A karakterek Yuyuko Takemiya tulajdonában állnak!
A magyarra fordított változat mangafictiontic.gportal.hu tulajdonában áll!
Író: Momoxtoshiro
Eredeti cím: Tigerlily
Fandom: Toradora!
Főszereplő(k): Ryūji Takasu, Taiga Aisaka
Fordította: Oka-chan
Lektor: Kitsu
Műfaj: Romantikus, Barátság
Figyelmeztetés(ek):
Tigrisliliom
- Reggeeeelt Taiga!
Minori túlságosan ismerős üdvözlete miatt Taiga felemelte a fejét, és grimaszolt egyet. Nem akarta, hogy kifaggassa őt a szerelmi életéről, ahogyan egy hónappal ezelőtt Valentin napon tette, ezért leejtette fejét az íróasztalára.
- Héé! Miért bújkálsz!?- a vörös hajú barátja mögé lépett és vállára tette a kezét.
- É-én nem bujkálok!- védte magát a szőke, miközben a gyomra az asztal peremének préselődött.- Gah…Szállj le rólam!- siránkozott, miközben letolta Minorit a hátáról.
- Oh.. Harcias vagy!- nevetett fel társa.- Szeretem, ha ilyen vagy. Akárcsak a múlt hónapban ez idő tájt ismét csomó energiád van. Talán az a nap miatt?- kérdezte játékosan.
- Hagyjál békén.- motyogta Taiga.
- Ó, de én azt nem tehetem.- Minori egyik oldalról a másikra rázogatta a fejét.- Oh, nem, nem, nem! Mint a legjobb barátod, felelős vagyok azért, hogy mit fogtok csinálni a Fehér-napon Takasu-kunnal. A Valentin napról nem adtál szaftos részleteket, de ezúttal elhatároztam, hogy meg fogom tudni!
- Miről beszélsz!?- horkantott fel a zsebtigris.- Egyáltalán nem volt benne semmi „szaftos”. Őrült vagy.
- Én megmondtam.- bólintott egyetértően egy jóváhagyó mosollyal a vörös.- De mivel én mindig is egyedülálló leszek, ezért megengedhetek magamnak egy kis boldogságot azzal, hogy tudom, veled mi van. Ezért köpd ki kislány!
- Nem tudsz kifagggatni arról, hogy mit fogunk tenni.- mondta Tajga halkan.- Még sosem ünnepeltem a Fehér-napot, de ez nem az a nap, amikor…
- Helyes, Aisaka-san.- vonja meg tőle a szót Ami, aki széles mosollyal bukkant fel Minori mögött.
- Baka Chi az arcodtól beteg leszek.
- Figyelmen kívül hagyva a megjegyzést.- folytattat a magasabbik.- Igazad van. A Fehér-napon a fiúnak állítólag vissza kell fizetnie a tízszeresét annak, amit a lány adott neki Valentin napon.
- Hűha! Tízszeresét?- visszhangozta Minori.- Szóval mit csináltatok a múlt hónapban, amit holnap majd vissza kell fizetnie?
- Semmit.- nyöszörgötte Taiga.- Srácok, ugyanezt csináltátok velem a múlt hónapban is! Nem tudnátok békén hagyni?!
- Nem tehetem Taiga-chan.- kért bocsánatot a hiperaktív lány.- Mint mondtam, Aminak és nekem ennünk kell a boldogságodból, mint a parazitáknak, hogy életben maradjunk.
- Ki mondta, hogy én parazita szeretnék lenni?- kérdezte a modell bosszúsan.
- Heh…- vigyorgott rájuk a szőke.- Milyen szánalmas Baka Chi, hogy az én boldogságom kell neked, mert neked nincsen barátod.
- H- hát nem csak nekem!- kezdett el védekezni a kék hajú szépség.- Kushieda-sannak sincsen barátja.- morogta.
- Hah! De én legalább büszke vagyok a szingliségemre!- mondta a másik lány büszkén.- Sokkal több a romantika abban, ha a lánynak viszonzatlan szerelme van. De nem mintha neked lenne ilyened. Téged kell, hogy valaki szeressen. Úgy értem, szép vagy és ráadásul egy modell, így biztos vagyok benne, hogy egyszer lesz egy remek srác, aki teljesen szeret.
