Nekem te vagy a legfontosabb!
0. fejezet
A kezdet
Csodaszép látványnak számít Németország területén az első napsugár. Mondhatnám, hogy ez a reggel is így kezdődött, de ez nem lenne igaz. A napsugarak nem érték el a kis berlini kastélyt, mert sűrű, sötét felhőzet fedte az eget. Sok ember nem kedveli ezt a borús időt, de ez másképp van egyes emberekkel, akik pont ezt szeretik. Ebben a kastélyban lakik egy testvérpár és egy portyázó személy. A testvérpár idősebbik tagja pont az ilyen időket kedveli. Szereti a borús esős időt. Jah, és persze a villámlás sem veti meg. Ha már a villámlásnál tartunk pont ebben a percben cikázott át egy az égen.
És ezzel egy időben hatalmas kiabálás hallatszott ki a házból.
– ÁÁÁÁÁ! Németország, Németország! Támadnak, megtámadtak minket! Segíts!- Kiabálta egy középmagas, barna hajú fiú, akinek az egyik hajszála furcsán oldalra kunkorodott. Egy rózsaszín alsónadrágot viselt és egy trikót. És hangosan sírva kivágta az ajtót, majd beugrott barátja mellé az ágyba.
– Olaszország! Hányszor mondtam már neked, hogy tartsd magad távol a szobámtól! Te ingyenélő mégis mi ütött beléd?- Kiabált rá magas, szőke hajú, izmos barátja. Akinek az idegességtől már kezdtek az erek kidülledni a halántékán.
– De Németország, hallottam egy hangot, ami ilyen volt, hogy: DURR BADUM! És aztán jött egy hatalmas villanás, és én annyira megijedtem és...és...és...-Hadoválta Olaszország miközben össze vissza kapálódzott a kezeivel.
Németország már épp reagált volna erre a hatalmas felhajtásra, amikor éles csattanással megint kivágódott az ajtó. De ezúttal olyan erővel, hogy az le is szakadt.
– Mi ez a hatalmas hangzavar, nem hallom a saját csodálatos gondolataimat!- Üvöltötte egy magas, fehér hajú, vörös szemű egyén, akinek a vállán egy édes sárga csibe pihent.- Halljam a magyarázatokat.
– Bátyám...-Kezdte Németország, de nem tudta befejezni, mert a kis barátja egyenesen rávetette magát az albínóra.
– Poroszország, Poroszország! ÁÁÁÁÁÁ~ Megtámadtak minket!
– Az csak egy villám volt te idióta, és enged el felséges személyem lábát. Vagy megetetlek az én Gilbirdömmel!
Olaszország belenézett a kis sárgaság fekete szemébe és azonnal elengedte Poroszországot.
– Cs...csak vil..villám volt?- Szipogta.
– Igen csak az volt.- Válaszolta most már higgadtan Németország
– Srácok ti miért nem féltek?- Kérdezte.
– Olyan ez a hang mintha a fronton lennék, ott ha megijedsz halott vagy!- Válaszolta Német.
Olaszország nyelt egyet.
– Szeretem az ilyen időket, mert ilyenkor még fényesebbnek tűnök.- Mondta Porosz.
– Vee~ Éhes vagyok! Németország kérek pasta-t!- Hallatszott Olaszország hangja, aki már teljesen lenyugodott és visszaváltozott aranyos, de bugyuta önmagává.
– Ennek aztán gyors a hangulat változása! Kicsit talán túlságosan is.
– Ebben igazad lehet.
– Vee~?
– Azt hiszem, ellátogatok egy kicsit délebbre. Ti úgyis elvagytok nélkülem.- Mondta Poroszország, és azzal elhagyta a szobát.
– Nagyon sietett, vajon kit látogathat meg?- Kérdezte a barna hajú.
– Hát, ha ennyire siet, akkor csak egy bizonyos személyhez mehet. -Válaszolt Német miközben megjelent az arcán 1 alig látható mosoly.
Poroszország kilépet az otthona ajtaján kezében egy slusszkulccsal, ami a gyönyörű porsche carrera gt-jéhez tartozott. Egy laza mozdulattal átugrotta a fekete szépség ajtaját és bekapcsolta a biztonsági övét. Gilbird követte mozdulatát azzal a különbséggel, hogy ő nem ugrott, hanem repült. Az autó műszerfalán volt egy aprócska szék, amelybe pontosan beleillet az aprócska madár. Poroszország bekapcsolta az ő biztonsági övét, majd beállította a tükröket. Ezután rálépet a gázpedálra, és a kocsi pedig egy hangos dorombolással jelezte, hogy elindult. Nem kellet alig pár óra, és már meg is érkezett az úti céljához: Magyarország területéhez. De nem az a táj fogatta, amit úgy megszokott a békés földön. Nem volt nagy csatának nyomai, csak egy kisebb dulakodásé. De valamiért a férfit elfogta a rossz érzés. Teljes erejéből rátaposson a gázra, és egyenesen Magyarország háza felé vette az irányt. Mikor odaért kipattant a kocsiból és egyenesen nekirohant az ajtónak, ami hangos csattanással kivágódott.
– Magyarország! Itt vagy? Válaszolj! Magyarország!- Kiabálta, ahogy csak a torkából kifért.
Semmi válasz. A ház borzalmas állapotban volt. Az ablakok betörve, a bútorok feldöntve. Semmi sem volt a megszokott helyén. Miután belátta, hogy a lány nincs itt visszaszaladt az autójához. Beindította a járművet. És elindul Ausztria háza felé.
AJÁNLOM AZ OLDALT
