|
Nekem te vagy a legfontosabb!
4. fejezet
Az ébredés
Magyarország sajgó fejjel ébredt.
– Hol vagyok? És mi történt?- Kérdezte a lány, de természetesen nem kapott választ.
A magyar lány körülnézett a szobában. Egész nagy helyiségben volt. A falak bézs és levendula színűek voltak. A szobában két ablak volt, amik az egyik falon helyezkedtek el. A két ablak között egy üvegajtó volt. Továbbá volt még a szobában egy hatalmas szekrény, egy íróasztal, amin tollak és papír volt. Volt még egy óriási szépítkező asztal egy még annál is nagyobb tükörrel. Ő maga egy baldachinos franciaágyban feküdt, ami a fél szobát elfoglalta. Az ágy mellett egy éjjeli szekrény volt, amin az óra delet mutatott. A padlón világosbarna parketta volt, amin egy egy helyen levendula színű szőnyeg fedett. És az üvegajtón kívül még egy rendes faajtó is volt ott.
Most hogy a lány feltérképezte a helyiséget, lenézet saját magára. Lábait és kezeit kötések fedték, valamint a nyakán is volt egy gézdarab. Hálóing helyet egy fekete férfipóló volt rajta, aminek az egyik sarkában egy sárga csibe volt.
Magyarország elsápadt, amikor észrevette, hogy nincs rajta melltartó, valamint meg van fürdetve.
– Mi a jó fene történt velem?
A lány lassan kimászott az ágyból és elindult a szépítkező asztal felé. A feje borzalmasan hasogatott és még szédült is. Mindent duplán látott, de végül elérte úti célját. Nem igazán lepődött meg azon, amit a tükörben látott. Bal szeme alatt egy ronda monokli éktelenkedett. Ajka fölrepedt és még egy kicsit fel volt duzzadva. Jobb szemöldöke össze volt varrva. Arcán a duzzanat már javarészt lelohadt.
– Már emlékszem, az a szemét Románia az éjszaka közepén rám támadt. Aztán megkínzott és egy fehér folt megmentett. Majd elájultam.- Mondta a lány a monológját, amikor az ajtó kinyílt.
Poroszország az étkezőben ült testvérével és annak barátaival. Mindenki mást evett. Olaszország raviolit evett egy kevéske borral. Japán ebédje sózott lazacból és onigirikből állt, amit szakéval öblített le. A testvérpár kolbászt, illetve tört krumplit evett az elmaradhatatlan bajor sörrel. Mármint csak Németország evett, mert Porosz csak piszkálta villájával az ételt.
– Poroszország-san tudom, hogy aggódsz Magyarország–san miatt. De ha nem táplálkozol rendesen, akkor önt is ápolnunk kell.
– Bruder, addig nem engedlek vissza, amíg ez meg nem eszed!
– Mióta lettél te a főnököm West?- Morogta Porosz.
– Vee~ Ne veszekedjetek. Majd én vigyázok Magyarországra.- Mondta Olaszország.
– Oké, megeszem. Cserébe nem megy ez a fickó a közelébe, amíg fel nem ébred.
– Miért?
– Mert nem szeretném, hogy addig rajtam kívül más is a közelébe menjen, amíg eszméletlen. Még te sem West.- Mondta Porosz miközben bekapott egy nagyobb kolbász darabot.
– Rendben. Bár nem értem, hogy ez mire jó.- Sóhajtotta a szőke ország
Porosz nem válaszolt semmit, csak rakéta gyorsasággal elkezdte tömni az arcába az ételt. Miután befejezte, fogta tányérját és belerakta a konyhai mosogatógépbe. Majd elindult a lépcsőkön a harmadik emeletre, ahol a lánynak a berendezett szoba volt. „Persze, hogy nem szeretném, ha bárki más látná rajtam kívül ilyen állapotban. Hisz így olyan esetlennek és törékenynek tűnik.” Morogta magában a srác, amíg el nem érte a megfelelő szobát. Már épp nyúlt a kilincs után, amikor meghallotta a lány hangját. Szíve nagyot vert.
– Talán még sem kellene bemennem.- Motyogta.
De aztán vett egy mély levegőt és megemberelte magát.
Magyarország megfogta a legelső tárgyat, ami a kezébe került és hozzá vágta az idegenhez, aki éppen akkor lépet be az ajtón. Legnagyobb meglepetésére Poroszország volt.
– Mi a jó fenét csinálsz? A serpenyőről át tértél a hajkefére vagy mi?- Kiabálta a srác miközben mindkét kezét az arcához kapta.
– Te mi a francot keresel itt?- Kérdezte a lány.
– Itt lakom.
Magyarországnak erre elakadt a lélegzete.
– Úgy hallom, hogy Magyarország felébredt.- Mondta Német.
– És nincs valami jó kedvében.- Folytatta Japán.
– Vee~ Szerintem nekünk is oda kéne mennünk.
Helyeslően bólintottak, majd elindultak a két veszekedő emberhez.
– Ez a te házad?- Kérdezte a magyar kicsit megszeppenve.
– Így van. És most hajolj meg előttem és esedezz, hogy itt marathass.
Ekkor Poroszország egy ütést érzet a tarkójánál.