- Ők semmire sem jók.- dohogott a szépség.
Míg a két lány elkezdte megvitatni saját kudarcba fulladt szerelmi életüket, addig Taiga orrát egy könyvbe temette, míg a Fehér-napi kihallgatásáról el nem feledkeztek. Meglepetten pislogott, mikor otthagyták, és hálát adott azért, mert a barátai egy pillanatra kikapcsolták az intelligencia szintjüket és hagyták, hogy gondolatai visszatérjenek a ma reggeli eseményre, mikor Ryuujival jött az iskolába.
Nem nagyon beszélt vele sokat eltekintve a szokásos üdvözléstől, mert tudta, hogy ő is gondolatok tömegletét próbálja helyretenni a fejében, így inkább nem akarta zavarni, habár igazán kíváncsi volt rá, hogy min gondolkozik, és akaratlanul is a szíve hevesebben kezdett el verni, arra a gondolatra, hogy mit tervez holnap.
- Taiga!- a fiú hangja kizökkentette gondolatmenetéből, így meglepetten pislogott fel. Ryuuji belépett az osztályterembe és elindult felé.- Ugye szabad vagy holnap?- kérdezte gyorsan.
- Természetesen idióta.- sóhajtott fel könnyedén nevetve.- Egész héten ezt kérdezgetted és nekem még mindig ugyanaz a válaszom. Most már elmondod, hogy miért akarod tudni?
- Hát már egész héten tervezgettem a dolgokat, de csak most kaptam megerősítést arra, hogy most már egészen biztos.
- Van ennek valami értelme?- kérdezte a lány.
- Nem vagyok benne biztos. De tudom, hogy a holnapi nap garantált.
- Megmondanád hol?- ismételte meg a kérdését.
- Nem tehetem.- tagadta a fiú.- Ki kell várnod.
- Rendben, de miért nem ülsz le és tanulsz egy kicsit a matek dogára, ami az első időszakban lesz?
- Rendben.., Várj! Matek doga?- kérdezte meglepetten.
- Rendben osztály, foglaljatok helyet.- Yuri felnyögött, ahogy belépett az osztályba.- Tudom, hogy minden bizonnyal izgatottak vagytok a Fehér-Nap miatt, mivel fiatalok vagytok és a múlt hónapban oly sok örömet kaptatok néhányan, de higgyétek el, nem mindenki van párkapcsolatban.- tartotta rutinos kiselőadását az asztalhoz menet.
- Hé Taiga.- suttogta Ryuuji.- Tényleg lesz matek dolgozat?
A lány a szemét forgatta és mosolygott.- Dehogy lesz Baka Inu- kuncogott.
- Oh., Jó.- mondta megkönnyebbülten és hátradőlt a székében. Tajga igen meglepőnek találta, hogy ilyen szétszórt volt, bár igazán élvezetes volt számára, mikor úgy tűnt mintha Ryuuji feje pamutból lenne. Kíváncsivá tette, vajon min gondolkozhat, ha az iskolában is ennyire figyelmetlen.
„Azt hiszem várnom kell holnapig.” gondolta és nem tudta megállítani, hogy ajkain egy apró mosoly terüljön el.
- Oy Taiga! Készen vagy már?- kiáltott és kopogott a fiú a lány lakása előtt.
- V- Várj egy kicsit!- kiáltott ki a kérdezett az ajtó túloldaláról.- Nem várhatod el, hogy teljesen kész legyek, miután csak 20 perccel ezelőtt keltem! Lány vagyok!- dohogott és megpróbálta a szekrényből előhalászni a kabátját. Végül úgy döntött, hogy elég meleg van, tekintve a márciusra és nincs szüksége kabátra, felhúzta a cipőjét, és nagy lendülettel kinyitotta az ajtót ezzel elsodorva magát és a fiút is.
- Hűha!- kiáltotta Ryuuji amit megtámasztottam mindkettőjüket a korlátnál, hogy le ne zúgjanak a lépcsőn.- Ne ilyen hevesen.- mondta miközben felegyenesedett és segített a kisebbnek is visszanyernie az egyensúlyát.
