A karakterek Hidekaz Himaruya tulajdonában állnak!
A magyarra fordított változat mangafictiontic.gportal.hu tulajdonában áll!
Író: Follow-The-Firefly
Eredeti cím: Prussian Blue
Fandom: Hetalia
Főszereplő(k): Magyarország (Elizaveta), Poroszország (Gilbert), Dél- Olaszország (Lovino), Észak- Olaszország (Feliciano), Németország (Ludwig), Spanyolország (Antonio), Franciaország (Francis)
Fordította: Oka-chan
Lektor: Kitsu
Műfaj: Humor, Barátság, Rejtett romantika, Említett yaoi
Figyelmeztetés(ek): Trágár beszéd
Porosz kék
-Itt az ideje, hogy felfedjük a legmélyebb titkainkat.
Antonionak nem kellett volna meglepődnie azon a reakcióhiányon, amit a barátai produkáltak. Francis túl elfoglalt volt Elizaveta bámulásával, aki viszont nagyobb figyelmet fordított a könyvére, mint bármi másra. Ludwig, Felicianoval és Lovinoval beszélgetett valamiről, még Gilbert a Nintendo DS-el volt elfoglalva.
-Senki sem figyel? –kérte Antonio a csoporttól kissé durcásan.
-Mindig ezt csinálod Antonio. –mondta Francis –Nőj fel néha.
-Mit olvasol Elizaveta? –kérdezte Lovino kíváncsian –Ugye nem valami szar romantikus regény, igaz?
-Ez egy sci-fi regény, amit Gilbert adott kölcsön. –nézett a lány a „poroszra”.
-Gilbert szokott olvasni? –nézett nagyot Ludwig.
-Természetesen szoktam. –az említett éles pillantásával ajándékozta meg az öccsét mielőtt azt a lányra, fektette volna. –Milyen a könyv Ellie?
-Nagyon jó.
-Héé! Hogy-hogy te hívhatod őt Ellienek, mi viszont nem?! –kérdezte Francis miközben drámaian a csípőjére tette kezeit.
-Mert én azt mondtam. –válaszolta Elizaveta.
-De ez így nem fer! –nyafogott tovább a francia.
-Miért nem csináljuk azt, amit Antonio javasolt? –mutatott az említettre Feliciano.
-Feli te tényleg egyetértesz vele? –meredt az öccsére zavartan Lovino. -Úgy értem én vagyok a barátja, mégse mindig teszem meg azt, amit ő kér.
-Talán Felivel kéne helyetted randiznom Lovi. –mondta Antonio mosolyogva. –Tehát, ki akarja kezdeni?
Miután senki nem mondott semmit Francis megszólalt egy unott hangon:
-Kivel csókolóztatok utoljára?
-Lovi. –mondta a spanyol.
-Természetesen a rohadék paradicsom fattyú. –adta a válaszát az idősebbik olasz.
-Svetlana az aranyos orosz lány a kémiaóráról. –mondta Francis de utána elgondolkodott egy kicsit. –Vagy Arthur?
-Te és Arthur? –vonta fel Gilbert az egyik szemöldökét.
-Ez egy kicsit meleg tudod? –mosolyodott el a magyar lány.
-Ellie, ez nem egy yaoi történet ugye tudod? –nézett feléje a „porosz”.
-Várj Francis! –értetlenkedett Feli. –Úgy érted nem emlékszel, hogy kivel csókolóztál utoljára?
-Olyan nehéz megmondani. –vonta meg a vállat a kérdezett. –Olyan sokan szeretik a gyönyörű testemet.
-Ez zavaró Francis. –kommentálta Ludwig. –Én Felicianoval csókolóztam utoljára.
-Én Ludwiggal! –mondta boldogan Feli.
-Ami még mindig meglep.. –fordult Antonio, Gilbert és Elizaveta felé: -Veletek akkor most mi van?
