|
Nekem te vagy a legfontosabb!
3. fejezet
Az igaz bajtársak
Poroszország nem bírta már tovább. Testvére hiába próbálta visszatartani, ez ellen már ő sem tehetett semmit. Túl sok volt a harag és a szerettet a férfiben. Bár a terv kezdésének időpontja pontban hajnali egy lett volna, be kellet látnia Németországnak, hogy az már tényleg késő lett volna.
A páros idősebb tagja égő szemekkel lépet ki a fal mögül, és egy szempillantás alatt előrántotta pisztolyát és lőtt.
– Rohadt éledbe!- Szitkozódott az albínó, amikor a golyó elsuhant a célpont mellett.
– Francba! Nem gondoltam volna, hogy bárki is meg akarja menteni ezt a fruskát.- Mondta Románia miközben felállt és megfordul. Így már szembe nézhetett a behatolóval.- Szóval te lennél Poroszország? Könnyű téged felismerni a vörös szemedről és fehér hajadról. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer találkozhatok azzal a személlyel, aki régen olyan erős és hatalmas volt. De testvére javára abbahagyta azt az életformát.
– Látom végeztél egy kis kutatást. De persze ez nem meglepő, ha olyan csodás személyről van szó, mint én. Most pedig lépjél el a hölgytől és ad meg magad.
– Hahahahahaha!- Nevetett a barna hajú ország.- Csak nem képzeled, hogy hagyom elmenni azok után, hogy több száz évig próbáltam magamévá tenni. Gondolom észrevetted, hogy itt nem valami nagy a biztonság. Nos, ennek az az oka, hogy szeretem a nőket, és kell egy hely ahol ellehetek velük. Ha érted miről beszélek.- Kacsintott a román srác. Ettől a jelenettől felállt a szőr Poroszország hátán.
– Ha ennyire megkapsz minden nőt, akit akarsz, akkor miért akarod Magyarországot?
– Nem egyértelmű? Szeretem a kihívásokat, és az ő vére egyedi.- Mondta miközben lenyalta kezéről a lány vérét.
– Undorító.- Jelentette ki a Porosz srác, miközben felemelte a pisztolyát az ellenfele irányába. Románia egy hosszú kést csúsztatott ki kabátja ujjából, majd az eszméletlen nő felé fordította.
– Ha elsütöd a fegyvert, a lány egy pengét kap a szívébe.
Poroszország érezte, hogy egy izzadságcsepp gördül végig az arcán. „A francba! Most mégis mi frászt csináljak?” Gondolkozott a srác. Szerencsére nem kellet sokat gondolkoznia, mert egy hatalmas robbanással kirobbant a tőlük legtávolabb lévő fal.
– Einschuldigung für die Verspätung!- Hallatszott Németország hangja.
A szőke férfi a gránát alkotta lyuk közepén állt oldalán Japánnal.
– A magyar terület visszafoglalva.- Jelentette ki az alacsony fekete hajú srác.
– Bruder, fogd Magyarországot és menekülj! A lehető legprofibb menekülő kint vár egy páncélkocsiban!- Kiabálta a fiatalabbik testvér.
– Nem futamodok meg! Főleg nem egy ilyen gyenge féreg miatt!- Kiabált vissza Porosz.
– Poroszország-san itt senki nem akar újabb harcot! És gondolj Magyarország-sanra is! Mi feltartjuk Romániát, ön addig meg meglép Olaszország-kunnal és Magyarország-sannal.- Kiabálta Japán is.
Poroszország nem akarta beismerni, de igazuk volt. Senki sem szeretne háborúzni pont most, amikor béke időszak van. Vett egy mély levegőt és elkezdet rohanni az ájult lány felé.
– Mintha én azt hagynám!- Üvöltötte Románia és késével nekirontott Porosznak.
A fehér hajú srác épphogy kitért a vágás elöl, máris kapott egy ütést a gyomrába, aminek következtében felköhögött egy kis vért. Érezte, hogy az előtte álló kis kalapos személy komolyan gondolja a harcot. A viola szemű srác magasba emelte a kését, hogy újra lecsaphasson vele, azonban az megállt, amikor találkozott az érintése egy katanáéval. Japán egy könnyed mozdulattal lökte vissza a fegyvert.
– Ha bármilyen penge használatról van szó, akkor abban verhetetlen vagyok.- Jelentette ki az alacsony férfi.- Poroszország-san, kérem siessen.
– Gyerünk Bruder! Mentsd meg a Mädchent!- Mondta öccse.
– Danke West. Danke Japán.- Mondta Poroszország miközben elhagyta száját egy apró mosoly.
A porosz srác odafutott az eszméletlen magyarhoz, majd levette kabátját, és ráterítette. Ezután felemelte és távozott azon a lyukon, amit a testvére és apró barátja robbantottak.