– Bátyám nem kéne így beszélned egy megsérült hölggyel.
– Grr.- Morogta a megsértett.
– Bocsánat a fivérem viselkedéséért Frau Magyarország.- Kért elnézést Német.
– Most már jobban van Magyarország-san?- Lépet oda Japán.
– Cao Magyarország nővérkém.- Csatlakozott Olasz is.
– Igen, már minden rendben. És ha itt vagyok, az azt jelenti, hogy megmentettetek, igaz?
Japán nem válaszol, csak elmosolyodva bólintott.
– Köszönöm.- Mondta a magyar egy lányos mosollyal az arcán.
– Ezért az adósom vagy.- Jelentette ki a fehér hajú srác.
– Nem is neked köszöntem meg. Hanem Németországocskának, Japánnak és az én drága Olaszországomnak.- Mondta a lány és közben felállt az asztaltól.- Bocsánat, hogy gondot okoztam. Már is átöltözöm és haza megyek.
Bár ezt mondta, mégis amikor elindul hirtelen megszédült és elesett. Olaszország és Poroszország egyszerre rohantak oda és felsegítették. Jobbról a barna, balról a fehér hajú támogatta.
– Nem vagy kolonc szóval maradhatsz.- Mondta Németország kimérten.- És amúgy sincsen női ruha ebben a házban. Majd kérünk kölcsön Liechtensteintől, ha jól tudom vele úgy is jóban vagy.
– Ez igaz, de nem akarok gondot okozni.
– Az Isten szerelmére.- Mondta az albínó és kirántotta a lányt az olasz srác karjaiból. Feldobta vállára majd odasétált az ágyhoz és ledobta őt. Magyarország felszisszent a fájdalomtól.- Ez a kis fickó rengetek dolgozott azért, hogy ez a szoba most így nézzen ki. Nem lenne túlságosan boldog azért, mert fölöslegesen dolgozott. Ráadásul két napot voltál komában, kis híján meghaltál és még azt hiszed, hogy hagyunk elmenni. Kivételesen viselkedj lányként, és enged, hogy gondoskodjanak rólad. Te igen idióta.
Ezzel a végszóval a srác el is hagyta a helyiséget.
– Magyarország-san, igazság szerin Poroszország-san volt az, aki megmentette önt. Ami az illeti egyedül akart utánad menni, de beleavatkoztunk. Ráadásul az elmúlt két napban senkit sem engedett a közelébe, ezáltal csak ő ápolta kegyedet.
A lány nagyon bedöbbent ezek hallatán. Sose gondolta volna, hogy az a férfi, akivel egész életében veszekedett ugyan az lesz, aki ennyire aggódni fog érte.
– Akkor azt hiszem, illene tőle bocsánatot kérnem.- Suttogta Magyarország.
– A bátyám keményfejű, de nem rossz ember.
– Ráadásul ha elakadok, nekem is szokott segíteni.- Mosolygott az olasz.
– Olaszországocska.- Szólalt meg a sérült.
– Igen?
– Megtennéd, hogy segítesz a járásban?
– Persze.- Válaszolt a vidám srác és már ott is termett a lány mellett.
A sérült ország belekarolt a fiú karjába és lassan kimászott az ágyból. Majd elindultak a tsundere férfi nyomába. Mikor a lépcsőkhöz értek akadt egy kis gond, de szerencsére ott volt Japán és Németország, hogy segítsen. A német férfi próbálta rávenni, hogy másszon fel rá és ő majd leviszi. De a lány hallani sem akart róla. Ebben a helyzetben is elég kínos volt neki, már csak az kellet volna, hogy úgy hordozzák, mint egy hercegnőt.
Poroszország sosem gondolta volna, hogy Magyarország hálás lesz neki. De akkor sem esett jól az, amit a lány mondott neki. Mégsem tudott rá haragudni. Gyerekkoruk óta rivalizáltak egymással, és a magyar még mindig így is érez iránta. Senki sem szeret a legnagyobb riválisától segítséget elfogadni. Ezt az albínó is jól tudta.
Poroszország átvágott az étkezőn a nappaliba, ahol a vonalas telefont tartották. Megkereste a telefonkönyvet, amit a fiókban tartottak. Kikereste Svájc otthoni telefonszámát, majd tárcsázta. Kicsengett.
Miután nagy nehezen leért a kis csapat a lépcsőn, ők is elindultak a nappali felé. De hirtelen Magyarország megtorpant.
– Mi a gond?- Kérdezte Német.
– Semmi, csak úgy érzem magam, mint egy rokkant.- Mosolygott a lány.
– Ezt hogy érti?- Tette fel a kérdést Japán.
– Hát… Egyszerre három férfi fogja egy karom azért, hogy lejöjjek a lépcsőn.
– Elnézést.- Mondta a három ország egyszerre.
– Semmi gond fiúk. Ti csak kedvesek vagytok és ezt még szoknom kell. És...- Kezdett bele, de egy hangos kiabálás megzavarta.
– Halló?- Szólt bele egy hang a telefonba, ami nem tartozott sem Svájchoz, sem pedig a húgáé Liechtensteiné.
– Te mégis mi a francot keresel ott?- Kiabálta Poroszország.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