- Számítanod kellett volna arra, hogy az ajtón keresztül fogok kijönni és akkor nem álltál volna közvetlenül elé, idióta- morogta és közben igyekezett megszabadulni a zöld szoknyáján lévő ráncoktól.
- Sajnálom.- kért elnézést, mert nem akart veszekedésbe bonyolódni tekintettel a mai napra.-Biztos vagy benne, hogy nem fogsz fázni?- töprengett, ahogy végignézett a lány viseletén. Egy hosszú szoknya, egy fehér blúz és egy hosszú ujjú póló volt a lányon.
- Nincs hideg és amúgy is már majdnem tavasz van.- nyugtatgatta- Az emberek túlságosan hozzászoktak a nyári meleghez, így ezért olyan segítőkészek mikor tél van és hideg, de nem kell aggódni, meg leszek.- jelentette ki büszkén, majd átfonta karjait a mellkasa előtt.
- Rendben van.- mondta a fiú és megfogta a kezét.- Hát akkor menjünk. El kéne indulni, mert akkor lesz még időnk amikor odaérünk.- mondta, miközben levezette a lépcsőn.
- Oké. Hová is megyünk pontosan?
- Majd meglátod, ha odaértünk.
- Hm.- duzzogott türelmetlenül.
A lány aranybarna szemei megpillantottak egy kis fehér zacskót, amit a srác a másik kezében fogott. Ide-oda mozgolódott, hogy jobban láthassa. Szólásra nyitotta a száját, hogy megkérdezze mi van benne, de aztán rájött mit tartalmaz, ezért nem lenne semmi értelme kíváncsiskodni.
- Itt vagyunk.- jelentette ki Ryuuji ahogy megtorpant, és a lány felnézett kíváncsian. Előttük volt a Vidámpark hatalmas kapuja.
A fiú diadalmas pillantással nézett rá, de amikor meglátta, hogy a lány úgy bámul a helyre, mintha egy kis rovar nézné lentről a nagy embert, kissé megtántorodott.
- Taiga? Jól vagy? - kérdezte aztán hirtelen beleötlöt.-Ne mond, hogy még nem voltál…
- Nem, még nem!- mondta izgatottan.- De mindig is szerettem volna!- megszorította a másik ujjait.- Ez volt a terved, hogy ide jövünk ma?
- I- Igen.- felelte a kérdezett kissé meglepetten a lány heves reakcióját látva.
- Hurrá!- kiáltotta a szőke és ugrándozott az izgatottságtól. Úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, ugyan úgy, mint tavaly karácsonykor.- Gyerünk, menjünk!- kezdett el előre menni mikor a kék hajú gyengéden visszahúzta.
- Hátrább az agarakkal.- állította meg.- Előbb ki kell várni a sort a jegypénztárnál.- a lány megfordult és duzzogó arccal nézett fel rá, de ő csak elmosolyodott.- De azért örülök, hogy tetszik.
- Igen.- bólintott lelkesen, ahogy megindult a jegypénztár felé. A nő odaadta nekik a jegyeket, majd beléptek a vidámparkba. Egy kicsit megálltak és legeltették a szemüket a látványon. Ryuuji már volt ebben a vidámparkban fiatalabb korában, de nem emlékezett rá, hogy járt-e itt az elmúlt néhány évben
Taiga azonban már tátott szájjal figyelte a standokat és játékokat.
- Wáó! Ez óriási!- tátogta.- Hova megyünk először?- kérdezte és izgatottan nézett fel társára.
- Um…. Azt hiszem a játékoknál kéne kezdeni.- mondta és odavezette az egyik standhoz. Miután elmagyarázta a szabályokat barátnőjének, Ryuuji úgy döntött, hogy a vízi pisztolyos játékkal kezdik. Amint megszólalt a kezdetet jelző csöngő egy rövidke pillantást vetett a lányra, aki aranyosan küzdött azért, hogy a célba találjon. Ő azonban mindig is mestere volt ennek a fajta játéknak, ezért a kezdetektől fogva a célra irányította a vízsugarat, így az első próbálkozásra nyert. Mikor díjat kellet választania a sok kitömött kisállatból, rögtön kitűnt neki egy plüss tigris és azt választotta, majd odaadta barátnőjének. A lány szeme rögtön ellágyult amint elfogadta, és csöndesen megköszönte egy imádnivaló mosollyal.
