|
Nekem te vagy a legfontosabb!
6.fejezet
A ruha
A lány nem tudta mire vélje az előtte álló kijelentését. Csak nézet Poroszország vörös szemébe. Kezdet ez a csönd kínossá válni, amikor a csengő hangját meghallották. Rögtön ezután ajtónyitódás és záródás, majd Japán felkiáltott, hogy itt van Liechtenstein.
– Akkor menjünk.- Nyújtotta kezét az albínó.
– Nem kell a segítséged.- Tolta el a kezét Magyarország.
– Pedig jelenleg nem tudsz máshogy közlekedni. Ne aggódj, most még nem fogok próbálkozni semmivel.- Mosolygott az albínó.
– Miért bízzak benned?
– Mert hidd el, hogy egyáltalán nemkívánatos a te satnya tested.
– Hogy mi?- Szökött a vér sértett fejébe.- Te sem vagy valami csábító.
– Pedig a hölgyek nem ezt mondják.- Vágta rá Porosz.
– Inkább menjünk.- Ragadta meg a lány a férfi karját.
Japán ajtót nyitott, de nagy meglepetésére a lány nem egyedül jött.
– Jó napot Liechtenstein-san és önnek is Svájc-san. De ön miért is van itt?
– Csak nem képzelted, hogy elengedem a húgomat egyedül egy férfiakkal teli házba!- Válaszolta Svájc miközben puskáját szorongatta.
– Jó napot Japán. Bemehetünk?- Kérdezte a félénk lány.
– Persze fáradjanak beljebb.
Miután átlépték a küszözött Japán a vendégeket a nappaliba vezette. Miközben végig szemlélte a testérpárt. Liechtenstein szokásához híven egy mély rózsaszín ruhát visel fehér szegéllyel, de azért mégsem volt ugyanolyan ruha, mint amit még a második világháború idején viselt. Ez a ruha sokkal testhezállóbb volt és valamivel rövidebb, mint a másik. Pár centivel a térde fölé ért. A nyakában pedig a megszokott fekete szalag helyet egy arany nyaklánc volt, ami a címerét ábrázolta. Viszont a kék szalag a hajában, valamint a fehér harisnya és fekete topánka mit sem változott.
Svájc sem változott túl sokat. Még mindig magánál tartotta puskáját, habár béke időszak volt. Most is zöld nadrágot viselt bakanccsal, de a szokásos kabát helyet most csak egy egyszerű fekete póló volt rajta. Nyakában dögcédula lógott. Fejéről viszont hiányzott a sapka.
– Vee~ Sziasztok!- Integetett Olaszország amikor a kis csapat megérkezett a napaliba.
– Guten Tag.- Köszönt Német is.
– Guten Tag.- Köszönt egyszerre a testvérpár.
– Hol van Magyarország?- Kérdezte Liechtenstein.
– Poroszország mindjárt hozza.- Válaszolt Olasz.
– Poroszország?
– Igen. Tudom, hogy meglepő, de most nincs más választásuk. Magyarország-san nem tud egyedül járni, mi meg el voltunk foglalva.- Magyarázta Japán.
Nem kellet sokat várniuk, mert hamarosan megjelent a két ország. A látványon Liechtenstein és Svájc egyaránt meghökkent. Poroszország szorosan fogta a lány derekát nehogy elessen. Miközben Magyarország is átkarolta a férfi izmos derekát. De a félénk lány nem csak ezen, lepődőt meg, hanem azon is, hogy a barátnője milyen állapotba volt. Arca feldagadt és több helyen is sebek éktelenkedtek rajta. A testét ugyan egy hosszú póló fedte, de még így is látszottak a kötések.
Több se kellet neki, fel állt a kanapéról, ahová Németország ültette őt bátyával. Majd sírva átölelte a lányt és a mellette álló albínót.
– Poroszország azonnal enged el Liechtensteint!- Kiabálta Svájc miközben ő is felkelt és a vörös szemű országra irányította fegyverrét.