A két kérdezett egymásra nézett, mielőtt a lány megszólalt volna:
-Én még sohasem csókolóztam.
-Ugye tudod, hogy ez még ma megváltozhat. –nézett a magyar lányra a francia.
-Baszd meg Francis! –pofozta meg a könyvével válaszképpen.
-Úgy tűnik, túl sok időt töltöttél velem Ellie. –vigyorgott Gilbert.
-Meglehet. –mosolygott vissza.
-És te Gilbert? –kérdezte Feli.
-Maria… –felelte Gilbert bár Ludvig tudta, hogy bátyja valamiért ideges volt.
-Mi a baj Brudder? –meg is kérdezte. –Valami baj van Mariaval?
-Nincs vele semmi baj. –mondta a kérdezett, miközben visszarakta a DS-ét a hátizsákjába. –Ő egy nagyon klassz lány.
-Akkor mi a probléma? –kérdezte Elizaveta.
-Amikor megcsókoltam valahogy… rossznak éreztem. –vallotta be.
-Rossznak? –vonta össze a szemöldökét Francis. –Hogy lehetett rossz,
-Nem akarom ezt pont neked elmondani. –mondta Gilbert miközben arca egy élénkpiros árnyalatot vett fel.
-Rendben, nem fogunk kényszeríteni téged. –mondta Ludwig tudván azt mi fog történni, ha olyanra veszik rá a testvérét, amit nem akar.
-Ugye csak viccelsz Ludwig!? –nyafogott Francis.
-Mozogjunk Francis. –mondta Lovino és ezzel együtt megpróbálva megváltoztatni a témát.
-Szóval, ki a következő? –kérdezte Antonio.
-Te vagy az, Gazember! –felelte Lovino miközben a táskája után nyúlt, majd kihúzott abból egy paradicsomot és majszolni kezdte.
-Volt valaki már együtt egy tanárral? –kérdezte.
Mindenki megrázta a fejét kivéve Francist.
-A latin tanár, a geometria tanár, az amerikai irodalom tanár, a francia tanár..
Lovino csak megrázta a fejét miközben Francis folytatta.
-Az algebra tanár, a statisztika tanár..
-Gyorsabban Francis. –szólalt fel Gilbert. –Kivel nem voltál?
-A tornatanárral. –bólintott a francia.
-Ez sok. -sóhajtott Elizaveta.
-Te jössz Gilbert. –mondta a spanyol.
-Hmm… -gondolkozott el Gilbert. –Mik a titkos vágyaitok, amiket soha nem találnánk ki!?
-Milyen fajta titkos vágyak? –kérdezte Ludwig.
-Bármilyen jövőbeli törekvések, vagy valami ilyesmi. –vonta meg a vállát Gilbert.
-Én egy cirkuszi előadóművész szeretnék lenni. –bólintott Feliciano.
-Tényleg Feli? –nézet rá meglepetten Ludwig.
-Zsiráfokkal és oroszlánokkal akarok dolgozni. –bólintott a kérdezett.
-Nos, mindeni tudja, hogy én rúdtáncos szeretnék lenni Párizsban. –mondta teljes nemtörődömséggel Francis.
-Igen emlékszem. –mondta óvatosan Gilbert. –Talán túl jól is.
-Szerintem mindannyian emlékszünk a bemutatott készségeidre, talán jobban, is mint azt bevallanánk. –mondta Lovino megborzongva miközben mindenki más is meglehetősen zavartnak tűnt.
-Azt hittem jó volt! –tiltakozott a „jövő rúdtáncosa”
-Te jössz, Elizaveta. –mondta Feli, aki ezzel a kijelentésével együtt próbálta terelni a témát.
-Én tengerbiológus szeretnék lenni. –vallotta be a lány.
-Valóban Ellie? –nézett rá meglepetten Gilbert.
-Szeretem a vizet és mindig is akartam úszni a delfinekkel. –bólintott a magyar. –És tökéletes kombináció egész nap fürdeni az óceánban és a halakat tanulmányozni egész nap.