– Most, hogy elmentek, végre rád koncentrálhatok te Mülltonne.- Mondta Német.
– A számból vetted ki a szót barátom.- Lépett mellé Japán.
– Rohadékok ezt még nagyon megbánjátok!- Sziszegte Románia.
Poroszország rohant, ahogy csak bírt. Felrohant a lépcsőkön egyenesen egy másik hosszú folyosóra.
– Picsába! Merre kell menni?- Tanakodott miközben lenézett a karjaiban tartott magyar lányra. Magyarország arcán grimasz ült és enyhén mozgolódott a férfi kezeiben. Poroszország megnézte a homlokát. Lázas volt.- A rohadt éledbe már csak ez hiányzott!
Nem gondolkozott tovább, inkább betörte az egyik ajtót és egyenesen az ablakhoz ment. Ahogy kinézet rögtön meglátta a páncélautót Olaszországgal a volán mögött.
– Szerencse. Legalább ez jól megy.- Mondta miközben óvatosan lerakta a sérültet az egyik székre, ami a szobában helyezkedett el. Miután letette odasétált az ablakhoz, kinyitotta és lenézett. Pont a földszinten voltak és az ablakok sem voltak egy embermagasságban. Visszament, felkapta a lányt, majd kimászott az ablakon. Csöndesen oda somfordál a kocsihoz, majd bekopogott az ablakon.
– Vee~ Kérlek ne bánts. Megadom magam és mindent megteszek, csak ne bánts! És különben is vannak rokonaim Brassóban!- Kiabálta sírva Olaszország.
– Nyugi csak én vagyok te idióta. Maradj kussban, mielőtt még lebuktatsz minket!- Förmedt rá az albínó.
– Poroszország?- Kérdezte a srác, mire az említett csak bólintott.
Olaszország kiszállt a kocsiból, hogy kinyissa a páncélautó hátsó részét. De amint meglátta Magyarországot, teljesen elsápadt.
– Nem kell semmit mondanod, csak nyisd ki az a rohadt ajtót!- Sziszegte Porosz.
Az olasz srác bólintott és megtette, amit Poroszország kért. A kocsi hátsó részében egy matrac, két az oldalához hegesztett ülés és egy infúzió volt. A fehér hajú férfi fellépet a hátsórészre, és óvatosan elhelyezte az ágyon. Majd fogta az infúziót és egy gyors mozdulattal beleszúrta Magyarország karjába. Aztán leült az egyik ülésre.
– Indítsd az autót!- Adta ki a parancsot.
– De a többiek...
– Csak tedd, amit mondtam!- Szakította félbe az olasz srácot.
Olaszország nem szólt semmit csak előre ment és beindította a motort. Már ép rálépet volna a gázpedálra, amikor egy hang ütötte meg a fülét.
– Állj!- Kiabálta Német.
– Németország, Japán!- Örvendezett a mediterrán ország.- Hogy szöktetek meg?
– Japán egyik füstbombájával.- Felelte a német férfi.- De tapos bele Olaszország, mert a nyomunkban vannak.
Olaszország megvárta, míg Japán beül mellé és Németország becsapja a hátsó ajtót. És neki ennél több nem is kellet. Beletaposott a gázba, a kocsi pedig éles nyikorgással elindult. Japán egy kicsit elsápadt, mert még mindig nem szokta meg az olasz vezetési stílust, de nem szólt egy szót sem. Tudta, hogy most ez a legkisebb problémája.
Hátul a testvérpár némán ült Magyarország két oldalán. Nem szóltak egymáshoz, csak nézték a szerencsétlenül járt lányt.
– Az a rohadék! Legszívesebben a túlvilágra küldtem volna!- Szólalt meg végül Poroszország.
– Abból csak újabb harcok lettek volna.
– Tudom, de nem érdekel.- Mondta miközben két tenyerébe zárta az eszméletlen lány egyik kezét.
– Lehet, hogy téged nem. De minket igen. Még Magyarország is azt szeretné, ha ez a béke sokáig eltartana Európában.
Porosz nem szólt semmit, csak sóhajtót.
Órák teltek el úgy, hogy a fivérek nem szóltak egymásoz. Végül a csendet Olaszország hangja törte meg.
– Német területen vagyunk.
Most már mind a ketten lenyugodtak egy kicsit. Hisz mindenki sokkal nagyobb biztonságban érzi magát a saját otthonában. De ez a nyugodtabb légkör semmit sem változtatott a helyzeten. A magyar lány még mindig súlyosan meg volt sérülve. És kitudja mikor ébred föl. Most csak annyit lehetett tudni, hogy borzalmas lázálmok gyötrik. És ez a kellemetlen hangulat megmaradt az út további részében is.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