– Meg vagy húzatva? Hiszen hozzá sem érek!- Kiabálta vissza Porosz.
– Jól van ebből elég!- Állt fel Német is majd oda sétált a trióhoz.- Liechtenstein kérlek enged először leülni őket.
– Hüpp….J…jó…hüpp.
A síró lány elengedte a párost majd leült melléjük a kanapéra. Poroszország próbált nyugodt maradni, ami ebben a helyzetben nehéz volt. Ugyanis egy bizonyos puskás személy szinte megfojtotta őt a szemével.
– S... saj... sajnálom. Cs… csak…
– Nem kell mondanod semmit megértjük.- Vágott közbe a kimért szőkeség.- Most pedig próbálj megnyugodni.
A szőke lány nem felelt, csak bólintott. Svájc leült mellé majd átölelte testvére vállát.
– Látod, hogy még él, úgy hogy ne aggódj.- Mondta lágyan.
– Vee~- Mosolyodott el Olasz.
– Akarsz egy golyót a fejedbe?- Nézet haragosan Svájc. Erre Olaszország a szája elé kapta a kezét.
– Bátyuskám, kérlek, nyugodj le.- Szólalt meg Liechtenstein, amikor már összekapta magát. Majd Magyarországhoz fordult és a kezére helyezte a sajátját.- Minden rendben?
– Igen, Mint látod még élek.- Mosolygott a lány.
– Jut eszembe!- Kiáltott föl a rózsaszín ruhás.- Kint hagytuk a kocsiban a ruhákat. Bátyuskám, behoznád őket?
– De….
– Majd én vigyázok rá.- Vágott közbe Magyar.
Svájc oda adta a puskáját a barna hajú lánynak, majd elhagyta a helyiséget.
– Köszönöm, hogy megmentettétek.- Hálálkodott Liechtenstein, miközben a négyes felé fordult.
– Ez mind Poroszországnak köszönhető. Ő akarta annyira megmenteni.- Mondta Olasz.
– Köszönöm szépen.- Mosolyogta a fiatalabbik lány.
– Ugyan semmiség volt.- Válaszolta Porosz.
A lány ezután visszafordult a sérülthöz.
– Ha nem haragszol, szóltam Lengyelországnak.
– Én nem haragszom. De miért?- Kérdezte a magyar lány.
– Nos, gondoltam, hogy az arcod nem lesz a legszebb állapotban, és ő jobban is ért a sminkekhez. Szóval….- Mondta a lány miközben babrálta ruhája szegélyét.
– Értem és köszönöm. Srácok ugye nem gond még egy látogató?- Tette fel a kérdést a ház uraihoz.
– Természetesen nem gond. -Monda a fiatalabbik testvér.
– Vissza jöttem- Lihegte Svájc, ahogy belépet a szobába.
– Bátyuskám, te futottál?
– Ez csak természetes. Itt hagytalak négy férfivel egy szobában, ráadásul Magyarország sérült. Nem tudna téged megvédeni.
– Ennyire lebecsülsz engem?- Kérdezte Magyar.
– Hát valaki jól összevert. És itt négy férfi is van.- Mondta Svájc, miközben visszavette a puskáját.- De most térjünk át a ruhákra. Liechtenstein kiválasztotta a hosszabb ruháit mivel te magasabb vagy nála. Tessék.- Rakta le a zacskót a magyar elé Svájc.
– Köszönöm. Németországocska, hol tudnám felpróbálni őket?
– A földszinti fürdő szerintem erre a legalkalmasabb.
Hirtelen Poroszország fellát és kezét nyújtotta a magyarnak.
– Te mégis mit csinálsz?- Kérdezte a lány.
– Gondolom nem tudod egyedül felvenni őket. Na, igyekezz és állj fel.- Hallatszott a válasz a férfi szájából.
Magyarország megragadta a kanapé egyik díszpárnáját és hozzá vágta a férfihoz.