-Azt hittem, hogy az csak egy fázis. –tűnődött el Gilbert.
-Úgy látszik nem. –mondta Feliciano.
-Én régész szeretnék lenni. –mondta Antonio.
-Én egy utazóügynök. –felelte Ludwig.
-Miért? –kérdezte Lovino miközben egy újabb falatot vett a paradicsomból.
-Mert így láthatom az egész világot. –felelte a kérdezett.
-Én csak heverészni és paradicsomot szeretnék enni egész nap. –mondta Lovino.
-Hogy nem tudtuk, hogy ezt fogod mondani. –mondta Francis miközben szavaiból halhatóan gúny csöpögött.
-És veled mi van, Gil? –kérdezte Elizaveta.
-Háát.. –mondta Gilbert lassan.
-Nem fogunk kinevetni. –mondta Antonio. –Legalább is én nem. Francisban nem vagyok biztos..
-Nem értem miről beszélsz Antonio. –meredt a spanyolra Francis.
-Szóval mi akarsz lenni? –nézett a testvérére Ludwig.
-Állatorvos szeretnék lenni. –felelte Gilbert.
-Gilbirdből kiindulva? –kérdezte a fiatalabbik német.
-Mi a baj Gilbirddel? –kérdezte Feliciano kétségbeesetten.
-Neki semmi baja, csak szeretek az állatok körül lenni. –mondta Gilbert. –Gilbird kiskorom óta velem van, nem tudnám elképzelni, mi lenne velem nélküle.
-Szóval Elizaveta és Gilbert is állatokkal szeretnének majd foglalatoskodni. –tűnődött el Antonio.
-Mit jelent ez Antonio? –kérdezte Francis.
-Csak tudomásul vettem a hasonlóságot. –vonta meg a vállát a kérdezett.
-Ezt csinálta egész idő alatt. –mondta Lovino.
-Tudom, hogy szeretsz Lovi! –mondta a spanyol miközben hátulról átölelte az idősebb olasz derekát.
-Dehogy is! –kiáltotta az, tiltakozásul. – Átkozott gazember!
-Ráérünk még egyre? –kérdezte Feli.
-Remélem nem! –monda Ellie és Gil teljes összhangban.
-Jól időzítettetek. –mosolyodott el Ludwig.
-Nem volt szándékos. –mondta Gilbert.
-Még egyre van idő, mielőtt kezdődik a következő óra. –mondta Lovino. –Ugyanolyan szar lesz, mint ez volt.
-Szóval? Ki kérdez? –kérdezte Antonio.
-Én! –kiáltotta Feliciano boldogan. –Mi a kedvenc színetek?
-Ez túl egyszerű. –tiltakozott a francia.
-Akkor légy specifikus. –javasolta Ludwig. –Ahelyett, hogy homályosan sorolnánk fel színeket, adjunk konkrétabbakat.
-Én mondom először. –mondta Feli. –A kedvenc színem az a kék amilyen színű az óceán.
-Én inkább a feketét kedvelem. –mondta Ludwig.
-Nekem a kedvencem a paradicsom piros. –felelte Lovino.
-Természetesen. –mondta Gilbert majd a szemei, kissé elsötétültek. –De én inkább a vérvöröset szeretem.
-Ez egy kicsit morbid, Gil. –mondta Elizaveta fintorogva.
-Miért? –kérdezte az említett. –Szerintem ez egy szép szín.
-Mi a tied Antonio? –kérdezte Francis.
-Szerintem az arany a legjobb. –mosolygott a spanyol. –Olyan színű a homok a tengerparton.
-Nem tudom te, milyen tengerparton jártál, de én még sohasem láttam még aranyszínű homokot semelyiken sem. –nézett nagyot az albínó.
-Azt hiszem Francisnak a rózsaszín valamelyik árnyalata, nem? –kérdezte Ludwig.
