|
Nekem te vagy a legfontosabb!
1. fejezet
A terv
– A rohadt életbe!- Szidta az életet Poroszország miközben már alig 1km-re volt az Osztrák háztól.
Áthajtott a kapun, ami nem kis károkat okozott a csodaszép autón, de most ez érdekelte őt a legkevésbé. Poroszország kipattant a kocsiból és a rózsakert felé vette az irányt, ami köztudottan Ausztria kedvenc helye volt. A srác nem tévedett, a nemes úrfi a kedvenc helyén teázgatott.
– Ausztria!- Kiabálta Poroszország égő szemekkel.
– Nem hallottál még a jómódorról obaka-san? Nem illik csak úgy betörni mások házába.- Válaszolta Ausztria miközben belekortyolt az Earl Grey teájába.
– Mi történt? És ő hol van?
– Nem tudom, miről beszélsz.- Válaszolta a legnagyobb higgadtsággal Ausztria.
– Magyarország! Voltam nála és képzeld minden fel volt dúlva! Ti nagyon jóban vagytok, úgyhogy biztos tudod, mi van vele!
– Miért nem ezzel kezdted? Természetesem tudom, mi van vele. Románia az éjszaka közepén megtámadta miközben aludt. Nagy valószínűséggel most is nála van, mint hadifogoly.
Poroszország érezte, ahogy a vér a fejébe szál. Egy hirtelen felindulásból megragadta a férfit a ruhájánál fogva, és teljes erejéből ököllel pofán vágta. Ausztria a mozdulat közben elejtette a teás csészéjét, ami a földön összetört. A porosz férfi hatalmas késztetést érzet arra, hogy addig üsse, amíg még élet van benne. De tudta, hogy ebből semmi jó nem származhat, ezért várt, míg lenyugszik egy kicsit.
– Miért nem segítettél neki? Hiszen több évig házasok voltatok, és ő még mindig szeret téged! Amikor neked volt szükséged a segítségére, akkor szó nélkül segített neked! Hát akkor te miért nem segítettél neki? Miért nem?- Szinte lángolt a dühtől miközben továbbra is fogta az arisztokratát.
– Azt kérded miért?!- Kérdezte vissza most már ő is kiabálva.- A házasságunk csak érdekből volt! És én amúgy sem vagyok egy harcos természet, ha nem vetted volna észre!
Az albínó lengette a markában tartott férfit, aki a teáscsésze maradványaira eset. Az egyik szilánk felnyeste Ausztria tenyerét, amiből friss vér serkent ki. Poroszország még egy darabig bámulta a lábainál heverő férfit, majd elindult a kocsija felé.
– PiyooPiyoo?- Kérdezte Gilbrid mikor gazdája visszaért a kocsihoz.
– Gilbird, haza megyünk!- Jelentette be a férfi.
– Poroszország jó sokáig marad.- Jelentette ki Olaszország.
– Vajon jól van?- Kérdezte kicsit aggódva Japán, aki időközben megérkezett a német házba.
– Aggodalomra semmi ok, már biztos úton van haza felé. De az is biztos, hogy egy kicsit be van zúzva az arca.- Válaszolta Németország.
– Ezt mégis hogy érted?- Kérdezte az alacsony fekete hajú férfi.
– Mindig ilyen, amikor Magyarországtól jön haza.
– Vee~ Szóval oda ment.- Szólalt meg Olaszország, miközben elvett még egy kis édességet az asztalról- Ez nagyon finom! Mi is ennek a neve Japán?
– Dango, egy hagyományos édesség a hazámból.
– Uraim folytathatnánk a tanácskozást?- Vágott közbe a szőkeség.
– De ez olyan unalmas.- Panaszkodót az olasz srác.- És amúgy is béke időszak van.
– Viszont nem tudhatod, mikor tör ki megint egy háború.
– Ezzel egyet kell értenem.- Vélekedett Japán
– Vee~ De...
Olaszország nem tudta befejezni, mert hatalmas csikorgást hallottak az udvarról. Kimentek, hogy megnézzék mi volt ez a hang. Elöl ment Németország és Japán, szorosan mögöttük a vacogó Olaszország. Rögtön ahogy kiértek az udvarra meglátták Poroszország ideges arcát, és az összetört kocsit.
– Úristen, mein Bruder! Was ist mit dir passiert?– Kiabált Német.
Poroszország nem szólt semmit. Kivette Gilbirdöt a kocsiból, majd elindult befelé.
– Bátyám!- Poroszország nem is figyelt öccse szavaira, csak ment egyenesen befelé.
– Poroszország-san.- Próbálkozott Japán is valamivel csendesebben. De rá sem figyelt oda, egyszerűen elsétált mellette. Olaszország nem is próbálkozott.
Még sosem látta ilyen feldúltnak senki sem őt. Mivel senkire sem hallgatott, ezért követték őt az épületbe. Mindenki legnagyobb megdöbbenésére a férfi a régi szárny felé vette az irányt, ahol a háborús dolgokat tartották.
– Bátyám ugye tudod, hogy béke időszak van?
– Számomra nem!
– Ezt hogy érted?
Poroszország nem válaszolt, csak folytatta az útját a régi szárny hosszú folyósólyán. Végül megállt, és benyitott az egyik szobába. A helyiség tele volt különféle kézi fegyverekkel, gránátokkal, puskákkal, pisztolyokkal.
– Mégis mire készülsz? Ezekhez nem nyúlhatsz hozzá!- Fakadt ki Németország.- Csak akkor, ha háborúba indulunk!
– És én pontosan oda indulok.- Jelentette ki a férfi. Erre a kijelentésre mind a hárman ledermedtek.
– Hogy mi? Mégis miért? Ezt velem is meg kell beszélned előtte! És amúgy is nem Magyarországhoz indultál? Mégis mi a fészkes fene történt?
– Magyarországot megtámadta az a rohadék Románia. Ráadásul az az elkényeztetett úri ficsúr nem csinált semmit ez ügy érdekében.- Morogta a srác.
– Micsoda? Magyarország bajban van?- Szólalt meg Olaszország hosszú idő után.- Németország, Japán meg kell mentenetek! Ő nevelt fel engem, amikor Osztrák uralom alatt voltam.
– Ha még Olaszország-san is úgy gondolja, hogy meg kell mentenünk, akkor biztosan fontos számára.- Mondta Japán.- És úgy tűnik, hogy Poroszország-san számára is fontos.
– Fogd be! Nem is fontos nekem!- Kiabál az érintet egyén.
– De akkor sem ugorhattunk bele csak úgy a semmibe! Kell egy terv. Ne aggódjatok, megmentjük a Mädchen-t. Csak először mindenki nyugodjon meg. Rendben?
– Rendben.– Mondta Poroszország miután lenyugodott.
– Akkor a terv a következő...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
