pedig a lányt ölelte. Légzése pedig a lányéhoz igazodott.
– Nyoo~ Ez tök cuki~!- Örvendezett Lengyel.
– Bruder.- Nézett csodálkozva Német. Tudta, hogy a testvére szereti a lányt, de sosem gondolta volna, hogy ilyen kezdeményező lenne.
– E….ez….ez lenyűgöző.- Kattogtatta gépét az ázsiai.
– Japán mit csinálsz?- Kérdezte meg az olasz srác.
– Több szemszögből is szeretnék képeket.- Mondta miközben óvatosan bemászott az ágyba.
– Japán szerintem ez nem jó ötlet.- Aggodalmaskodott a német férfi.
– Ugyan, hagyd csak.- Legyintet a rózsaszín pólós.
Japán még közelebb akart menni, ami nem volt túl jó ötlet. Ugyanis véletlenül rátenyerelt a takaró alatt megbúvó kis madárra. Gilbird hirtelen repült föl, ami miatt Japán elvesztette az egyensúlyát és magával rántva a takarót hangos puffanással a padlón landolt.
– Hmm- Mozgolódott Magyarország, majd kinyitotta a szemét és felült.
Körülnézett a szobában és látta a fiúk ijedt arcát, kivéve lengyelét, aki odafutott hozzá.
– Jó reggelt édesem!
– Lengyelország?- Csodálkozott a lány.
– Örülök, hogy végre megtört a jég.
– Te mégis miről beszélsz?
A srác kezével a még mindig alvó albínó felé bökött. Magyarország egy ideig nézte az alvó férfit, majd eszébe jutott a tegnap esti álma és, hogy mit csinált azután. Hirtelen elpirult és felsikoltott.
– Mi ez a lárma hajnalok hajnalán?!- Kelt föl a férfi is, majd végigmérte a helyzetet és ő is elpirult.
– Még is mi a francot keresel te az ágyamban?- Förmedt rá a lány.
– Magyarország, meg tudom magyarázni. Tudod, amikor felhoztalak én is nagyon fáradt voltam, ezért biztos öntudatlanul befeküdtem melléd.- Hazudott a fehér hajú.
– Nyoo~ Akkor még sem tört meg köztettek a jég.- Szomorkodott Lengyel.
– Te mégis miről beszélsz?- Érdeklődött Magyar.
– Elég!- Kiáltotta Német.- Mindenki nyugodjon meg!
– Németországocska, miért állítasz le mindig minket.
– Azért mert ez az én házam és nem tűrök rendbontást.- Válaszolta kimérten a férfi.- Egyszóval! Bruder, te menj és készülődj a reggelihez! Magyarország te pedig készülj el Lengyelországgal!
Poroszország kivergődött az ágyból és odasétált öccséhez. Majd összeborzolta a haját.
– Köszönöm West.- Suttogta Porosz.- De még mindig nem vagy a főnököm.
– Vee~ Németország ilyen hajjal jobban hasonlítasz Poroszországra.
Német már éppen reagált volna, amikor kattanást hallott.
– Teljesen egyetértek Olaszország-kunnal.- Mondta Japán miközben készített pár képet.
– Srácok hagyjátok abba szegénykém kínzását.- Szólt közbe a magyar lány.
– Köszönöm.- Köszönte meg a férfi.
– De Japán, azért kérek majd egy másolatot a képből.
– Nyoo~ Én is! Én is!
– Srácok. Inkább készülődjetek.- Hagyta annyiban a férfi.
– Németország hol tudnánk megfürödni?- Kérdezte Lengyel.
– Együtt?- Csodálkozott Német.
– Miért ne? Magyarország nővérkémmel én is sokat fürödtem együtt.
– Nálam is szokás, hogy a nők és férfiak együtt fürödjenek.- Csatlakozott Japán.
– De ez Európa és Olaszország akkor még gyerek voltál.
– De hisz utoljára fél éve fürödtünk együtt.- Szólalt meg a lány.
– És velem is gyakran fürdik a mai napig.- Emelte fel a kezét a lengyel srác.
– Erre azt hiszem, nem mondok semmit. A földszint fürdő szerintem erre a legalkalmasabb. Magyarország ugye tudod, melyikről beszélek.
– Igen.
– Akkor bevinnétek oda a csomagokat fiúk? Tudod, amit a nappaliban hagytam.
– De az rengeteg. Mégis miket hoztál?
– Hát sminket és ruhákat, meg pár fodrász cucc.- Karolt közben bele a lányba.
– Rendben. Olaszország, Japán segítenétek?- Adta fel a szőke ország.
– Természetesen.
– Vee~
És ezzel a tró elhagyta a szobát. Lengyelországnak több se kellett és lerántotta a lányt az ágyra.
– Mesélj csak. Mi is van közted és Prusz-nyo között?- Érdeklődőt a fiú csillogó szemekkel.
– Semmi. Mégis mi lenne?
– Aranyom, nézz csak magadra. Tele van az arcod sebekkel és ő mégis kitartott melletted.
– Biztos van valami hátsó szándéka.- Fordította el a fejét a lány, hogy barátja nehogy észrevegye, hogy elpirult. Eszébe jutott a fogadás, amit a férfival kötött, bár azóta nem lett fölhozva a téma. Mégis úgy érezte, hogy komolyan gondolta.
– Ugyan olyan makacs vagy, mint midig.- Sóhajtotta.- De majd én eljátszom a Cupido szerepét.
– Hogy mi?
– Csak bíz bennem!- És ezzel felrántotta a lányt az ágyról.- Gyere, kicsinosítalak úgy, hogy Pruss-nyo, majd meg sem tud szólalni.
– R….rendben.- Pirult el jobban a magyar lány, amire barátja csak kuncogni tudott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