– Perverz disznó!- Kiabálta Magyar.- Majd Liechtenstein segít.
– Most mégis mit kiabálsz? Már amúgy is láttalak meztelenül, és csak, hogy tudd, nem vagy valami nagy látvány.- Fakadt ki Poroszból az, amit legkevésbé sem akart elmondani.
– Mi?- Kérdezett vissza Magyarország.
– Nos, ezt nem akartuk elmondani, de mint már korábban említettük Bruder látta el a sebeidet. És ez nem ment volna, ha a tested tapadt volna a vértől. Hidd el, hogy nem azért csinálta, mert egy perverz, hanem azért, hogy ellásson.- Próbálta menteni a menthetetlent Németország.
Természetesen a szobában jelenlévők mind elpirultak ezek hallatán, kivéve Magyarországot. Aki fal fehér lett.
– Akkor ez a ruha…
– Igen, az is Poroszország-sané.
– Svájc elkérhetem a puskádat?
– Tudom, hogy most ideges vagy. De nem gondolod, hogy egy kicsit túlzásba viszed?- Kérdezte Svájc.
– Nem ezt mondanád, ha Liechtensteinről lenne szó.
– Magyarország, kérlek, nyugodj meg.- Karolt bele a mini ország.- Inkább próbáljuk fel a ruhákat. Rendben?
– Oké. De ha rendbe jövök, kitaposom a belét.- És ezzel el is hagyták a szobát.
Miután a két lány elhagyta a szobát Német a bátyja felé fordul.
– Bruder, teljesen elment az eszed?- Hordta le.- Mi lett volna, ha bezúzza a fejedet? Mert hidd el, hogy képes rá! Minek mondtad el neki?
– Csak úgy kicsúszott. De mondjuk jobban fogadta, mint amire számítottam.
– Ez igaz. Én is arra számítottam, hogy Magyarország-san mindent elpusztít.
– Ez nem igaz!- Állt fel Olaszország.- Magyarország nővérkém mindig olyan kedves volt velem amikor még kicsi voltam. És Romanóval is mindig kedves volt! Ráadásul, amikor bántottak, ő kiállt mellettem! Ő sosem lenne képes így viselkedni, főleg azokkal, nem akik segítettek neki! Magyarország nővérkém nagyon büszke és sosem engedné, hogy bárki lássa sírni! Ő tényleg nagyon kedves!– Fakadt ki a kis srácból miközben remegett és a könnyeivel küszködött.
Ez a jelenet mindenkit meglepett. Senki se gondolta volna, hogy a gyáva ország, aki annyi fehér zászlót gyárt, hogy az elegendő lenne, hogy egész Amerikát elfedhetetlené, így ki áll valaki mellett.
– Ha ez a féleszű, gyáva nudista így kiáll mellette, akkor biztos van benne valami igazság. És Liechtensteinnel is mindig kedves volt.- Hangzottak el a szavak Svájc szájából.
– Igazad van Svájc.- Helyeselt Német, amire Porosz és Japán is bólintott.
-Vee~- Mosolyodott el Olaszország.
– Jut eszembe!- Állt föl Japán.- Csináltam egy kis édességet. Ehetünk belőle, miközben a hölgyeket várjuk.- És ezzel elhagyta a szobát.
– Öt különböző ruhát hoztam, amik nagyok rám. Szerintem valamelyik biztos elnyeri a tetszésedet.- Mondta a rövid szőke hajú lány, miközben a fürdő felé tartottak.
– Köszönöm. De pontosan merre is van a fürdőszoba?- Kérdezte a hosszú hajú lány.- Lehet, hogy meg kellet volna kérni Németországocskát, hogy kísérjen el minket.
– Arra semmi szükség. Voltam már itt párszol Svájccal, amikor diplomáciai megbeszélésre jöttünk.
– Igaz, mindig elfelejtem, hogy a bátyádnál van szinte mindenki pénzügye, és nem csak az enyém.