Még körülbelül egy órán keresztül játszottak ehhez hasonló játékokkal, mikor Ryuuji idejét látta annak, hogy mehetnek nagyobb szórakoztató szerkezetekre is.
- Még sosem ültél hullámvasúton ugye?- kérdezte pajkosan.
- Hogy ültem volna, ha még eddig vidámparkban sem voltam?- vágott vissza a másik gúnyosan.
- Jó.- a fiú berakta a tigrist a táskájába és a hullámvasút kapujához mentek. Félt, hogy Taiga magassága nem elég, hogy felülhessenek, de éppen, hogy csak elég volt.
- Szóval ezek olyanok, hogy fejjel lefele is mehetnek?- tisztázta a lány, amint elhelyezkedtek.
- Igen.- bólintott a kék hajú.- Ez talán az egyik leggyorsabb és legnagyobb, amit a jövőben látni fogsz. Biztosan nem ajánlom annak, hogy felszálljon rá, aki az előző 3 órában evett.- a lány nagyot nyelt és kissé megfélemlítve nézett vissza rá.
Ezután a biztonsági korlátok a vállukra ereszkedtek.
- Kapaszkodj.- mosolygott rá a fiú és csak kísérletképpen megfogta a biztonsági korlátot.
Egy hirtelen rántással a hullámvasút megindult és a lány vett egy mély lélegzetet. Taiga úgy érezte, mintha a teste több száz kilométer per órás sebességgel haladna, a lelke meg már az elején kiszállt volna. Meglepettségében elhallatott egy rövid sikolyt, amint a szél az arcába repült, és a haja különböző irányokba hullámzott mögötte.
A sínek akadályokon, hurkokon keresztül vitte őket fejjel lefelé. A többi utas sikongásait csak halványan lehetett hallani, mert elnyomta a visítozás zaját a szél. Ahogy a világ megpördült körülötte a kocsi megállt egy pillanatra, de mielőtt még Taiga elcsodálkozhatott volna azon, hogy hogyan fognak leszállni, rájött, hogy még nincs vége, mert a vasút elindult hátrafelé egyfajta nyaktörő sebességgel.
Alig tudta elhinni mikor az útnak vége lett és a biztonsági övek feloldódtak.
- Wáó…- vigyorgott Ryuuji.- Jó érzés volt ennyi év után újból érezni ezt. Milyen volt?- elfordította a fejét, hogy áttanulmányozhassa a társát.
- Ú-Úgy érzem, mintha egy tornádó középpontjába rángattak volna majd vissza.- hebegte miközben próbált felállni a helyéről.- D-De jó volt.- mosolyodott el.
- Megkönnyebbültem.- kuncogott a másik.- Hadd segítsek.- ajánlotta fel majd megragadta a karját és megpróbálta felhúzni. A lány reszketve lépett a szilárd talajra, de megbotlott a saját lábában, így Ryuuji támogatta, míg le nem értek.
A fiú felvette a táskáját a bejáratnál, majd mindketten megkönnyebbülve ültek le egy közeli padra.
- Micsoda menet.- felsóhajtott és hátradőlt. Taiga még mindig remegve szorongatta a karját.
- Csodálatosan érzem magamat. Ez annyira izgalmas. A szívem hevesen ver.
- Azt látom.- nevetett a másik.- Nagyon remegsz. Csináljunk valami lágyabbat következőnek.- felnézett a hatalmas órára, ami a park közepén állt.- Sajnos ez lesz az utolsó menet.- mondta sajnálkozva mikor rájött, hogy mennyi az idő és a napnak lassan vége.- Sajnos nem tudunk maradni.