-Olyan sok árnyalat van, amik közül lehetne választani.. –mondta Francis teljes komolysággal.
-Francis ez csak a rózsaszín egyik árnyalata! –mérgelődött Lovino. –Csak egy kibaszott szín!
-Káromkodással nem mész semmire Lovino. –mondta a francia.
-Mindenki fogja be! –kiáltotta a magyar lány. –Ezzel csak akadályozzátok a gondolkodásban és, hogy valami sokkal fontosabbra lépjünk át.
-Azt hiszem a babarózsaszín.. –mondta Francis. –De aztán ott van a fuchisa is…
-Francis! –kiáltott fel Gilbert. –Csak válassz egy árnyalatot.
-Magenta! –kiáltott fel győzelemittasan a francia.
-Végre. –sóhajtott Ludwig.
-Ellie te jössz. –mondta az albínó.
-Porosz kék. –mondta Elizaveta gyorsan.
-Porosz kék?! –ismételte a német testvérpár.
-Egy kicsit pontosabban? –kérte Antonio.
-Nos.. Ez a kedvenc színem. –mondta a lány egy vöröses pírrel az arcán.
-Lenyűgöző. –ámult el Francis. –Drága Elizaveta. Van valami különleges oka, amiért ez a kedvenced?
-Szerintem ez egy szép szín.
-De miért gondolod ezt? –feszegette tovább Antonio.
-Ez egy szörnyen egyedi árnyalatú kék. –tűnődött el Lovino. –Van valami köze a mi önjelölt poroszunknak?
-M-mi? –nézett Elizaveta Gilbertre aki viszont nem volt hajlandó viszonozni a pillantását.
-Most, hogy mondod Lovi, Gilbert már csendben van egy ideje. –mondta Feliciano.
-Gilbert? –aggódott az öccse. –Minden rendben?
-Hmm? –Gilbert látszólag már elveszett a saját kis világában. –Igen, jól vagyok.
A vitájukat gyorsan félbeszakította az óra kezdetét jelző csengő. Mindenki megkönnyebbülten nézett kivéve Antoniot akit jobban érdekelt, hogy mindenki felfedte a legsötétebb titkait és ez tetszett neki.
-Hála Istennek. –mondta a lány. –Gyerünk Gil, brit irodalom a következő.
-Megyek Ellie! –tiltakozott Gilbert miközben kivonszolták a teremből.
Elizaveta folyton az előbbi beszélgetésen gondolkozott egész szakirodalom órán. Túl sokat mondott. Gilbert biztosan talál valami gyanúsat a kedvenc színében. Mindent kitalálna erről. De ő vajon észrevenné? Gilbert nem mindig veszi észre a dolgokat maga körül, hacsak nem nyomnák az arcába.
Aztán ott volt, amit Mariával kapcsolatban mondott. Miért volt rossz érzés megcsókolni? Azt is megfigyelte, hogy nem volt hajlandó ránézni a vallomása után. Vajon van valami köze hozzá?
Szeme Gilbertre esett, aki a füzetébe rajzolt valamit. Úgy viselkedett mintha semmi sem történt volna. Ha rájött volna, akkor biztosan máshogy viselkedne. Talán nem vette észre?
Természetesen, Gilbert észrevette, mikor a lány elismerte mi a kedvenc színe. Elizaveta jól tudta, hogy a porosz kék volt az országának katonai színe. Egész idő alatt vele volt, nem lehet, hogy ne jegyezte volna meg.
Látta, hogy az arca kipirult, ahogyan kihúzta őt a beszélgetésből. Vajon tudja? Egész idő alatt próbálta elrejteni ez érzéseit mindenki, de főleg a lány előtt, de ez talán nem működött. Talány a lány rájött a legnagyobb titkára, amit nem akart senkinek se a elmondani tudtára adni, és a magyar lány próbálta elmondani a legnagyobb titkát azzal, hogy megmondta a kedvenc színét.
VÉGE
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