– Mindent meg tesz a munkájával kapcsolatban. Itt is vagyunk.- Torpant meg a lány egy fehér dupla tölgyfa ajtó előtt.- Kérlek ne lepődj meg nagyon.- És ezzel kitárta a szoba két ajtaját.
Magyarország nem akart hinni a szemének. A fürdőszoba majd nem akkora volt, mint a nappali (ami magában sem volt aprócska). A szoba közepén egy kisebb medence állt, ami bele volt süllyesztve a földbe és csempével volt kirakva, volt egy apró pereme is annak érdekben, hogy a víz ne folyjon ki. A peremben apró lyukak voltak, amikben sampon, tusfürdő, szivacs és más különböző tisztálkodási szerek voltak, többek között háromféle fürdősó. A „kádtól” nem messze volt egy fűtéses törölközőtartó, aminek öt foka volt. A szobában egy hatalmas szekrény is volt, ami tele volt több különböző anyagú és színű köntösökkel. Valamint volt még egy márvány asztal előtte egy márvány keretes tükörrel. Nem is beszélve a mennyezetről lelógó csillárról, ami hatalmas volt.
– Nos, sosem gondoltam, hogy ennek a testvérpárnak ilyen az ízlése. De senkit se ítélj meg elsőre.- Mondta Magyar, amikor kikerült az ámulatból.
– Nem is. Ezt Olaszországtól kapták az egyik egyesítésük ünnepére. Nem igazán használják és nem is szeretik, de nincs szívük ezt megmondani neki. Inkább így hagyták és inkább csak a vendégek használják. De néha napján, hogy Olaszország ne fogjon gyanút, ők is hasznosítják egy kicsit.- Magyarázta Liechtenstein.
– Hát ez tényleg Olaszországocskára vall. De te ezt honnan tudod?
– Amikor először megláttam rákérdeztem Németországnál, és ő ezt mondta. De inkább nézzük a ruhákat.
– Rendben.
Liechtenstein elkezdte kipakolni a ruhákat a márvány asztalra. Mikor végzett, Magyarország oda bicegett, hogy szemügyre vehesse a ruhákat. Az első egy piros, fehér régebbi stílusú ruha volt, aminek a derekát egy piros szalaggal lehetett össze fogni. A dekoltázsa nem volt nagyon mély, de akkor is meglepő volt, hogy a szerény lánynak ilyen is volt a szekrényében.
A következő egy nagyon csinos darab volt. Egy lila pánt nélküli ruha, melynek a derekán és a szegélyén még a ruhánál is sötétebb lila volt. De mindössze neki combközépig ért.
A harmadik ruha is meglepő volt. A fehér ruha nagyban hasonlított az előzőhöz csak ennek zöld szegélye volt, a derekán pedig egy zöld szegélyű fehér masni volt.
Az ezek után következő ruha már egyáltalán nem okozott meglepetést. Egy buggyos kék, szinté pát nélküli ruha volt. Aminek a derekán egy vastag fekete szalag futott végi és az oldalán egy hatalmas masniban végződött.
Az utolsó egy egyszerű fekete nyakba kötős ruha volt, ami térdig ért, viszont a dekoltázs rész enyhén mély volt.
– Tudod Liechtenstein, mindegyik ruha nagyon szép, csak valahogy meglepő, hogy neked ilyen ruháid is vannak.
– Ezeket ajándékba kaptam Franciaországtól. Sosem gondoltam, hogy használni fogom őket, ráadásul a bátyuskám emiatt majdnem lelőtte.
– Ezt meg tudom érteni.
– De neked biztos jól fognak állni.
– Hát akkor felpróbálom őket.- Mosolyogta a magyar lány.
Liechtenstein segített levenni a sérültről a pólót, majd rásegíteni a piros, fehér ruhát.
Azonban egy nem vár fordulat közbeszólt.