- Rendben van.- mondta a szőke.- Már többet tettél értem, mint eleget ma este Ryuuji. Köszö…
- Ne még ne köszönd meg!- állította meg a párja.- Még nem végeztem. -a lány oldalra döntötte a fejét, de mielőtt még kérdezni tudott volna már felálltak.- Még tudunk menni egy kört. Kövess.- indult meg és Taiga követte.
A lány csak másodjára ismerte fel, hogy hova tartanak.
A páros megtorpant egy hatalmas óriáskerék előtt. Taiga csak nézte és nagyot nyelt.
Rövid a sor, úgyhogy gyorsan menjünk.- mondta és megrántotta a karját, ő pedig követte, mint egy báb mikor a húrokkal táncoltatják le nem véve a szemét a szerkezetről. Vártak egy pár pillanatig, míg az emberek ki nem szálltak.
Ryuuji és Taiga elhelyezkedtek az egyik kosárban. Normális esetben mindkét oldalon csak egy ember fért volna el, de figyelembe véve a lány méretét, kényelmesen elfértek egy oldalon mind a ketten. A kerék lassan forogni kezdett ők meg emelkedtek. Ryuuji vetett egy pillantást társára. A lány szemei a tájat és a távoli naplementét nézték közben ujjaival görcsösen szorongatta a fiú ingujját.
- Taiga… tériszonyod van?- kérdezte a másikat fixírozva.
- N-Nem különösebben.- válaszolta, látszott rajta, hogy zavarban van.- De különösebben nem vagyok oda a magasságtól.- ismerte el.
- Értem.. Hé!- bökte meg a könyökével, hogy rá figyeljen.- Azt hiszem itt az ideje, hogy oda adjam az ajándékodat.
- Nem kellett volna már semmi.- motyogta.- Csak ez a randi már több volt, mint elég.- ahogy kimondta ezeket a szavakat kissé kínosnak és furcsának érezte, hogy valaha is ilyet mondott.
- Ostobaság.- mondta.- Ha én egy kitömött tigris és vidámpark belépőjegyeket adnék cserébe egy csodálatos csokoládé és gyönyörű virágok mellé, akkor nem nevezhetném magamat férfinak.
- Te férfinak evezted magadat?- incselkedett vele.
A kék hajú lehajolt és belenyúlt a zsákba, amit már egész nap magánál hordozott. Először elővett egy kis piros dobozt, ami tökéletesen illeszkedett a tenyerébe.
- Tessék.- adta oda neki.
A lány pislogott párat, érezte amint a vér az arcába rohan és szégyenlősen elvette a dobozt. Óvatosan kinyitotta és láthatóvá vált egy fejjel lefelé lévő könnycsepp alakú ezüst nyaklánc. Elbűvölte, hogy az apró ékszer közepében elegánsan bele volt gravírozva a neve.
- Váó… Ez gyönyörű.- mondta halkan.- Felteszem.- mondta izgatottan és már nyúlt is a nyakába kissé bajlódva a csattal, majd rosszallóan nézett a nehézségét illetően.
- Segítek.- ajánlotta fel a fiú és kezébe vette a láncot. A haját az egyik oldalra söpörte és Taiga megdermedt az érintése alatt. Élvezte az érintkezést addig a pillanatig, míg vége nem lett, visszafordult és a könnycsepp alakú medál már ott csüngött a kulcs csontja felett.
- Hadd magyarázzam el mielőtt kérdezel.- mondta, ahogy feltűrte ingujját és felfedte a csuklóján lévő karkötőt, amin egy ugyanolyan medál volt, ami tökéletesen összeillett a másikkal.
- Megmutatom mi történik.- elhallgatott, ahogy a kezét a másik vállára tette. Taiga alig kapott lehetőséget, hogy bármit is csinálhasson, érezte, hogy a két medál vonzani kezdi egymást.- A darabok mágnesesek.- magyarázta a fiú. A nyaklánc és a karkötő kisebb csattanást hallatva összeforrt és egy szív alakot alkotott.- De csak akkor, ha elég közel vagyunk.
Előrehajolt és megcsókolta.
Taiga érezte, ahogy a szíve hevesebben ver a meglepettségtől. Lehunyta a szemét és visszacsókolt, közben ujjai a másik gallérját szorongatta, míg a fiú a kezeit a lány derekára fektette.
