A karakterek Shungiku Nakamura tulajdonában állnak!
A magyarra fordított változat mangafictiontic.gportal.hu tulajdonában áll!
Író:Meeshaylestone
Eredeti cím:The Consequences of Editing Shoujo Manga
Fandom: Sekai-ichi Hatsukoi
Főszereplő(k): Kou Yukina, Shota Kisa, Kanade Mino
Fordította: Rosalie
Lektor: Kitsu
Műfaj: Humor, Romantika
Figyelmeztetés(ek):
A shoujo manga szerkesztés következményei
"Szerintetek a shoujo manga szerkesztése befolyásolni fogja a magánéletünket?"
Kisa és Onodera mindketten a munkatársa Mino-nak, akinek mindig sugárzó mosolya van. Csak most kezdődött a hónap, így mindenki a projektjein dolgozott vagy lustálkodott – de többnyire az utóbbi. Kisa segíthetett volna, de inkább Minot bámulta, mint egy őrült.
-Jól vagy?
Mino mosolyogva hátradőlt a székében.
-Nem gondoljátok, hogy a shoujo manga szerkesztés megváltoztatja a hozzáállásunkat bizonyos szituációkban?- kérdezte- Talán nevetségesen magas elvárásaink lesznek a randizás terén. Tökéletes időpontban akarunk majd menni. Más emberek meg majd harcolnak a szeretteinkért. Tudjátok, minden, ami egy shoujo mangát shoujo mangává tesz, akarni fogunk majd. -Jelentette ki.
- Mino, megőrültél! Csak mert férfiak shoujo mangát szerkesztenek, nem jelenti azt, hogy az befolyásolja majd az életüket! -dohogott Kisa.
Felállt a helyéről és elhagyta a csoportot, mondván, fénymásolnia kell pár munkát.
Onodera nézte, ahogy Kisa távozik, majd a tekintete visszatévedt Minora.
- Mino-san, talán kicsit túl sokat gondolsz ebbe a dologba. Nem hinném, hogy a shoujo manga szerkesztés tenne ilyesmit.
- Elnézést. -hirtelen megszólalt valaki.
Mino és Onodera felnéztek, és rábámultak a gyönyörű emberre, aki éppen belépett a szobába. Egy magas, világosbarna hajú férfi volt, és nagyon hasonlított valakire -Onodera és Mino megesküdtek volna ott és akkor -aki éppen elővett egy shoujo manga. Onodera kinyitotta a száját:
-Segíthetünk?
A férfi lemosolygott Onoderára. Az egész lényét valami rózsaszín, ragyogó aura vette körül.
- Sziasztok, Yukina vagyok. Kisa-san ennél az asztalnál dolgozik? -kérdezte, amint felemelt egy táskát. - Kisa-san elfelejtett pár papírt és az ebédét, szóval gondoltam, idehozom neki.
- Áh, igen, pont itt ül. Csak elment lefénymásolni pár dolgot. Itt hagyhatod az asztalán.
- Köszönöm! - Yukina szinte sugárzott, ahogy odament letenni a dolgokat Kisa asztalára.
Mino elmosolyodott, rákönyökölt az asztalra és fejét tenyerén támasztotta meg. - Yukina-san, honnan ismered Kisát?
Yukina pislantott.
- Óh! Kisa-san a barátom.
Csak két másodpercbe telt, hogy az információ mindenkihez eljusson és Onodera, Hatorival és Takanoval egyetemben felnézett a férfira. Mino mosolya, úgy tűnt, még inkább megnő a válasz hallatára. - Értem, nos, köszönjük, hogy gondoskodsz róla.
- Nem, én vagyok az, akinek köszönetet kéne mondania mindannyiótoknak. - válaszolt Yukina.
Egy utolsó intés Yukina-tól, megkérte Mino-t, hogy szóljon az itt jártáról, és elment. Pár percig csend volt, míg Kisa vissza nem tért a papírjaival. Minden szem rászegeződött.
- Ember, ezek a nyomtatók kezdenek jó öregek lenni. Emeraldnak tényleg be kéne szereznie új embereket. - motyogta, miközben leült az asztalához.
Észre sem vette a rászegeződő tekinteteket. Az asztalára nézett, és észrevette az új tárgyakat rajta.
- Eh, ezek mik?
- Ó, azok? - csiripelte Mino. - Yukina hozta be őket, a barátod, akinek az arca, teste és aurája, akár egy tökéletes shoujo férfi főszereplőé. Otthon hagytad őket.
- Később megköszönöm neki... - majd Kisa megdermedt, elsápadt és felnézett. Mindenki őt nézte. Felállt az asztalától, vérvörösen. - KUSS, SRÁCOK! EZ NEM AZÉRT VAN MERT SHOUJO-T SZERKESZTEK!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