A srácok a nappaliban teáztak vagy kávéztak, miközben Japán által készített mochikat ettek. Nem telt el sok idő, amióta a lányok elmentek, ezért is volt akkora a meglepettség, amikor megjelentek az ajtóban.
– Melyik ruha tetszett neki?- Kérdezte Svájc miközben belekortyolt a kávéjába.
– Bátyuskám, úgy néz ki, hogy Franciaország pontosan eltalálta a mell méretemet.- Mondta kissé elpirulva a rövid hajú lány.
Svájc majdnem megfulladt, amikor félre nyelt.
– Az a rohadék! Most már biztos kinyírom az a köcsög szemétládát.- Mondta miközben megmarkolta puskáját.
– Nyugodj meg. Az a perverz nem nyúlt Liechtensteinhez, csak érzéke van az ilyesmikhez.- Mondta Poroszország.- Mindenki méretét képes megmondani pontosan, még akkor is, ha csak egyszer látta, és Liechtenstein ne aggódj. Nem a te hibád, hogy Magyarországnak ekkora ütközői vannak.
Mivel a barna hajú lány keze ügyében nem volt a zacskónyi ruhán kívül más, ezért azt hajította a férfihez.
– Bocsánat, hogy ilyen borzalmas testem van.- Fintorgott Magyar.
– Kérlek, nyugodjatok meg! Majd bátyuskámmal átvarrjuk őket.
– Svájc-san tud varrni?
– Hogy mi?! Nem, nem tudok!- Pirult el az említett ország.
– Bátyus nagyon jól tud varrni.
– Tényleg?- Lepődött meg Porosz.- Akkor ez meg is van oldva. Van egy varrókészletünk a padláson.
– Ti is tudtok varrni?- Kérdezte Liechtenstein.
– Nem. Mi nem ruhákhoz használtuk, hanem a sebek összevarrásához.- Válaszolt Német.
– És erre kellet egy egész varrókészlet?- Csodálkozott Magyar.
– Azokban a szomorú időkben kellet valami, ami feldobja a hangulatot. Ezért Westtel színes cérnát használtunk. De aztán rájöttünk, hogy az nem szívódik fel a szervezetben, mint az orvosi cérna. És eléggé fáj az eltávolítása. Milyen vicces idők is voltak.- Emlékezett vissza az albínó.
– Akkor ezek olyanok lehettek, mint a színes sebtapasz. Igaz?- Kérdezte Olasz.
– Valami hasonló.- Felelte a szőke testvér.
– Akkor felszaladok a dobozért.- Mondta a vörös szemű, majd elhagyta a helyiséget.
– Addig amíg Poroszország-san visszatér, folytassuk a nassolást. Javasolta Japán.- Nektek Kávét vagy teát hozzak?- Fordult a lányokhoz.
– Én kávét kérnék.- Mondta Magyar.
– Én pedig teát.- Szólalt meg Liechtenstein is.
Nem kellet sok idő és Poroszország visszatért.
– Itt is van.- Hallatszott a férfi szájából.
Az albínó egy dobozt rakott a dohányzó asztalra, majd kinyitotta. A dobozban mindenféle dolog volt, kezdve az ollótól egészen a különböző cérnákig.
– Akkor mi is kell először?- Kérdezte Német.
– Nos, először kéne valami amivel levehetjük a méreteit. -Mondta Svájc.
– Van itt valahol egy centi. -Kutakodott Porosz.- Meg is van!
Svájc elvette a centit Porosztól, majd a magyar lányhoz fordult.
– Emeld fel a kezeidet.
– Így jó?- Kérdezett vissza a lány.
– Tökéletes.- Felelte Svájc, miközben közelebb lépet a lányhoz.
Éppen hogy csak hozzáért, amikor Magyarország hirtelen felkiáltott.
– Neeeee!- Roskadt össze a lány, miközben kezeit összekulcsolta maga előtt. Iszonyatosan remegett és nem tudta abbahagyni.- Ne! Kérlek ne!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