Végül mikor elváltak a kis szív 2 darabra esett szét, mikor Ryuuji levette a kezét a válláról.
- Hát nem szép?- kuncogott.
- De...- lehelte még kissé lihegve.- Ez olyan, mint…nem vagyunk teljesek egymás nélkül. Ami igaz is.
- Milyen költői vagy mostanában.- mosolyodott el.- De igazad van.- megcsókolta a homlokát.- Még van valami.- mondta és újra visszanyúlt a szákba.
- Ryuuji...- tiltakozott.- Ez már túl sok.- kis zihálással jelezte meglepettségét, ahogy a másik egy gyönyörű narancssárga szirmú virágot vett elő. Óvatosan ujjai közé zárta annak szárát, amit a kék hajú szeretetteljes mosollyal nézett.
- Ez egy Tigrisliliom.- mondta.- Nemcsak a neved miatt.- tisztázta.- Tudod, hogy mindent megtettél, kutattál, hogy elmondhasd nekem azokat a dolgokat a tátikáról, amit Valentin Napon adtál nekem?- kérdezte.
- Mmhm.- annyira el volt bűvölve a kis virágtól, hogy nem nagyon tudott értelmes szavakat alkotni.
- Nos én ezt egy ugyanolyan fontos okból vettem neked, csak az indok egy kicsit egyszerűbb. Tudod miért?- kérdezte. Ő csak megrázta a fejét és szemével kérte a fiútól a választ.- Mert lélegzetelállítóan szép.- suttogta.
- R-Ryuuji..- szeme a másikéval összezárva de a szavakat még mindig kereste.
A fiú észrevette, hogy a másik picit remeg és rájött, hogy kissé hűvösebb van, hiszen már későre járt és egy hideg fém kosár vette körül őket.
Csendben levette a kabátját és a lány vállára terítette, mielőtt tiltakozhatott volna. A másik közelebb húzódott elismeréseként, majd beült az ölébe, hogy jobban hozzáférhessen a zsákhoz és kivegye belőle a plüss tigrist. Azután visszaült és a virággal együtt az ölébe tette, és megfogta Ryuuji kezét.
- Most már megtudom köszönni?– kérdezte, de mielőtt még válaszolni tudott volna rá, a társa folytatta.- Kár. Amúgy is meg fogom hálálni.- elvigyorodott és a hangja valamivel lágyabb lett.- Köszönöm Ryuuji.
- Szívesen. Boldog Fehér-Napot.
- Hé, Ryuuji?- kérdezte halkan.
- Igen?
- Összeillesztenénk megint a szívet?
- Terveztem.- mondta mosolyogva.
Felemelte az állát így a két fél elkezdte vonzani egymást, majd mikor ajkuk találkozott összekapcsolódtak. Ez a csók szenvedélyes volt, amin a fiú meglepődött, mert így már igazán tudta, hogy mit éreznek egymás iránt. Az óriás kerék valószínűleg már egy teljes kört tehetett, mire elváltak levegő után kapkodva.
Taiga csendben átölelte, míg a fiú a fejére rakta az állát és ő is átölelte. Egészen addig maradtak így, míg a kerék meg nem állt és kiléptek a kosárból. Ryuuji tartotta az egyik kezét, amit a lány átkarolt, míg Taiga a másikkal fogta a tigrist és a liliomot a mellkasára tűzte.
Elhagyták a vidámparkot és ballagtak haza, miközben a nap arany sugarai kezdtek eltűnni.
Mikor végre hazaértek, megálltak Taiga lakása előtt. Nem akartak még elválni, ezért Ryuuji meghívta a szőkét vacsorára.
- Köszönöm, szeretlek.- válaszolta boldogan.
- Én is szeretlek.- lehajolt és utoljára az ékszerek összepattantak.
- Hé Ryuuji!- Megrántotta a fiú inge ujját, amint a háza felé tartottak.- Van egy remek ötletem.
- Mi lenne az?
- Szerintem összerakhatnánk ezt a szívet minden nap.- javasolta mosolyogva és a fiú viszonozta azt.
- Tetszik az ötlet.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
